Félelem és rettegés egy baloldali pilótával

Révi Lászlónak tömött, ősz bajsza, fehér haja, térdnadrágja és tiroli típusú térdzoknija van. Minden szempontból úgy néz ki, mint egy megérdemelt nyaralását töltő nyugalmazott pfaffenhofeni karnagy, azt kivéve, hogy éppen az égből száll alá, egy vágódeszkán ücsörögve. Az ülés egy láthatólag dekopír- vagy lombfűrésszel kivágott, hosszúkás falap elejére van csavarozva, felette vászonnal borított szárny, előtte egy botkormány, hátul pedig vékony rúdra erősített farok. Ez a Zögling siklórepülő, pontos mása annak a példánynak, amellyel éppen 75 éve röppent le a szomszédos hegyoldalból az első magyar vitorlázógép.

Sarus démon, mázas köcsög

Tekintse meg képeinket!

A budaörsi reptéren jó tucatnyian csodáljuk Révi László bátorságát, ahol a Magyar Repülő Szövetség kicsit szomorkásan ünnepli az évfordulót. Bár Vári Gyula elnök, a híres vadászpilótából lett szocialista képviselő az egész magyar sajtót meghívta, egyelőre csak az Index aerodinamikai riportere képviseli az írott betűt, jelen van még a hitgyülis Magyar ATV stábja. Pedig van itt minden, amire egy tüzes júliusi napon vágyhat az ember: omladozó, torta alakú, csodaszép főépület bauhaus stílusban 1937-ből, rengeteg antik repülő, lenyűgöző régi hangár, óriás mező, hosszú lábú szőke démon ógörög jellegű saruban és egy aranyos korcskutya, a derékátmérőjénél négyszerte kisebb, hegyes fejjel, nyilván a nehézségi gyorsulás miatt.

Korán érkeztem a robogóval, pedig útközben percekig álltam egy autókereskedés előtt, az indusztriális népművészet lokális csúcstermékét, az égetett mázas, Honda-logós köcsögöt bámulva. Így van időm bejárni a terepet. Rövid nézelődés után az alábbi következtetéseket vonom le:
1.) amelyik pilóta nem harap, az feltűnően barátságos és azonnal tegeződik
2.) a repülősök kedvenc autója misztikus okokból a Wartburg. Nekem is, kiskorom óta, pedig csak pár éve halottam a kombi varga becenevet.
3.) a repülősök mitikus ellensége Demján Sándor építési vállalkozó
4.) a papok kivételesen jól értékkel dekorálnak repülő tárgyakat.

A negyedik pont igazságtartalmáról a hangárban győződtem meg, a jól ismert László atya Air Church - Napsugár sport club katolikus lelkészség feliratú, fehér-sárga-lila gépét csodálva. Bekukucskáltam, van benne egy jó nagy szentkép, plasztik futónövénnyel feldobva. Egy bennfentes hölgy később felvilágosít, hogy a sportos atyának már fitnesz centruma is van a parókia mellett. És persze továbbra is vállal légi temetést. Gyors keresztkérdések után megtudom, hogy csakis hamvasztást követően.

Támad a tőke

Egy cserzett arcú légi veterán arról értesít, hogy a hangulatos kis reptér - a Szövetség utolsó felszállóhelye - veszélyben van, mert a szomszédban épít gigantikus lakóparkot a mindenkori kormányokkal legendásan jó kapcsolatokat ápoló Demján egyik érdekeltsége. És persze nem tetszik neki, hogy a közelben berregnek. A leszállópályát körbefolyó raktáráruházak miatt pedig egyre nehezebb felszállni.

M. Péter és a sámánisták

Lehasadok a barátságos, cserzett arcú férfiről, és megtekintem a Pirat nevű vitorlázó gépet, aminek kisebb pilótafülkéje van, mint Medgyessy Péter mozgástere egy sámánista házibulin. A Rubik Ernő apja által tervezett Góbé futurista vonalaival kelt kisebb feltűnést. Révi László természetesen a bajszával, illetve azzal, hogy elmeséli, a vitorlázó gépek kilövésére szolgáló csúzligumi 3-400 ezer forintba kerül. Gyémánt U-szögekről ábrándozva tévedek egy öregúr karjaiba, akit Dr Ságody Jánosnak hívnak, nyugalmazott katonaorvos és önkéntes repülőtér-védelmező. Ő is Demjántól retteg, aki szerinte a reptér privatizálása iránt állítólag érdeklődő titokzatos svéd vállalkozás csendestársa. Hosszú évek után tőle hallom először a szarmata szót, a doktor úgy tudja, ilyen sírokat dózeroltak el a szomszédban, aztán előadja elméletét arról, hogy a lakóparkot kibuclakókkal fogják feltölteni. Azt szerencsére nem meséli el, hogyan mondják azt sumérül, hogy öthengeres csillagmotor, de azért óvatosan leválok róla, mielőtt Izrael végképp annektálná Árpád földjét.

