Varnus Xavér találkozik a dinoszaurusszal

"Most csinálunk egy kis tutti-fruttit" - mondja Varnus Xavér és előrehajol, a gombok, csavarók és billentyűk tömkelegét figyeli Európa legnagyobb orgonájának kezelőfelületén, nekem az egészről azonban mégsem a zene jut eszembe. Hanem a Jurassic Park.

Misztikum

Amikor ugyanis az ember megismerkedik egy hangszerrel, ami öt emelet magas, fél épületet kitölt, hosszú ideje egyáltalán nem született belőle új, viszont irtózatos költséggel, a legmodernebb technika segítségével létrehoztak belőle egyet, hát akkor nehéz nem valami olyan monumentális és teljességgel értelmetlen dologra asszociálni, mint az életre klónozott dinoszaurusz.

Mindezzel egyébként semmi baj nincsen, sőt, a költséges és öncélú vállalkozások legtöbbször kifejezetten inspirálóan hatnak az emberiségre. Mielőtt azonban a komolyzene-rajongók az ügy racionalitásával jönnének elő, azt azért le kell szögeznünk, építhető ugyanígy kinéző és ugyanezeket a hangtartományokat produkáló hangszer, ami bonyolult emeltyűk és kézzel készített sípok helyett elektronikával működik, és az itt felhasznált félmilliárd forint töredékébe kerül.

Az egyetlen különbség a misztikum lenne, ami már az átadás pillanatában sűrű, izgalmas ködbe vonta a hangszert.

Fából űrhajó

Varnus Xavér tehát a kezelőpult fölé hajol, és igyekszik beindítani az orgonát, ami inkább egy űrhajó kilövési procedúrájára emlékeztet. Már amennyiben az űrhajó kapcsolótáblája fából készülne, csakúgy, mint a gombok, és diszkrét faskatulya rejtené a digitális kijelzőt.

Az ötmanuálos, azaz egymás felett ötsornyi billentyűt tartalmazó klaviatúra ugyanis elektronikával működik, azért, hogy az előadó a közönség előtt játszhasson. Varnus Xavér úgy véli, leáldozott a szemérmes orgonistáknak, akik a karzaton elbújva nyüstölik a billentyűket. "Szeretném szélesre tárni a kapukat a fiatalok előtt" - mondja lelkesen.

A billentyűk elektronikus összeköttetésben vannak a sípok alatti elektromágnesekkel, amik azonban már a mechanikát mozgatják: a hagyományos módon meghúznak egy szálat, ami végül nyitja a szelepet, magyarázza az orgona tervezője, Baróti István.

Az elektronika úgy bújik meg a rendszerben, mint a klónozott gének a dinoszauruszokban. Amikor az orgonaművész a tutti fruttit emlegeti, akkor a tömérdek sípból összeállítható egyik, színes kombinációra utal. Ezt azonban nem kell minden egyes alkalommal újra beprogramozni, a míves fafelület egy nyílásába ugyanis pendrive illeszthető, az előre beállított kombinációk letöltésére.

Lebegés

"Még csak ismerkedünk az orgonával" - magyarázza továbbra is élénken Varnus Xavér, majd az orgona tervezőjéhez fordul és megkérdezi: "Pista, hol a redőny és az ötödik manuál kopulája?" Pista a fa irányítópult fölé hajol, és kimérten kattintgat.

Míg a rendszer bootol, a tervező lemondóan megjegyzi: tudja, hogy rengetegen fogják bírálni a hangszerét. "Lesz olyan, akinek nem tetszik majd a hangja?" - tudakolom, de kiderül, a helyzet bonyolultabb.

Az orgona ugyanis nem olyan hangszer, amiből létezik jobb és rosszabb, de kinézetre, felépítésre hasonló mindegyik. Orgonából nincs két ugyanolyan, a hangszereket előre meghatározott zenei repertoár előadására építik. A Művészetek Palotájának monstruma általános hangszer, alkalmas a klasszikus és modern darabok eljátszására is. "Benne vagyok ebben is, de a köznek készült" - mondta rejtélyesen Baróti.

Érdekes módon a tervező egy egyházi orgonában valósította meg önmagát. Évtizedek óta épül az esztergomi bazilika orgonája, "abban sokkal individualistább voltam" - vázol fel egy új művészeti ágat Baróti, az orgonatervezést. Az esztergomi hangszer már kétharmadáig kész, lehet rajta játszani, például XXI. századi műveket. "Azokra sokkal alkalmasabb, mint amit ide terveztem" - mondja Baróti.

Varnus közben aktivizálta a szükséges sípokat, azt mondja, most a létező legmagasabb hangot kombinálja néhány oktávval mélyebbekkel, hogy létrejöjjön a jellegzetes, orgonás hangzás. Váratlanul ér, hogy a szférák zenéje tölti be a termet, néhány centire ellebegek a padlótól, kalimpálok a lábaimmal, és csak akkor huppanok vissza, mikor Baróti kihúzza a slusszkulcsot a hangszerből. "Ez is kulccsal indítható csak el" - mondja, én pedig sejtem, hogy miért.