Támad a budapesti ölelőkommandó

Ne lepődjön meg, ha jövő szerdán hétköznapi rutintevékenységeinek kiszolgáltatott gyakorlása közben az utcán odalép önhöz egy fura, "ingyen ölelés"-feliratú táblával felszerelkezett vadidegen (például egy copfos, mosolygós, kis termetű bölcsészlány színes keretes szemüvegben, vagy egy ugyanilyen fiú) és jól megölelgeti.

Érzelmes világmozgalom

A rendkívül népszerű világméretű ölelőkampány legújabb akciójára május 23-án a délutáni órákban lehet számítani a főváros valamelyik forgalmasabb utcájában. Már harmadszor, ugyanis egyszer egy amerikai brigád, tavaly télen pedig egy magyar társaság is ölelgetett már ingyen és kollektíve. Ezekről az akciókról természetesen videók is készültek, és igen népszerűek lettek a Youtube-on. A számtalan hasonló videóhoz hasonlóan, amelyek Nürnbergben, Lisszabonban vagy például Taipeiben készültek. Taipeiben található egyébként a világ legmagasabb felhőkarcolója (509 m).

Időnként az embernek csak egy ölelés kell, semmi más. Az érzelemkitörés ezen nyilvános formájának története 2004-ben kezdődött, mikor egy Juan Mann álnevű figura Sidney egyik bevásárlóközpontjában "free hugs" (ingyen ölelés) táblával a kezében grátisz ölelést kínált az eleinte gyanakvó, majd megkönnyebbülten engedő járókelőknek. Mindezt Mann azzal magyarázta, hogy szülővárosába hazaérve magányosnak érezte magát. Azt is hangsúlyozta több interjúban, hogy minden hátsó szándék nélkül cselekedett, továbbá hogy telefonszámokat sem így szándékozott szerezni.

Az eseményt videóra rögzítették, gitáros dalt tettek alá, és tavaly szeptemberben felrakták a Youtube-ra. Azóta több mint tízmillióan nézték meg, sokan követték Juan Mann példáját, és nyilvánosan ölelgettek táblával a nyakukban. Mann később honlapot készített a már világméretű akciónak és Oprah Winfrey-vel is beszélgetett a tévében.

Veszélyes!

Igen ám, de Juan Mann globálkommandózása hamarosan egyes hatóságok és magánszemélyek nemtetszését is kiváltotta, például biztonsági őrökét és rendőrökét, akik a veszélyre, valamint a 25 milliós felelősségbiztosítás hiányára hivatkozva több helyen leállították az akciót. Mann végül elérte egy petícióval, melyet több mint tízezren írtak alá, hogy bárki bármikor megölelhessen az utcán akárkit anélkül, hogy felelősségbiztosítást kötne. Honlapján azonban felhívja az emberek figyelmét, hogy még mielőtt bárki belefogna az "ölelő maratonba" (eredetiben hugathon, a magyarban az öloton azonban nem túl szerencsés) feltétlenül nézzen utána a helyi jogi szabályozásnak.

Depresszióteszt

Május 23-án délután tehát sok minden kiderülhet a magyarokról, vagy legalábbis a budapestiekről. Feltéve, hogy a kollektív ölelgetésre nemcsak a Váci utcában kerül majd sor, ahol többségben vannak a kedvesen kanos olaszok. A korábbi akciókról készült két videófelvétel kísérőzenéje, az amerikaiak által választott idióta cirkuszzene és a magyarok által odavágott kísérőzene (feljebb a cikkben) mindenesetre két majdhogynem ellentétes példája a kollektív önreflexiónak. De semmiképpen se vonjunk le elhamarkodott következtetéseket.