Olivér
5 °C
8 °C

A tőke színpadon csak egyszer vicces

2009.03.25. 15:25 Módosítva: 2009-03-25 15:30:15
Marx ma éppen popkulturális ikonná válik (filmet, musicalt készítenének vele, róla), pedig az 1867-es művével, A tőkével valószínűleg nem volt ilyen szándéka, az unalmas és érthetetlen gazdaságelmélete és politikája persze sokak életét kifordította önmagából. De hogy színházi darab legyen, az csak a közgázosok számára nem túlzás.

Marx A tőke című könyvét színre vinni egy Monthy Python-os poén lehetne csak, de a németek a humorérzékükkel azt is komolyan veszik, amit nem kellene, így a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében bemutatták a Rimini Protokoll remek Marx-előadását a Nemzeti Színházban. A Rimini Protokoll a giesseni Alkalmazott Színháztudományi Intézetben alakult meg a 90-es években Helgard Haug, Stefan Kaegi és Daniel Wetzel közös gondolkodása miatt. Témáik között szerepelt a Sabena légitársaság csődje, a közép-európai halálváltozatok, vagy a Daimler részvényeseinek tartott beszámoló. Előadásaikban soha nem színészekkel dolgoznak, hanem azokkal, akikkel megtörtént a vonatkozó sztori. Itt Marx A tőke című munkájának kellett megjelennie a szereplők életében, ettől dokumentarista színház ez. Mennyire lehet izgalmas a gazdaság- és politikaelméleti könyv egy kétórás színházi előadásban? Meglepő, de eléggé.

A Nemzetközi Színháztalálkozó keretében bemutatott darabnak semmiféle színházi jellege nincsen azon kívül, hogy egy 2D-be kifordított lakásbelső előtt nyolc figura beszél. A Rimini Protokollnak nem is ez volt a célja, amikor kitalálták, hogy Marxot dramatizálják, hanem megmutatni, nyolc tök különböző ember életében milyen szerepet töltött be Marx Tőkéje.

A szereplők is igazi HÚSVÉR emberek, a főnarrátor például egy öreg statisztikus és gazdaságtörténész, akinek mindene A tőke, érti és értelmezi, és felfedi az összefüggéseket is. A darab legjobb karaktere a vak call centeres, aki folyamatosan pakolja fel a lemezjátszójára a 70-es évekbeli reklámlemezit és komcsi dalait, mindenről eszébe jut egy dal vagy reklám, mint Nick Hornby hősének a Pop, csajok satöbbiben. De elég jó a szerencsejátékos is, akinek függőségét A tőke alapján magyarázzák meg. A Kínában tanító, kommunizmus-rajongó vállalati tanácsadó és magányos performer pedig kicsit szerencsétlennek tűnik, ahogy pénzt éget Berlinben. Nem is gondolnánk, hogy az árucsere-elmélet milyen jól modellezhető egy lengyel anya esetében, aki semmiféle élelemért cserébe sem hajlandó odaadni a gyerekét, árulja el a filmes a durva deportálós sztori közben.

És miközben a gazdaságtörténész magyarázta a különböző szövegkiadások közötti különbségeket, félrefordításokat, a többiek elkezdték lepakolni a könyvespolcokról A tőkét, majd hosszú sorokban osztogatták a nézőknek. Innentől finom fordulattal egy vallási csoporttá alakultunk, volt az evangéliumot felolvasó és magyarázó pap, a hívők és hitetlenek pedig a megadott oldalszámokon követték a szöveget. Volt kis kommentár meg életérzés, és persze rengeteg marxi tétel a gazdaságról.

Jó előadás volt, de soha többet nem akarom megnézni újra, mert Marx csak egyszer vicces. A következő előadásra remélhetőleg a fordítást is megoldják, mert a német nyelvű előadás több monológja alatt bambán bámultam csak. Marx megváltoztatta az életünket, ahogy Jézus is, de ebből még sem lett Brian élete.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?