„Ez intő jel. Akár az összes tárgy megsemmisülhetett volna - mondta a Haiti fővárosában élő, 73 éves, svájci nő, Marianne Lehmann, aki harminc éve gyűjti az emberi koponyás és szarvacskás istenségszobrokat a többi vallási kellékkel együtt, és évek óta küzd azért, hogy létrejöjjön egy vudu kulturális központ és néprajzi múzeum. - Égi oltalom alatt álltunk, mert a szomszédos házak mind megrepedtek, a miénk azonban nem." Lehmann eddig 100 ezer dollárt gyűjtött össze a leendő múzeumunkra, de 3 milliós építési költséggel kalkulált.
„Nem tudom megállni, hogy ne gyűjtsem ezeket a tárgyakat, mert különben elkallódnak. Minden egyes tárgy, amelyet nem vásárolok meg, elvész a nemzet számára – állítja a bozótvágó késekkel és koponyákkal borított oltárokat gyűjtő nő, akinek már 3000 tárgy van a gyűjteményében - A vudu, az afrikai hagyományok öröksége, egybeforrasztotta a rabszolgák lázadását, ami 1804-ben Haiti függetlenségéhez vezetett".
Lehmann gyűjteményéből jelenleg 369 tárgy járja a külföldi kiállításokat, köztük azok a nagy tükrök, amelyek segítségével a hívők a szertartásokon megszólítják a szellemeket. Tavaly a tárgyak egy része megfordult a genfi Néprajzi Múzeumban és az amszterdami Tropenmuseumban, és hamarosan látható lesz a berlini néprajzi múzeumban, majd Ottawában is.
A Haitin közkeletű felfogás szerint „a lakosság 60 százaléka katolikus, 40 százalék protestáns, és 100 százalék vudu hívő”. Az utóbbiak egy Isten, a Nagy Úr kegyeit keresik mintegy 400 olyan istenségen keresztül, akik az emberi tulajdonságokat és hibákat testesítik meg, és gyakran a katolikus egyház szentjeihez kapcsolódnak.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!