A mutáns biciklisbandák felkészültek a világvégére

A mutáns biciklisták nem egy megkésett cyberpunk film alienszerű vonásokkal felszerelt szereplői, akik roncs kerékpárjaikon bolyonganak a városokban, vagy hasznosítható javak után kutatnak a szemétben. A mutáns biciklisták az ellenkultúra létező figurái, akik buherált kerékpárjaikon bolyonganak a városokban, vagy hasznosítható javak után kutatnak a szemétben.

A mutáns biciklisták nem várták meg a globális olajválságot, a harmadik világháborút vagy a totális környezeti katasztrófát, hanem már most úgy élnek, mintha összeomlott volna a fogyasztói társadalom. Mad Maxet idéző járműveikkel egyelőre New York, Chicago, San Francisco és London utcáin cirkálnak, az egyik New York-i aktivista azonban már felvette a kapcsolatot a magyar kerékpáros undergrounddal.

Bevezetés a mutáns kerékpárokba

A mutáns biciklista ismertetőjele, hogy lába közt boltban nem kapható, meglepő elemekből álló kerékpár található. A furcsa kerékpárokat három csoportba sorolja a mutáns szakirodalom: vannak a csopperek, a magasbiciklik és a munkakerékpárok.

A csopperek életszerűtlenül hosszú első villájukról ismerhetőek fel, és sok esetben szerelik fel őket kényelmes, nagy rugókkal ellátott banánnyereggel. A magasbicikliket két vagy akár több kerékpárváz egymásra hegesztésével készítik, úgy, hogy a biciklista tekerés közben magasan a forgalom felett lebegve tekinthessen végig a városon.

A munkabiciklik pedig nagy teherbírású, kosarakkal, dobozokkal vagy utánfutóval felszerelt darabok, amelyek újabb biciklik építéséhez szükséges alkatrészek gyűjtésére és hazaszállítására szolgálnak. Mutáns kerékpárt ugyanis nem lehet venni, azt csakis építhet magának az ember. Mégpedig szemétből.

"A huszadik század végére már olyan mennyiségű, luxuscikknek vagy játékszernek gyártott kerékpár halmozódott fel, hogy a szétszerelt biciklik és alkatrészeik szinte mindenhol fellelhetők" - magyarázza a chicagói Rat Patrol tagja egy írásában, hogy a biciklizéshez miért elegendő az elhatározás, és miért nem kell az egészhez pénz.

A kerékpáros farkas nem guberál

A mutáns biciklistáknak számára a hülyebiciklik építése egyébként csak eszköz, a hangsúly a környezetet, az emberi kapcsolatokat és a kisállatokat pusztító fogyasztói társadalom és a multik kritikáján van.

Így aki pénzért vásárol magának kerékpárt, valójában a fogyasztói társadalom kerekét hajtja. A nagyvállalatoknak - amelyek végül is az olajtól, ezen keresztül az olajlobbitól függnek - mindegy, hogy autót, biciklit vagy mosóport adnak el. "Egy szánalmas sportfüggő a vadiúj biciklijén nem szabadabb, mint a dugóban veszteglő városi terepjárós" - érvel érzékletesen a Rat Patrol csoport honlapja, majd a biciklijét boltban vásárló kerékpárost báránybőrbe bújt farkasként emlegeti a továbbiakban.

A szabadság a mutáns biciklisták szerint a közös szöszmötölésben és bringázásban rejlik. "Minden biciklis csoporthoz tartozás lényege, hogy, mivel ezek a gépek meglehetősen bizonytalanul összerakott szerkezetek, időnként lerobbannak. Úgyhogy minduntalan megállunk, és segítünk egymásnak megjavítani a bringákat. Itt lép be a bajtársiasság" - mondta a Village Voice-nak a C.H.U.N.K. nevű New York-i csoport tagja, Darko.

A csoportok együtt járnak lomozni, azaz kidobott vázakat, alkatrészeket, kacatokat gyűjtenek, sőt, a hardcore mutánsok élelmet és egyéb felhasználható holmikat is beraknak a gyűjtőbringák kosaraiba.

A zsákmányt a bázison, elhagyott házakban, üres gyárcsarnokokban, garázsokban halmozzák fel, és abból mindenki egyaránt vehet, ha szüksége van egy új sárhányóra, esetleg jópofa sárkányfarkat hegesztene a vázra.

A Rat Patrol londoni brigádja nyílt építőnapokat is rendez, ahol a kezdőknek segítenek összerakni első mutánsukat.

"Egy raktérépület félhomályos, levegőtlen alagsorában találtam magam az ipari negyedben, a Rat Patrol titkos bázisán, guberált biciklialkatrészek, hegesztőpálcák és ütött kopott szerszámok közt, amelyek arra vártak, hogy összerakjam a saját paripámat olyasmikből, mint az a biciklivilla, amit az imént túrtam elő a szemétből" - emlékezik vissza meghatottan első biciklijének születésére a chicagói osztag egyik női tagja.

Néger a csopperen

A mutánsok egyébként nem alkotnak egységes szervezetet, és nincsenek összehangolt akcióik, sem közös programjuk. A Rat Patrol elkötelezett civil szervezet módjára propagálja a biciklis közlekedést és érvel a nagyvállalatok ellen, sőt, egy szertelen akció keretében nagyobb mennyiségű furcsa biciklivel látták el egy kis ghánai falu lakóit.

A Black Label Bicycle Clubot ezzel szemben sokan feltűnési lázban égő gyerekeknek tartják (egyik tagjuk úgy halt meg, hogy egy autópályahídon tekerve lefordult a magasbiciklijéről, és átesett a korláton), a bostoni SCUL (Subversive Choppers Urban Legion) és a San Francisco-i CRUD (Chopper Riding Urban Dwellers) pedig a biciklibuherátorokat gyűjti össze.

A mutánsok legtöbbje azonban vallja a vas és guberálás cyberpunk vízióját: "Inkább mi jelentjük a jövőt, és nem azok, akik egyre újabb számítógépes technikákat és programokat fejlesztenek ki" - írja blogján egy radikális tag. Ennek ellenére a mozgalom aktívan használja az internetet, szinte minden csoportnak van honlapja, beszámolókkal a felvonulásaikról, ütközési versenyeikről, a frissen elkészült bringákról és a csoport történelméről.

Bár a mutáns törzsek az utóbbi tizenöt évben alakultak, legtöbben megemlítik, hogy ők a második generáció, és csak folytatják a mindenfajta csoporttól függetlenül alkotó őrült biciklibuzik munkáját. A Rat Patrol pedig egyenesen a századfordulóra vezeti vissza gyökereit, amikor Chicagóban ugyanígy virágzott a bringabarkácsolás, az utcákon pedig jellemző jármű volt a gázlámpák karbantartását segítő magasbicikli.

Magyar mutánsok, szevasztok

A csoportok a net révén egyébként élénk kapcsolatot ápolnak egymással, és kinyúlt az első, fémmel szegecselt mutánskar Magyarország felé is. Az amerikai Michael Green, magasbicikli-tulajdonos néhány hete levelet írt a magyar underground biciklis blognak, a helyi viszonyokról érdeklődve.

Bár csoppereket még nem látni Budapesten, a nem gyári kerékpároknak nagy hagyománya van a városi biciklisek közt. A romszórakozóhelyeken tiszteletet ébreszteni egy nyugati kukázásból származó, tizenöt éves vázra épített hibrid biciklivel, vagy faluról szerzett fekete, húszkilós libakergetővel a legkönnyebb. A futárok közt pedig nem lehet alfa hím, aki nem pályakerékpárból buherált örökhajtós bringával teker.