Fülledt karibi seggrázás Londonban
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Életmód cikkek
Mielőtt Tory politikusok és filmsztárok árasztották volna el a kerületet, majd ingatlan fejlesztők alakították át arculatát, Notting Hill pezsgő művészeti csoportoknak, zenészeknek és közösségi aktivistáknak adott otthont. Az 1960-as évek végén, 70-es évek elején ez volt Anglia válasza New York Greenwich Village nevezetű művész negyedére. Nick Roeg és Donald Cammel itt forgatta 1968-ban Performance című filmjét Mick Jagger és James Fox főszereplésével, Jimi Hendrix itt halt meg 1970-ben. Notting Hill azonban nemcsak a művészeknek adott otthont, politikai és fél-katonai mozgalmak szerveződtek itt, a hatvanas évek világszerte lázadásoktól hangos korszakában.
A Powis Terrace-on, a mai turisták és a helyi lakosok között népszerű Portobello Road-i piac mellett, indult útjára a London Free School 1966-ban. Egy helyi aktivista, a híres fotós John 'Hoppy' Hopkins alapította a központot. Az angol Black Power mozgalom alapítójától, Michael X-től (Michael DeFeritas) bérelte az épületet, ahol kívülálló, szabadgondolkozású társaságok tartották találkozóikat, mint az író Jeff Nuttal, Brian Epstein, RD Laing és az UFO klub tagjai, Peter Jenner-el a Pink Floyd menedzserével az élükön.
És akkor elkezdődött a karnevál
Ez az épület volt egyben az első két Notting Hill Karnevál bázisa is, ahol a helyi együttesek próbáltak, köztük a Pink Floyd. Az első karnevál megszervezése az 1975-ben politikai gyilkosságokért tárgyalás nélkül felakasztott Michael X nevéhez fűződik. Az épület mai funkciója karmikus módon követi régi szerepét; a ház az anonim marihuána fogyasztók találkozásainak ad otthont.
Az All Saints Church Hall, ami a Powis Terrace mellett található, szintén fontos helyszíne volt az éledező művészeti és politikai tevékenységeknek. A London Free School kiadványa, a The Grove pénz hiányában a kerületi lelkészhez fordult a templom használatáért, hogy ott tarthassák összejöveteleiket, "szociális táncaikat". Mára az épület az egyik legkiemelkedőbb művészeti központ Londonban; a The Tabernacle. Itt zajlott a Pink Floyd első fellépése 1966. szeptember 30.-án, ahol bemutatkozott a később névjegyükké vált pszichedelikus fényjáték is. A templom találkozó helye volt többek között a Melegek Szabad Frontjának is.
A The Tabernacle környéki utcák mai rendezett képe igencsak eltér az akkori piszkos, málladozó, düledező házak, és a graffitikkal borított falak látványától. Egy anarchista csoport, a King Mob itt festette fel a kor leghíresebb graffitiit; nem olyan régen még fel lehetett lelni egy-egy mondatukat a falakon, mint például: "Munka, otthon, munka, otthon, 1 a 10-ből megőrül, 1 az 5-ből heroinista lesz".
1967 nyarán egy aktivista csoport a Notting Hill People's Association (Notting Hill-iek Szövetsége) lepte el a magánkerteket a Powis Square és a Colville Gardens között, hogy követeljék közhasználatba (vissza)vételüket. A kapukon átmászva a kertek pázsitján kezdtek piknikezni, és egy rövid életű kempinget is sikerült felállítaniuk. Végül a közösségi csoportok nyomására a Kensington&Chelsea önkormányzat játszótérré alakította a Powis Square-t. A színes csúszdák és mászókák mára ékes bizonyítékai a '60-as évek aktivista tevékenységének.
A Powis Square 25 alatt található ház több minden miatt is a korszak történetének jelentős helyszíne. A már korábban említett Performance című filmet ebben a házban forgatták, amelynek Turner (Mick Jagger) nevű rocksztár főszereplője, aki egy varázs gomba által kiváltott személyiségi krízisen esik át. A film szexuális túlfűtöttsége, a benne megjelenő nyitott kapcsolatok és a szereplők párbeszédei híven tükrözik a korszak és a környék hangulatát, eszmeiségét.
Politika és mozgalom egy helyben
Egy másik jelentős mozzanat ugyanennek a háznak a történetében, hogy itt volt az Angry Brigade 70-es évekbeli székhelye. A brigád katonai aktivistákat vont össze, akik legalább 25 támadást hajtottak végre kormányzati ingatlanok, követségek, jogi személyek és miniszterek lakásai ellen 1967 és 1971 között. A csoport tevékenységének paradoxonja, hogy lázadásuk a "háború a béke jegyében" felkiáltással zajlott olyan jelszavakkal, mint "felfegyverzett szeretet", vagy "harc a békéért". Akcióik úgy gondolták eltörpülnek azok mellett a szörnyűségek mellett, amik Vietnámban vagy Észak- Írországban zajlottak ebben az időszakban.
