Az, hogy a Sirály nevű hely azon a hétvégén nyílt meg, amikor a Tűzraktár szezonzáró buliját tartotta jelzi, hogy továbbra is erős piaca van Budapesten a kulturális programnak álcázott kocsmázásnak.
Az otthonkához farmert húzó csajok és pulóveres pasijaik ebben a szezonban sem kényszerülnek arra, hogy otthon üljenek akkor, amikor a szabadtéri helyek már nem teszik lehetővé az ivaros szaporodást megelőző, könnyed társalgást egy kortárs színdarabról.
A Sirály ugyanarra a célcsoportra szakosodott, mint a Tűzraktár, tehát van benne színházi tér, koncertekre alkalmas terem, és egy nagy, de zsúfolásig telt kocsmarész.
A különbség annyi, hogy míg a Tűzraktárba elmenni a legtöbb budapesti számára külön program, a Sirály alkalmas a szubkultúrában közkedvelt vándorlásos programhoz. A kulturális központ ugyanis a Király utcában van, a bulizást kerekasztal-beszélgetésekkel és fotókiállításokkal színesítő Kuplung mellett. A szomszédban nyílt meg néhány hete a Boulevard és Brezsnyev nevű galériapáros is. A környező utcákban pedig működik a már ismert szórakozóhely-univerzum.
A hétvégi tesztelésünkkor látottak ellenére a Sirály elsődleges funkciója az alapító szerint a kultúra. Szalai-Szabó István , aki a kilencvenes években az Egyetemi színpadot vezette, jelenleg pedig a Városi színház igazgatójaként dolgozik, mozit, színházat, kiállítótermet szeretne a háromszintes helyen.
Kérdésünkre, hogy mindezt miért nem a Városi színházban szervezte meg, hiszen az már működik, Szalai-Szabó elmondta, annak épülete nincs olyan jó állapotban.
A Király utcai helyiség egyébként valóban nem romkocsmásan lepukkant. Aktivisták kifestették, így most úgy néz ki, mintha nemrég költözött volna el onnan egy könyvesbolt. Ez egyébként nem véletlen, a boltíves, csigalépcsős, üres könyvespolcos térben működött a Könyvesház nevű intézmény.
A könyvesházat követő bérlő perbe keveredett az önkormányzattal, így az épület évekig üresen állt. Bár a vitás ügy jelenleg sem tisztázott, Szalai-Szabó haszonkölcsön-szerződést adott be az önkormányzathoz. A Sirály még a döntés előtt megnyitott, mondván, ha a hivatalos válaszra várnak, még évekig pang a jó adottságokkal rendelkező épület.
Úgy tapasztaltuk, hogy a Sirály valóban beletalált egy piaci résbe. A kulturális centrum söntéséhez nem csak a limuzinos-űrruhás megnyitó estéjén nem lehetett hozzáférni, és a TÁP színház péntek esti előadása is teltházzal ment.
Miután éjfél után elragadott minket a felfedező hangulat, pionírcsapatunk átkerékpározott a Deák térnél található Merlin színházba. Tudomásunk szerint a Hajógyári szigeti Mokka Cukka egykori tulajdonosa nyitott ott partihelyet. Hiába szólt azonban a hatalmas, fehérre meszelt, műtőre emlékeztető térben vidám reggae, úgy éreztük magunkat, mintha vakbélműtétre várnánk egy reform kórteremben. A kisebb, sötétfalú terem ajtajában megtudtuk, a hely még nincs kész, a kórtermi hangulaton enyhíteni szeretnének. Mi azonban már nem vártuk meg a konzíliumot.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
