Vasmadarak

A katonai repülésben az emberiség ősi vágya, a repülés szerencsésen találkozott az emberiség másik ősi vágyával, a többi ember megölésével. Ebből a nászból lenyűgöző dolgok születtek, amelyeket időről időre repülőnapokon nézhet meg közelebbről az ember.

Tekintse meg képeinket!

Az idei kecskeméti show eleve úgy indult, hogy az oda tartókból gyilkos indulatokat váltson ki, Kecskemét környékén ugyanis úgy dugult be a közúti közlekedés, hogy ha eddig nem találták volna fel a repülést, ez a repülőnap bizonyára megadta volna az utolsó löketet.

Ennek következtében a tervezettnél jóval később tapodhatjuk csak a repülőtér környéki aszfaltot, így lemaradunk a fenségesen hatalmas F-15 zajártalmairól, sőt a Gripen bemutatóját is csak darabosan figyelhetjük meg. Megpróbáltatásainknak még nincs vége: a főkapun bárki bemehet, az újságírók viszont - megmagyarázhatatlan okból - kénytelenek a másfél kilométerre lévő VIP-kapuig elballagni, végigmenetelni újabb egy kilométer szögesdrót között, hogy aztán ha közös erővel előbogarásztuk nevünket a listából, akkor egy kietlen, elhagyott játszótéren kezdhessük meg a szórakozást. Csak a mászókák vannak meg, a hintákat már leszerelték, talán nem voltak biztonságosak. Hát furcsán értelmezik itt a VIP fogalmát. (Valami Ingyenélő Pazdmeg?)

Szerencsére a légibemutató olyan program, amit egész távolról is lehet élvezni, így azonnal bekapcsolódhatunk a török légierő előadásába. Örülünk, hogy őket elkaptuk, mert míg az európai műrepülő kötelékek szinte kizárólag vacak kis kiképzőgépeken játszanak - takarékosságból -, addig a Török Csillagok igazi, noha kissé már elavult vadászrepülőket, F-5-ösöket lovagolnak meg. Ez azért jó, mert egyrészt az erősebb hajtóművek olyan figurákat is lehetővé tesznek, amit a gyakorlógépekkel nemigen lehet megcsinálni, másrészt kellemes, szinte határokon átívelő dörejjel töltik be az eget.

Kedves figyelmesség a honvédségtől, hogy lajtoskocsikat állítottak ki szanaszét, így a szomjazó közönség ingyen is vízhez juthat, valamint beleélheti magát a tábori élet romantikájába. A törökök után a szerb légierő (a nézőtéren fojtott vihogás) Galebje veckelődik a magasba. Én szeretem a Galebet, mint minden kuriózum-járművet, márpedig a Galeb olyan harci repülő, amelynél az elsődleges szempont az volt, hogy minél jugoszlávabb legyen. Igaz, a hajtóművet azért inkább megvették a britektől. A balkáni gép szerény mutatványa mellett egyre nagyobb érdeklődést vált ki a nézők előtt készülődő Patrouille de France csapata: ők olyan híresek, hogy szájról szájra terjed a feszült várakozás.

Nemcsak Keletről érkeztek mókás félveterán repülők: a fegyverkezést közismerten elszabotáló osztrákok is küldtek egy Saab-105-öst. A svédek hosszú ideje sikeresen sózzák rá Ausztriára egzotikus repülőeszközeiket, ez is egy közülük. A svéd gépek sohasem vettek részt háborúban, amit szólhat ellenük, de az is lehet, hogy ezek taszítják a háborút, és akkor a magyar Gripen is a legjobb vétel volt.

Meglehetősen nehéz munka egyébként műrepülőket fotózni. Vagy túl közel vannak, és akkor követhetetlenül gyors a mozgásuk, vagy túl messze, és akkor alig látszik az LCD-n. Eltart egy darabig, amíg belejövünk. Milyen nehéz lehet őket lelőni!

A Galeb és a Saab után egy még meglepőbb kreatúra száll fel: a PC-6-os úgy néz ki, mint egy világháborús budi, amit az NKVD repülésre kényszerített. De ez csak a látszat; a PC-6 arra való, hogy le- és felszálljon a világháborús budik tetején. Bemutatója ezért különösen érdekes, hiszen itt a lassúság az erény, meg az, hogy kétszáz méter nekifutás után már a levegőben van.

A lengyel W3 helikopter pózolása azért megkapó, mert gyermekkorom legendás helikopterfilmjében, a Kék villámban még világraszóló csodának minősült, hogy egy helikopter manőverezni tud, neadjisten hanyatt veti magát. Lám, szorgos északi testvéreink mára elkészítették a saját kockásfülű villámjukat. Jelentősen zavarja a szemlélődést az a légügyi Dévényi Tibor, aki óbégatva kommentálja a W3 balettját; a vadászokkal ellentétben ez a gép nem tudja elnyomni a hangszórókból áradó jópofit.

Végül felszáll a Patrouille de France nyolc Alpha Jetje. A gonosz franciák, akik elvették tőlünk Trianont (vagy megtartották maguknak, már nem emlékszem), telefestik a szürke magyar eget trikolórjukkal, ami arcátlanság is lehetne, ha vadmagyarok volnánk, meg ha nem lenne olyan gyönyörű és veszélyszagú, amit csinálnak. Nyíltszíni taps. Hogy örülhetnek neki odafönn.

Az Alpha Jetek szelíd zümmögését a Mirage 2000 szívet-tüdőt-csontvelőt melengető ordítása váltja fel. Ez már nagyon igazi vadászgép, még a törököknél is igazibb, ennek megfelelően erőből táncol; ilyen tolóerővel szinte bármit meg lehet tenni. Kivéve a lassú repülést - ezért borzasztó nehéz értékelhető kémfotót készíteni róla. Az utána startoló F-16 már barátságosabb. Bessenyei Péter őrült légi tombolása zárja a szombati repüléseket, de még maradunk.

A repülőtéren egyéb látványosságok is vannak; a magyar honvédség szinte minden harceszközéből került egy, többségüket meg is lehet tapogatni. Most legalább mindenki megtudja, hogy a géppuska nem kényelmes, egyszerűen csak szép, ám üresen is dög nehéz, legalábbis verőfényben. Lehet pózolni RPG páncéltörővel, gépkarabéllyal, meg amivel csak akar a hétvégi rambó. Csuda készséges katonák vigyáznak minden harceszközre, türelmesen elmagyarázzák századszor is, hogy mi micsoda, és miért nem arra való, amire apuka használni próbálja. A legnagyobb tolongás a Mi-24-esnél és a T-72 tanknál van, hozzájuk se lehet férni a gyerekhadtól, és ráadásul a fele lány. Ha ezt Levente Péter tudta volna!

Bizony, a repülőnap jó móka, fegyvereket fogdosni pedig egészséges, hasznos módja az akítv pihenésnek. Egy nyugtalanító vetülete van csak: Kecskemét az egyetlen működő magyar légibázis. Ha a besenyők éppen ezen a hétvégén támadnának meg minket, akkor ugyancsak bajban lennénk. De mivel bármely más napon is bajban lennénk, inkább higgyünk abban, hogy a repülőnapokon a besenyők is eljönnek tátani a szájukat, és szívükben harcos nemzetközi szeretettel térnek haza, ha ugyan sikerül kikeveredniük a világhírű forgalmi dugóból.