A manapság divatos All Saints Road a '70es években kevésbé volt populáris a környéken. Ez volt a fekete közösség harctere a rendőrséggel; itt létezett a főváros legmeghatározóbb reggie szcénája. Az utca legnépszerűbb éttermében, a lencse főzelékéről híres Mangrove-ban olyan hírességek fordultak meg nap, mint nap, mint Marvin Gaye, Jimi Hendrix, Diana Ross és Nina Simpson. Ugyanakkor ez volt a Brit Fekete Párduc mozgalom bázisa is, amely szintén rendőrségi razziák célpontja volt több alkalommal. Egy ilyen rajtaütés során le is tartóztatták a mozgalom kilenc vezetőjét, akik ezután Mangrove Nine (a Mangrove-i Kilencek) néven váltak közismerté. A vádlottakat végül felmentették a szabad véleménynyilvánítás jegyében. Az ügy fontos momentuma lett a rasszizmus elleni harcnak a 70-es években. A rendőrség és a véleményüknek hangot adók közötti feszültség azonban fennmaradt, amely végül 1976-ban összecsapásokba torkollott a rendőrség és az aktivisták között a Notting Hill Karnevál alatt. 160 embert szállítottak kórházba kisebb-nagyobb sérülésekkel.
1987-ben újabb rendőri rajtaütés zajlott a Mangrove-ban. Ezzel párhuzamosan kezdték meg a squat-ok lezárását és a térfigyelő kamerák felszerelését; Notting Hill eldzsentrisedése megállíthatatlanul folytatódott. A Mangrove-ot ma már nem találjuk régi helyén; azóta a sikkes Ruby&Sequoia láncolat nyitott étteremet az épületben.
És igen érdekes fejlemény a környék történetéből, itt létezett a világ legkisebb országa, a Free and Independent Republic of Frestonia (Szabad és Független Frestonia Állam), amely Freston Road lakóinak saját maguk által kikiáltott köztársasága volt. A lakókat kilakoltatás fenyegette, amikor az utca egy részét magánvállalkozóknak adták el beépítésre. Az "államatyák" egyoldalúan deklarálták Nagy- Britanniától való függetlenségüket és telegramot küldtek az ENSZ-nek, hogy az küldjön békefenntartókat a kerületbe a Londoni Önkormányzat beavatkozásának esetére. Hivatali bélyegzőket és útleveleket is kiállítottak Frestonia polgárainak.
A karnevál: zene
A két napos Notting Hill Karnevált 1965 óta minden évben megrendezik egy augusztusi munkaszüneti hétfőn, és az azt megelőző vasárnapon. A Notting Hill Karnevál Európa legnagyobb karibi karneváljává nőtte ki magát mára. Világszerte is csak a riói felvonulás kerekedik fölé.
Helyi fesztiválként indult, amelyet a kerület karibi migránsai szerveztek. Mára az egyik legforróbb vérű fesztivállá nőtte ki magát, milliókat vonzva évről évre a világ minden részéről. Óriási dj pultok, látványos felvonulások és természetesen a hagyományos acél dobbandák pergetik a ritmust. Ezen felül bodegák százai sorakoznak az utcákon változatos portékáikat kínálva. Idén 5 tonna csirke, 1 tonna lencse és rizs, 1 tonna jamaikai süti, 30 000 cső kukorica, 12 000 mangó, 16 000 kókuszdió és 25 000 üveg rum fogyott a rendezvény alatt.
A zene a Notting Hill Karnevál lényege. A mára már történelmi acél dobosok; Soca&Calypso Music volt a karnevál szíve régen, a helyét mostanra átvették az olyan sound systemek, amelyek játszanak reggae-től az R&B-ig funk-ot, house-t, dub-ot és még sok minden mást. A színpadokon találkozhatunk ugyanakkor helyi együttesekkel, a legrangosabb nemzetközi előadókkal és hangzásokkal a világ minden részéről: Eddie Grant, Jamiroquai, Wyclef Jean, Courtney Pine és Burning Speare voltak az elmúlt évék eklektikus felhozatala között. Ebben az évben 64 MAS- együttes és 38 soundsystem szórakoztatta a több ezres tömeget. A "mas" kifejezés a "masquerade" rövidítése, amely az afrikai maszktradíciókra utal. Ezek a hagyományok tovább élnek az európai katolikus kultúrkörben is, ahol a rabszolgák így ünnepeltek a földbirtokokon a maszkokkal csúfot űzve tartóikból. Manapság a mas-bandák fontos szerepet töltenek be a helyi közösség életében, a londoni fiataloknak jelmezkészítést, táncokat és dj-zést tanítanak egész évben.
A karnevál képe kétséget kizárólag felvillanyoz minden szürke gondolatot, amit egy esős londoni nap feltételezne; színes, őrült jelmezek, álomszerű vonulások és hipnotikus utcai táncolás a dobok ritmusára. A karnevál 3 mérföldön keresztül vonul Notting Hill legnagyobb utcáin a kilátásért lökdösődő kíváncsi látogatók gyűrűjében.
Biztonság
A London Metropolitan Rendőrség 6 millió fontot költött arra, hogy az utcák biztonságát és a fesztiválozók tájékozódását segítse. Még arra is ügyeltek, hogy a potenciális rendzavarókat levélben szólítsák fel a karneváltól való távolmaradásra.
A rendőrség dolga nem könnyű. London egyes kerületei, és az azokban élő fekete fiatalok között bandaháborúk zajlanak. Ezek kimenetele sokszor tragikus, és évről évre súlyosbodni látszik. Ezek a bandák az elmúlt években több alkalommal internetes közösségi oldalakon üzentek hadak egymásnak; az összecsapás helyszínéül az augusztusi karnevált megjelölve. Bár több ponton fémdetektorokat állítottak fel a kések és más támadó-eszközök felkutatására, egy-egy fiatalt találomra is kiválasszanak a tömegből és alapos motozásnak vetik alá. Ez olykor durva eljárásnak tűnik, de amint az idei beszámolók is hírt adtak róla, az elővigyázatosság nem alaptalan.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