Balos asztronauta

Vári Gyula úgy néz ki, mint egy űrhajós. Nem hiába politikus: ő egyáltalán nem penget Demján-ellenes húrokat, hanem reménykedik, hogy sikerül megmenteni a hangulatos kis repteret. Mi nem kapunk az államtól 170 milliót, mint a cigányzenekar - mondja, de a sportrepülőket mégsem nevezi a levegőég cigányainak. Viszont sajnálja, hogy az MHSZ megszűntével elillant az évi négy millió dolláros állami támogatás, így nem tudják felkarolni a szegény, de tehetséges pilótákat, akiknek nyilván nem futja szakszolgálati engedélyre, ami nélkül nem lehet repülni, viszont a motoros kisgépekre 4-5 millió, míg a vitorlázókra 2-300 ezer forintba kerül.

A terület az ÁPV Rt. kezében van. Az előző ciklusban meghirdették privatizálásra, de Vári most azon lobbizik a miniszterelnöknél, hogy kerüljön tartós állami tulajdonba. Cserébe a Szövetség belvárosi ingatlanjait is odaadnák, csak legyen hol repülni. A többszörös világbajnok vadászpilóta szerint Budaörsnek van jövője, hiszen minden világvárosnak van kis reptere, úgynevezett city airport..

Életem egy politikus kezében

Klikk a képre!

Az antik vitorlázógépek bemutatója után Vári katonásan odalép hozzám és int, hogy kövessem. Az utolsó ezredes, akit őelőtte közelről láttam, egy tábori ágyon ült egy bakonyi sátorban, magába roskadva, korongrészegen, és próbálta megjavítani az egy pontba nézés időtartam-világcsúcsát. Viszont váratlanul megmentette mindkettőnk életét, amikor rám kiáltott, hogy NE, így a kezemben tartott marmonkanna tartalmát nem zúdítottam rá a dobkályhába tömött vizes fára. Azt hittem, gázolajjal töltötték meg a kannát, pedig benzin volt az.

Vári egy kétüléses gyakorlógéphez vezet és mutatja, hogy hová pattanjak be. A Demján-féle toronydaruk baljós keresztekként rajzolódnak a horizontra. Én az egyszerű vásári körhintára sem merek felülni, de itt nincs kecmec. Volt időszak, amikor bármelyik végtagomat feláldoztam volna Tölgyessy Péter harminc éve hordott, legendás pulóveréért. Nem tagadom, a rendszerváltás környékén előfordult, hogy otthon, egyedül, titokban a fejembe tettem Dávid Ibolya valamelyik kalapjának replikáját. Egyszer pedig annyira élethűen utánoztam Áder János hangját, hogy kómába esett tőle a szomszéd néni foxterrierje. De olyan sosem fordult elő, hogy az életemet egy politikus kezébe helyeztem volna. Most megvan ez is.

Vári gázt ad, aztán amikor nyilvánvaló, hogy együtt pusztulunk az Electro World vásárlóival, balra felrántja a gépet, én pedig azt mondom magamban, hogy öööööőőőőőÖÖŐŐ és ezt variálom a következő percekben, miközben vad kanyarokat teszünk a Révi Lászlót vontató másik kisgép alatt-felett-körül. Repülni mindennél jobb, ha az ex-ezredes kezelésbe venné az összes hazai gimnazistát, soha többé nem drogoznának a magyar fiatalok, hanem sorban állnának a hangár előtt.

Imádom a kemény katonahumort: Vári úgy tesz, mintha becsapódnánk egy bokorcsoportba, aztán olyat csinál, ami annál is durvább. De a vártnál sokkal kevésbé félek és saját lábon távozom.

Sokkos zsurnaliszta álruhában

A sokkhatás kihozza belőlem a mélyen szunnyadó újságírót. A szerkesztőségbe jövet álruhát öltök (narancssárga Index-póló) és potenciális penthouse-vásárlónak adom ki magam a Westendben, ahol a sokat emlegetett Kőérberek lakópark leendő lakásait értékesítik. 40-50 millió között tetőkertes lakásom lehet rálátással a mesterséges tóra. Cselesen megkérdezem, hogy a telep jövő tavaszi átadásakor is számítanom kell-e a berregő repülőkre, de a készséges fiatalember nem kacsint és nem mondja, hogy nyugi, a főnök lezsírozza a dolgot . Sőt, keresztkérdésemre leszögezi, hogy számítanom kell a reptér továbbélésére, bár a cég tárgyal arról, hogy a gépek ne szálljanak el a telep fölött, és szó lehet privatizációról is. Nem eszik olyan forrón a magassági kormányt - gondolom magamban és a magyar sportrepülés jövőjébe vetett hittel robogok be a szerkesztőségbe. Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!