Felhúzott sliccel nem lehet nyerni

A TÁP Színház által rendezett Országos Nagy Színészverseny döntőjét Szőke Gergely rögtön a verseny elején hozta, mivel csak ő jelentkezett a zsűri elnöke, Hegedűs D. Géza kérdésére, hogy ki akar nyerni. A döntőt ezután rendezték meg, az elődöntők tavasszal jönnek. A színészek közül többen nem ismerték egymást, Stefanovits Angéla például annyit mondott Andrássy Mátéra, szívesen megismerkedne vele Facebookon, és nagy termete miatt nagyszínpadra ajánlja, mondjuk a Vígbe.

A TÁP Színház ötlete volt, hogy a versenyzést és az előadást kicsit keverve, az antik hagyományokra fél szemmel visszatekintve életre keltik a színészbajnokságot. Idén a Fekete keféből és az Etetésből ismert Bánki Gergő volt a legjobb. Minden feladatra okosan és humorosan reagált, görcsmentesen ment fejjel a falnak, amikor látássérültet alakított, zebrának is zseniális volt, a Keresztes Tamással bemutatott közös kutyás jelenetükben meg felejthetetlen. Nem a jelzőhalmozás és dicsőítés volt az előző mondat célja, hanem Bánki tehetségének árnyalása. A Krétakörben szocializálódott színész tényleg jó, úgy nyert, hogy végig le volt húzva a slicce, és legalább három számmal nagyobb, vitorla méretű ingben lépett fel. Ha lenne legjobb mellékdíj, az Elek Ferencnek járna, szépen szállt hópehelyként.

Kocsis Gergely és Ruszina Szabolcs eredeti ötletéből, Vajdai Vilmos és Schönberger Ádám segítségével jött létre az éves színészverseny és a mostani háromórás előadás, ők állítják össze a feladatokat, a konferanszié szerepét is ellátják, Sebők Bori dramaturg közreműködött. Minden rajtuk múlik, meg rajtunk, közönségen. Mi sajnos képtelenek voltunk fütyülni vagy búzni, ha valami nem tetszett, csak kínos csendet produkáltunk, pedig igazán akkor lenne jó az egész, ha a nézők nem előadásként néznék, hanem  szurkolóként. Kikészíteni a gyengébb színészt, megdobálni disznófejjel, vagy legalább néha anyázni. A gyengébbeken nem kell szenvedni, a gyűlöletet le kell vezetni valahogy. Ahogy a tavalyi győztes, A nyomozó főszereplője, Anger Zsolt eltört egy evezőlapátot, na úgy.

A verseny széttartó volt, sokszor skippeltem volna egyes játékokat, mert lehet, vicces mondani a játékvezetőnek, hogy legyen márványsajt, és a poén működik, de alapvetően tényleg a színészi képességek teszteléséről kellene szólnia az egésznek, nem a konferansziék jófejségéről. A kereskedelmi tévéktől egy dolgot érdemes eltanulni: egy verseny soha nem lehet unalmas, nem ülhet le, legyen fix keret, és ha valami csúszik (Bánki Gergő elemlápás jelenete), lépjenek közbe.

A TÁP versenye természetesen kifordított antiverseny, így minden a profizmus ellen megy, de ha előadást varázsolnak belőle, fontos a ritmus. Tizennégy színészt ráadásul képtelenség egymásnak ereszteni, túl sok, kezelhetetlen, főleg, ha csoportos és egyéni feladatok is vannak, ha nincs óra (rájöttem, hogy szabályozott színházat akarok, rendet mindenben, elnézést). Dönteni sem könnyű: a nyúlfejú Dióssi Gábornak, Hegedűs D-nek, az Ascher Tamásként celebráló Mundruczó Kornélnak, Ezüsthiganynak, Vajdai Vilmosnek és Karsai Györgynek. De jól döntött a zsűri: győztes volt eddig Anger Zsolt, Vinnai András, Keresztes Tamás, Rezes Judit, Láng Annamária és Bánki Gergő.

A verseny lényege, hogy mindenkinek vannak jó pillanatai, de Anger Zsolt, Sipos Vera, Stefanovits Angéla vagy Máthé Zsolt magabiztosan jók. A színészverseny poénverseny, a feladatok eleve arra kényszerítenek mindenkit, hogy vicceljenek, mert általában lehetetlen hülyeségeket kérnek.

Ha valaki szereti a színházat vagy a rögtönzésre épülő humort, ajánlatos próbát tennie egy színészversenyen (januárban állítólag lesz még egy budapesti forduló), mert a saját, biztonságos, jól megrendezett közegükből kieső, a színpadon eleinte rémülten mozgó színészeket jó látni. Tényleg meg kell küzdeniük mindenféle szituációkkal: legyetek most Kovács Lehel vagy Albert Einstein haja, és már csinálják. Vagy olvassatok fel lehetetlen sebességű, méretű és jelentésű szöveget hiba nélkül. Esetleg blue boxban tegyetek úgy, mintha Sean Connery vagy Clint Eastwood lennétek, és épüljetek be a filmbe. A különböző szituációk igazi nyertese, aki nem elég, hogy improvizáni tud, de vicces is. Megyünk a következőre is, hogy kiderüljön, ki a legjobb.