Háromhatvan, napszúrás

"Hoppá, egy hátraszala!" - halljuk a hangosbemondóból, ahogy megérkezünk a Westend tetőteraszára. Vaslogikával azonnal kikövetkeztetjük, hogy hátraszaltót mutatott be a pályán valaki, közelebb érve látjuk, hogy egy görkorisról van szó, majd azonnal fel is szisszenünk, amikor a következő versenyző kevesebb sikerrel hajtja végre a gyakorlatot, és hatalmasat esik.

Kiegyensúlyozott ízlés

Tekintse meg képeinket!

Gyorsan teszünk egy kört a pályák körül, és sajnálkozva állapítjuk meg, hogy az egészséges utcai kultúrát is bekebelezte a kapitalizmus, a pályák szinte ki sem látszanak a molinókból és reklámtáblákból, bezzeg, amikor még mi nyomtuk 88-ban a Hősök terén, na az volt az igazi. Az igazságtartalmat nagymértékben nélkülöző nosztalgiázásra lesajnáló tekintettel fordul hátra két gimnazista, úgyhogy a zavaros ideológiákat hátrahagyva inkább arrébb oldalgunk.

A rendezvény látogatóinak átlagéletkora különben húsz év körül vagy talán az alatt van, az egy-egy kísérő anyukát és apukát, illetve az üzletközpontból az üvöltő zenére feltévedt kíváncsiskodókat is beleszámítva. Ennek ellenére igen magas a tetováláspenetráció, a baseballsapkák, térdig lógó deszkásnadrágok és csuklószorítók burjánzása mellett talán ez a leginkább jellemző a megjelentekre.

Megtudjuk, hogy mind az öt versenyszámban az első helyezett százezer, a második hatvanezer, a harmadik pedig negyvenezer forintot kap, így összesen egymilliót osztanak ki a rendezvényen. Ezen morfondírozva rövid ebédszünetet tartunk, mely alatt azt az érdekes felfedezést tesszük, hogy a görkoris-deszkás-bmx-es szubkultúra tagjai a McDonalds és a Burger King éttermeket nagyjából ugyanolyan arányban részesítik előnyben.

MC Gőz a helyszínen

Mire visszérünk, már a déli nap tűz a versenyzőkre, szinte látjuk, ahogy szikkadnak össze a nézők is, a gimnazisták a természet kegyetlenségére válaszul hatos csomag Borsodikat kezdenek kifelé hordani a bevásárlóközpontból. A dobozos sörnek egyébként nagyon pozitív fiziológiai hatásai is vannak, többeket látunk, hogy a hideg sörösdobozzal hűtik a tarkójukat, megelőzendő a napszúrást. A tetőparkoló mikroklímája ugyanis egy észak-afrikai országéra kezd hasonlítani, egyre többen pihegnek az emelvények és a tojtojok árnyékában.

Klikk a képre!

A "pro bmx street" kategória selejtezőjére érünk vissza, a hangosmebondó közli, hogy "hoppá, egy háromhatvan", aztán elmagyarázza, hogy ez azt jelenti, hogy háromszázhatvan fokos fordulatot tett a versenyző a kerékpárral, de "van ötnegyven meg héthúsz is, meg még jóval több is, de az inkább csak félcsőben". Itt ismét meggyőződhetünk róla, hogy az utcai sport veszélyes üzem, az egyik bmx-es srác akkorát esik, hogy a nézők is feljajdulnak, ráadásul a biciklijének egyik kereke is eldeformálódik, ami ezeknél a kerékpároknál azért nagy szó.

A selejtező után az első zenei program is megkezdődik, MC Gőz áll a színpadra. A magunk részéről szégyenkezve állapítjuk meg, hogy MC Gőzről még nem hallottunk, de bizonyára népszerű lehet a megjelentek között, sokan vannak, akik a repperrel együtt mondják szövegeket, például "emszí Gőz a helyszínen", és hasonlókat.

Mi viszont itt elhagyjuk a helyszínt, de a programot áttanulmányozva még megállapítjuk, hogy a nap végére harmincöt percbe szorítva még egy Fresh Fabrik-lemezbemutató is belefér, sőt az augusztus végi - szeptember eleji budapesti szokáshoz híven még tűzijátékra is gondoltak a szervezők.