Fetrengenek a földön, ez színház?

A péntek délutáni dugóban az Andrássy úton minden zöld jelzésnél történik valami hirtelen szórakoztató, és a sétáló, rohanó városlakók egy pillanatra megállnak, hogy értelmezzék, miért pofoznak le valakit háromszor, miért teniszeznek, miért csókolóznak, miért esznek hatalmas csokit. Mert bohókás városunk a Budapesti Őszi Fesztivál keretében megmutatja szerethető arcát. A KoMa, a TÁP Színház, a Tünet Együttes, a Színház- és Filmművészeti Egyetem II. és III. éves osztályának hallgatói fogtak össze egy előadásra.

Budapest, Andrássy út és Nagymező sarka, majdnem leöntenek főzelékkel, de kikerülöm, közben figyelem, hogy történik-e már a színház, de nem látok semmit. Rengeteg ember rohan, tipikus életkép, amikor egy borzalmas nagy pofont kap egy srác, majd nem érti, de megy tovább, kap még egyet, hát ezt sem érti, ahogy a kisgyerekét magához ölelő anya sem, majd jön még egy lány és bokszkesztyűvel orrba vágja. És már benne is vagyok Dömötör András (Máté Gábor osztályában végzett, rendezett az előző évadban a Nemzetiben) színházában. Sípszó, villog a zöld, jön a piros, futnak le a színészek, az autók elindulnak, főleg, amelyiknek nem kezdik el kicserélni a kerekét.

Megint zöld, megint befutnak, de most csókolóznak. Az Andrássy két délutánra a kulturális szórakozás, az öröm helyévé változik, hogy a Bajcsy-Zsilinszkynél, az Operánál, a Nagymezőnél és a Liszt Ferenc térnél kicsit kimozdítson mindenkit az unalomból. Alternatív színházak vidám játéka ez, ötletek és gegek sorozata. Budapest azzá a színes kulturális térré válik, amilyennek lennie kellene, ami az emberről és kedvenc lakóhelyéről szól. Két járókelőt felrúgnak, egy harmadik pedig kiállítja őket, tornáznak, szalonnát sütnek, bagettel kardoznak, királynő küzd Micimackóval, de teniszeznek és mátrixfociznak is.

"Mit csinálnak ezek? Fetrengenek a földön? Ez színház? Az, hogy majdnem elüti az autó?" - kommentálja az eseményeket egy néni, majd fejét csóválva tovább halad, hogy "mi is bolondok voltunk fiatalon, de nem ennyire." Közben két liliomnak öltözött srác egy táblával besétál a zebra közepére: Free Polanski! Közvetlenül ezután egy matador hatalmas muletájával, mint bikákkal játszik a félig morcos, félig meglepett autósokkal.

A szórakoztatás mellett azért a szélsőséges dolgok is beleférnek, például amikor egy nő és egy férfi kézen fogva sétálnak a zebrán, a nő legugol, szarik, majd a férfi felszedi kis zacskójával, megdícséri a nőjét, és mennek tovább. "De vicces, úgy csinált, mintha a kutyája lenne" - jegyzi meg egy kislány, aki rögtön megvilágítja a kétféle értelmezést, hogy a nőt le kell vinni sétálni, vagy a kutya és az ember szar között nincs különbség, mindkettő szennyezi a városunkat.

"Mocskos kultúrán kívüliek!" - hangzik fel az Operánál az ellenálló kórus szövege, itt történik meg, hogy a lányok hatalmas varkocsos hónaljszőrt öltenek és megmutatják a ledöbbent autósoknak, később a másik zebránál a kortárs művészetek ellen tüntetnek érthető módon, legalábbis néhány autós, főleg az Operánál a balra nagy ívben az Andrássyra kanyarodók nem tudnak pár pillanatot se várni.

Ha én lennék a város, akkor nagyon örülnék, hogy ilyen kultúráltan szórakoznak szmoggal szennyezett, markolókkal barázdált testemen, mert végre valami értelme is van a dugónak.

Kötelező program szombat délután 4 órára: Zebraszínház az Andrássy úton.