Levetkőzött neki Demi Moore és Lennon

Annie Leibovitz nemcsak önmagát teremtette meg, hanem a popkultúrát is, legalábbis képileg. Bécsben, a  Hundertwasser múzeumban január végéig látható kiállítás nyílt a híresebb felvételeiből és családi fotóiból.

A test, az intimitás és az érzékenység az, amik elsősorban leírják az egyik legmeghatározóbb popkult fotós fényképeit. De mit mondjunk egy nőre, aki olyan érzékeny és kemény, hogy végigfotózza párja, Susan Sontag rákkal való küzdelmét és halálát, majd 55 évesen ikreket szül?

1970-ben keveredett el San Fanciscóban a kor meghatározó zenei magazinjának, a Rolling Stone-nak a szerkesztőségébe, hogy 1983-ig fel se álljon onnan. A Rolling Stone rendhagyó újság. A popkultúrából komolyan vehető, mindent meghatározó szövegkörnyezetet varázsolt azzal, hogy a popot nem a szórakoztatás rendszerében kezelte, hanem korunkat alapvetően átható és meghatározó nézőpontként tekintett rá.

Hogyan teremtsünk fényképezőgéppel?

Leibovitznak mindenki megvolt, vagyis: a fotós nem lefényképezte a hírességeket, hanem megteremtette őket. Egy példa csak: John Lennon meztelenül, embriópózban átöleli Yoko Onót a Rolling Stone legendás címlapján. Meg egy másik: Demi Moore, a gyönyörű és vonzó terhes anya a Vanity Fairben. Whoopie Goldberg kádnyi tejben lubickol, ennél boldogabb képet nem készítettek még. De a távolba néző Mick Jagger, az arcát húzogató Meryl Streep, a fiatal, szende Leonardo di Caprio a nyakára tekeredő hattyúval, a vízből felbukkanó bokszoló, Evander Holyfield is átalakult. Ha Leibovitz lefotózott valakit, az soha sem volt már ugyanaz. Identitásteremtő képeket készített. Ezt nem sokan mondhatják el magukról.

II. Erzsébetről festményszerű, méltóságteljes portrét fotózott, George W. Bushról minden idők legviccesebb stábfotóját. A kép gyakran történet, egy-egy fotó rengeteget sztorizik. Obama családjával Muhammad Ali-fotó előtt pózol, Szarajevóban egy vérfolt mellett eldőlt bicikli fekszik (mesterlövész szedte le a kisfiút), a kubai viharból világvége kavarodik.

A másik testének felfedezése

A magazincímlapok és fotóriportok mellett a bécsi kiállítás anyagának jelentős részét adja magánélete. Állandóan vidám anyja, aki imádta emelgetni balerinaként a lábát, ha egy gép vagy egy videokamera előkerült, és minden reggel azzal kezdett, hogy felvette a fürdőruháját, hogy mehessen a tengerbe. Erről a nőről készített öregkorában portrét Leibovitz: nagyon mélyen, szomorúan néz a kamerába, nem mosolyog. A fiatal, lendületes apa élőhalottá válik a képeken, mégsem az elidegenítő szörnyülködés vagy az érzelgősségre játszó sajnálat kap hangsúlyt, hanem a szeretettel teli figyelem.

A leszbikus Annie Leibovitz a legkülönbözőbb képeket párjáról, a fényképezésről is fontos könyvet író filozófusról, Susan Sontagról készítette. Áll egy kanyonban, szinte nem is látszik; meztelenül fekszik az ágyban; lakásában szöveget javít; kemoterápián van, meghal. A legszebb és legélőbb képet a kemoterápiákon már átesett, hófehér hajú Sontagról készítette. Játékosság és belenyugvás van a tekintetében. A halállal való szembenézésben nemcsak Sontagnál, hanem apja halálakor és a mesterlövész által lelőtt kisgyerek meggyilkolásakor is segített a távolságtartó, mindent keretező fényképezés.

Leibovitz és Sontag szép pár voltak, imádták egymást, és a fotó nemcsak eszköz volt számukra a szép pillanatok dokumentálásához, hanem egymás testének és szexualitásának felfedezésére is használták. A nőiségüket hozták létre a fényképekkel, ezért a sok reggeli fotó Sontagról vagy Leibovitz terhességéről.

A képeken - az inas-izmos Iggy Pop, a meztelenül az esőben tekerő Lance Armstrong, a rajtgépből kirobbanó Carl Lewis, a táncos Mihail Barysnyikov - a test, az izmok és a bőr felülete külön figyelmet kap. A rostokból és izmokból felépülő testszerkezet működése izgatta.

Annie Leibovitz az egyik legmeghatározóbb fotós. A mindennapjaink része. A kiállítás ugyan nem hasonlítható a budapesti Luwdig Múzeumban rendezett Antoin Corbijnhoz, de megér egy bécsi utat.