Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Vannak kutatók, akik szerint a nem túl távoli jövõben Magyarország elsivatasodik. Hét fiatal, köztük egy mongol orvos, XXI. századi technológiával felszerelkezve szervez lovas expedíciót a Góbi-sivatagba, amelyen távközlési méréseket, gasztronómiai-, valamint antropológiai kutatásokat is fognak végezni, hogy megismerjék az elkövetkezõ nemzedékekre váró kihívásokat. Az expedíció másodlagos, ám egyáltalán nem titkolt célja az is, hogy paprikás csirkét készítsenek a mongol sivatagban.
A Nemzeti Múzeumban tartott sajtótájékoztatón az expedíció résztvevõin, a mongol nagykövetasszonyon, a múzeumigazgatón és sok mindenki máson kívül megjelent a mongol-szakértõ kalandregényszerzõ, Leslie L. "Lőrincz L. László" Lawrence tanár úr is, aki elmondása szerint 1962-ben járt elõször Mongóliában, azóta második hazájának tartja azt. Az utazók lelkére kötötte, hogy mindenképpen mondják el a vendégszeretõ mongol népnek, hogy õk magyarok; hogy lovaikkal vigyázzanak a jurták közelében, mert a mongol kutyák köztudottan nagyok; hogy ne lépjenek a küszöbre, mert az valójában egy mongol szellem feje búbja; valamint hogy vendégségben ne fordítsák villájuk hegyét a mongolok felé. Lõrincz L. László ezután jó utat kívánt az expedíció tagjainak, majd átnyújtott nekik két példányt legújabb könyvébõl.
Magyarország legnagyobb gasztonómiai egyesülete, a 2003-ban alakult Lucullus Baráti Társaság - melynek három tagja is részt vesz az expedíción (így Sipos Tamás elnök és Turóczi Gábor alelnök) - tavaly áprilisban is szervezett egy hasonló túrát, méghozzá az Északi-sarkra, ahol az expedíció csúcspontjaként a vállalkozó kedvû ínyencek paprikás csirkét készítettek, majd jóízûen elfogyasztották azt. A résztvevõket Fábry Sándor is meghívta az Esti Showderba.
A sajtótájékoztató közben érkezett a hír, hogy az 1872-ben alapított Magyar Földrajzi Társaság hivatalosan is tudományos expedíciónak minõsítette a Góbi-projektet.
A jelenlévõk közül felszólalt a Magyar Gasztronómiai Szövetség elnöke is, aki elárulta, hogy annak idején hét évet töltött szakácsként Mongóliában, és a rétestésztanyújtásnál kellemesebb élményeket kívánt az utazóknak, akiknek aztán a mongol kultúrához kapcsolódó emléktárgyakat nyújtott át.
Omne animal post coitum triste, azaz minden állat szomorú a közösülés után: minden bizonnyal tudta ezt a múzeum vezetõsége is, épp ezért a sajtótájékoztató befejeztével, elegáns módon, meghívta a jelenlévõket a Tatárjárás, illetve a Dzsingisz Kán címû kiállításokra. Utóbbira, a rendkívül feszes munkaidõ miatt sajnos nem maradt idõnk, de mindkét kiállítást, illetve azok tárlatvezetését csak ajánlani tudjuk. A muhi csatáról szóló dokumentumfilmet a jelenlévõ kisiskolás csoport is õszinte érdeklõdéssel követte.
(Végül hadd említsem meg azt a felejthetetlenül idillikus pillanatot, melynek a múzeum napsütötte kijáratánál lehettem szerencsés tanúja, ahol egy lelkes duci fiúcska mutogatta csokitól fénylõ ujját "Nézd, szaros!" felkiáltással újonnan szerzett kis pajtásának.)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
