Jó emberek a Kűris utcában

A kőbányai Állomás utca páros oldala még őrzi - mondjuk így - a polgári hagyományt. Nagyablakos földszintes házak mellett egy-egy frissen tatarozott bérház még abból az időből, amikor ló húzta a 28-as villamost. A kocsmák egymást érik. A Törpe az autóbusz-végállomás szolgálatot leadó sofőrjeinek, a Jubileum Kávéház a magukat többre tartóknak, a Kis baba azoknak, akiknek így is jó. Román rendszámú Daciába dobozokat pakolnak, mentőautóba infarktusgyanús munkanélkülit tolnak.

Teljes körű ügyintézés

"Maradj itt Jucikám, tartsd a frontot!", kéri az ingatlanközvetítő a garázsiroda vendégszékében ülő szoláriumbarna barátnőt. "Csak felugrunk az Úrral egy lakást megnézni." A falon boldog ingatlantulajdonosok fényképei. "Jó, de a telefonokat nem veszem fel." A lakás egy perc sétára van innen. Negyvenegy négyzetméteres, külön bejáratú, másfél szobás, nyolcadik emeleti, "közepes állapotban" négy és fél millió forintért.

Főzőfülke az Állomás utcában

"De önkormányzati!" - figyelmeztet már útközben az ingatlanközvetítő, aki egyben egy reklámújság hirdetésfelvevője is. Cserébe "teljes körű ügyintézést" ígér, "még ügyvédet is" biztosít. A liftre várva zavartan hallgatunk. A falak minden négyzetcentimétere összefirkálva, a postaládák felfeszítve. A liftben húgyszag. "Nagyon szegények" - készít fel a várható látványra. "A házban egyedül ők nem vették meg a lakást", mondja, de "egy-két millióért" az önkormányzat biztos odaadja.

A lakásajtó nyitva. Fiatalasszony, nagy hassal. Ujjával mutatja, hogy legyünk csendbe, a félszobában alszik a pici. A harmadik gyerekre az orvos szerint még két hetet kell várni, de költöznének akár "így is", várja őket a vidék. A ruhák az előszobában bálásruhás zsákokban várják, hogy valaki teherautóra vagy Zsiguli hátsó csomagtartójába pakolja őket, és egy nógrádi kisfaluban, ahol kétmillióért kertes házat vehet az ember, újra meglássák a napvilágot. Csak vevő, az nincs még. "Vannak érdeklődők?" "Vannak." A fürdőszobában egy szappanon kívül más piperecikk nincs, a főzőfülkében összeszáradt marhahús egy konzervdobozban, a Csepel felé néző nagyszobában hat gyerek nevetgél zavartan. "A lakás papírjai rendben vannak?" "Rendben vannak." Az ingatlanközvetítő, mint akinek már régóta nyomja valami a lelkét, hadarva közbeszól. "Amúgy semmi sincsen rendben." Összesen több mint egymillió forinttal tartozik a család, "gázzal, lakbérrel, villannyal, mindennel", de ez nem probléma, "letétbe kell tenni" a pénzt. A fiatalasszony magatartása egy diákéra emlékeztet, aki előtt a tanár néni közli a szülőkkel, hogy gyermekük mindenből megbukott. "De mégis, mennyi pontosan az adósság?" "Nem tudom", feleli rezignáltan az ingatlanközvetítő, "össze kéne adni".

A foghíjak be fognak épülni

Kőris utcai ingatlan ingósággal

A telefonban a magyarul törve beszélő fiatalember következetesen Kűris utcát mond. "Kőris utca?" "Igen, Kűris." A megbeszélt időpontban senki sincs a VIII. kerületi egyemeletes ház előtt, amely az elsőn rejti a hirdetés szerint 27 négyzetméteres, komfortos, teljesen felújított, gázfűtéses öröklakást, amelyet 4,8 millió forintért adna el a tulajdonosa. "Itt állok a Kűris utcában", mondom, alkalmazkodva. "Csepelen vagyok", hangzik a vonal másik végén olyan hangsúllyal, mintha az bármit megmagyarázna. "Negyven perc múlva ott tudok lenni." A Kőris utcai öregházak a foghíjtelkekkel együtt rég eltűntek volna, ha a szocializmus kihúzza még egy-két évtizedig. A szomszédban már a Losonci utcai lakótelep házai tornyosulnak, az ott lakó gyerekeket szüleik azzal ijesztgetik, hogyha nem tanulnak, akkor a Kőris utcában fognak lakni.

