Nem sok marad Pest egyik leghangulatosabb udvarából

Megszüntették a 130 éves, józsefvárosi Heinrich Udvar egy részének műemléki védettségét, és kiemelt beruházássá minősítették az épület átalakítását, így a kerület építési szabályait sem kell majd betartaniuk – számoltunk be május elején az Átlátszó nyomán egy tervezett VIII. kerületi építkezésről, ami ellen tiltakoznak a környéken lakók, és Rádai Dániel kerületi alpolgármester is azt nyilatkozta róla a helyi lapnak, hogy a Heinrich Passage "beépítése eltúlzott, funkciójában felesleges, és jelentősen megterheli az amúgy is forgalmas Mária-Üllői sarok környékének közlekedését." A kiemelt projekt minősítés miatt azonban az önkormány nem tehet semmit, a magánbefektető – egy projektcég, amelynek jelenlegi tulajdonosa egy ismeretlen figura, de az előző a kormányhoz közel álló üzletemberi körhöz tartozik – gyakorlatilag szabad kezet kapott az államtól.

Az Építészfórum most Józsefváros honlapján rátalált a "Heinrich Passage" látványterveire, és interjút készített az egyik szomszédos lakóházban élő Vári Zoltánnal, aki részletesen elmesélte, mennyire tehetetlenek a környéken élők az óriásberuházással szemben, amely véleményük szerint jelentősen csökkenteni fogja az udvarra néző lakásuk a benapozottságát és a piaci értékét. Vári szerint a belső udvarra néző lakások ablakától jelenleg 60 méterre van a legközelebbi épület, de a távolság az új beépítés miatt 10-15 méterre fog szűkülni.

A látványtervek alapján valóban nagyon durva beépítés készül az Iparművészeti Múzeummal szemben. Az Üllői út és a Mária utca közötti, passzázsként átjárható telek épületeit a vasgyáros Heinrich-család építette, az épületegyüttes három részből áll: egy háromemeletes neobarokk bérházból (Üllői út 32. – Huber József és Móry Károly tervezte 1893-ban), a Mária utca 56. számú szecessziós, kivételesen szép, téglaburkolatos homlokzatú raktárépületből (Sándy Gyula műve 1912-ből) és az íves alakú udvart övező vöröstéglás, alacsonyabb ipari épületekből.

Ezek együttesen olyan különleges hangulatú együttest alkotnak, amelyből szerencsésebb városokban menő loftlakásokat és a turisták számára is vonzó átjáróházat alakítanának ki kávézókkal és boltokkal – de az épületeket az eredeti formájukban megőrizve. (A környék előbb-utóbb felkerül a budapesti idegenforgalom térképére, ha egyszer az Iparművészeti Múzeumot végre felújítják). 

A Heinrich Passage megálmodóját ezzel szemben egyetlen dolog motiválhatta: hogyan lehet cipőkanállal beleerőltetni a rendelkezésre álló területre egy minél nagyobb építményt. A megtartott Üllői úti bérházból 114 szobás szálloda lesz, az udvarban pedig nagyon sűrű beépítéssel 216 lakást alakítanak ki. A műemléki védettséget tavaly decemberben Gulyás Gergely kancelláriaminiszter csak az udvari szárnyakról vette le, ezeket teljes egészben lebontják, mert a 195 férőhelyes mélygarázs megépítéséhez szükség van az udvar egész területére.

A két utcai épületrész is erősen átalakul, az Üllői úti szárnyban "csak" a belső udvart fedik be, a Mária utcaira viszont az utca felől két szintet, a teljesen átépülő hátsó traktusára három (!) szintet húznak rá. De ez még nem minden: az udvarba is belepasszíroznak egy hétemeletes "lakótornyot", amit részben lábakra állítanak, hogy egy passzázst átbujtassanak alatta. Az udvar fölé-köré helyezett épületek összesen öt tömböt alkotnának. A passzázs két oldalára visszaépítenék az elbontott földszintes, vöröstéglás ipari épületek homlokzatait, afféle dekorációs elemként. Ugyanilyen álságos faldarabka-visszaépítések lesznek a Közvágóhídon, amit decemberben  dózeroltak el  teljesen annak érdekében, hogy a miniszterelnök török barátja, Adnan Polat a helyén egy brutálisan zsúfolt lakóparkot építsen. Hasonlóan a Heinrich Passage-hoz, a Közvágóhidat is kiemelt jelentőségű beruházássá minősítették.

Így épül majd be az udvar:

A két projekt abban is hasonlít, hogy megmutatják, ha egy befektető megfelelő kapcsolatrendszerrel rendelkezik, a tervek megvalósításának nem nagyon állhat az útjába az örökségvédelem. A Közvágóhíd fővárosi védettség alatt állt, a kiemelkedő ipar- és várostörténeti jelentőségű Heinrich Udvar pedig a legkomolyabb, országos műemléki védettséget élvezett, illetve részben még most is élvez. Az azonban, ami itt készül, nem műemlékvédelem, nem véletlen, hogy a tervtanácson tavaly nyáron a Miniszterelnökséget képviselő műemlékes szakember azt mondta, nem engedélyezhetik a tervet, mert

műemléki épületek az örökségvédelmi törvény értelmében nem bontathatók el. A műemléki épületeket nem csak anyagukban, hanem jellegükben is meg kell őrizni. Itt az udvar megszűnik, így jellege is megváltozik.

Igaz, már a tervtanácsi jegyzőkönyv előrevetíti a szomorú végkifejletet, ugyanis a beruházó képviselője a jogbiztonságra hivatkozva kardoskodott a terv mellett, ugyanis a Miniszterelnökség örökségvédelmi ügyekért felelős államtitkársága 2018-ban előzetes írásos állásfoglalással támogatta a vázlatterveket.

A megoldás, már ha ezt lehet annak nevezni, az lett, hogy az udvari épületrészekről levették a védettséget. A védettséget megszüntető határozat indoklásában a mostanában egyre sűrűbben alkalmazott cinikus formula szerepel: a "műemlék szakmai ismérveinek nem felel meg". Igazából feltehető a kérdés, hogy miért hagyták meg a két utcai épületrész védettségét? Hiszen a Heinrich Udvar valódi értékét az épületek összefüggése, a belső udvarok egymásból nyíló, sajátos hangulatú füzére adta, amin végigsétálva mintha a 130 évvel ezelőtti Budapestre repült volna vissza az ember. A tömb szétépítésével és a régi elemek karikatúraszerű visszaépítgetésével ez az érték jóvátehetetlenül elvész, ráadásul a ráépítések a két utcai szárnyat sem kímélik. Ami a Heinrich Udvarból a rátehénkedő új monstrum alatt megmarad, az egy nem túl jó minőségű építészeti kollázs, de már nem országos műemléki védelemre érdemes érték.

Az Építészfórumnak egyébként a tervező, Kálmán Ernő Ybl-díjas építész is nyilatkozott. Ő azt állította, hogy a terv még csak nem is használja ki maximálisan a kerületi szabályozási terv kínálta lehetőségeket, mivel az 5,5-ös szintterületi mutatót enged meg, a Heinrich Passage pedig csak 5,35-ös lesz. A tervező szerint a két utcai szárnyat a "műemléki szabályok szerint" rehabilitálják, az új épületek alatta maradnak a környező házak gerinc-, illetve párkánymagasságának, és a telken új zöldfelületeket is kialakítanak.