Metál Volkswagen Passattal érkezik a tulajdonos. A környező foghíjtelkeket mutatja: "Ezek itt jövőre mind-mind be fognak épülni", miközben a házat tatarozzák, a lakóknak "egy fillérjükbe se" fog kerülni, lehet, hogy még a tetőt is beépítik. A reménybeli lakótársak többsége az udvaron üti agyon a meleg, ám szeles hétköznap délutánt, az ajtónyitásra többen elszaladnak. "Jó emberek", mondja a tulajdonos, mert azt nem mondhatja, hogy munkanélküli mind, éjszakánként egymás üresen hagyott lakásait törik fel, az URH pedig hazajár a Kőris három per bébe. A lakás tényleg felújított, de abba a 27 négyzetméterbe nagyon kevés helyiség fér el. A televízió csatornákon korábban megcsodált közös zuhanyzás veszélyes, mert partnerünk nagyon, nagyon könnyen rázuhanhat a vécékagylóra. Előszoba nincs, helyette azonnal a világos konyhába lépünk, amely jövőre, a foghíj beépítésével sötétkamrává változik. "Alkudni lehet?""Lehet," feleli a férfi, akiről kiderül, hogy afgán, és indonéz bútorok eladásával foglalkozik, különben pedig örül a tálib uralom bukásának. Forró kézszorításommal egyszerre igyekeztem érzékeltetni, hogy a felújított lakása tényleg szép, és örülök, hogy Afganisztán ismét szabad.

Ismeri Ön az igazságot?

Olcsó otthon kis hibával

A Lujza utca 1/C előtt egy középkorú nővel beszélgetve értettem meg azokat az újságírókat, akik lakásvásárlási élményeiket nem hajlandók megosztani olvasóközönségükkel. "Otthon felejtettem a kulcsot", mondja, a lányom pedig vizsgázik, még nem került elő. Egy órát kér tőlem, míg hazaszalad, vagyis egy lakásnézésére szánt délelőttből körülbelül két óra telik a legjobb szervezés mellett is fölösleges várakozással. Jehovának egy tanúja a legrosszabbkor szólít meg: "Uram, ismeri Ön az igazságot?", kérdezi, és akkor sem esik kétségbe, amikor süketnémának tettetem magam, mert kezembe nyomja a "Fennmarad ez a világ?" kezdetű szórólapját.

A lakás különben ígéretes. A hirdetés szerint "a Teleki térnél" garzonlakás tulajdonostól "jó házban" sürgősen eladó 4,7 millió forintért. A visszaérkező hölgy lehalkítja hangját, amint azt kérdezem, hogy mit jelent a "jó ház?" "Hát, hogy nincsenek cigányok", csak egy család, de "velük nincs semmi baj." Az elsőn magyar ember olvas Nemzeti Sportot félmeztelenül, a szomszédban egyetemista lányok zárják az ajtót. A lakás üres, csak egy magnó van a szobában, létra, különféle építési anyagok. "Fel akartuk újítani, de menet közben meggondoltuk magunkat", mondja nem éppen vevőcsalogatóan. Egyébként minden felújított, a vezetékek, a bojler, már csak a falat kéne befesteni, a csaptelepeket kicserélni, a parkettát felszedni, satöbbi. Négy és félmillióért nagyon komoly vevő van, foglalót még nem adott, de "nagyon komoly", ismételgeti, nem is hitegetem a hölgyet, "tessék neki odaadni, csókolom."

Lakást venni ötmillió alatt Ötmillió forintért, ha szerencsénk van, Budapesten akár öt lakást is vásárolhatunk - ha hinni lehet azoknak a címközvetítőknek, akik jellemzően ingatlanközvetítőknek adják ki magukat. Onnan lehet megismerni az ilyen vállalkozásokat, hogy többnyire belvárosi kapualjakban működnek és pénzt kérnek a címek kiadásáért. Ez nonszensz, hiszen a törvényesen működő ingatlanközvetítők az eladókból élnek, nem a vevőkből. Egymillióért általában fáskamrák, biciklitárolók, közös helyiségek címeit kapjuk, amelyek ráadásul nem eladók vagy már lakik bennük egy-két hajléktalan. Az ilyen ingatlanokat egyes címközvetítők nagyképűen lakásnak, mások, még mindig túlzón, minigarzonnak hívják, ami olyan, mintha egy rózsadombi villát óriás nagylakásnak neveznénk. A kétmilliós kategóriába tágas romok is tartoznak. A Boráros térnél például 65 négyzetméteres 2 és fél szobás "felújítandó ingatlan" kerül kétmillió forintba. Egy zárkózott, vendégeket nem fogadó személynek alkalmas lakás többnyire négymilliónál kezdődik. Fürdőszoba és vécé egyben, a bejárati ajtó egyből a konyhába visz, a szoba mérete egy nagyobb félszobának felel meg. Ilyen lakásokat jellemzően a VII. és VIII. kerületben kínálják, esetleg olyan, emberi életre alkalmatlan főutak mentén, mint a Hungária körút. A hirdetésekben gyakran felejtik el feltüntetni, hogy a lakás önkormányzati tulajdonú.