Gömböccel szívattak naiv egyetemistákat

Ügyes kezű fiatalok magyaros motívumokat festenek matematikusaink világhírű találmányára, a gömböcre, hogy ezzel is színesítsék a sanghaji világkiállítás magyar pavilonját. Mielőtt rátérnénk a kedves alkotások ismertetésére, vizsgáljuk meg magát a gömböcöt, az utóbbi évek országimázsának központi elemét, amely expós megjelenésünket is uralja. A magyar matematikusok által tervezett idom azért került a világ szeme elé, mert az országimázs munkásai szerint világosan elmondja, milyen kreatív ez a kis kelet-európai nép.

A sajnálatos helyzet viszont az, hogy ennek a bizonyos világnak a 99 százalékát nem a felsőfokú matematikában jártas emberek alkotják. A világ inkább olyanokból áll, akiknek ha bemutatnak egy különleges függvényt, majd diadalittasan közlik, hogy annak a megoldása történetesen 14, akkor nem hasra esnek a döbbenettől, hanem unottan kifordulnak, és gyorsan keresnek egy olyan pavilont, ahol 50 méter hosszú falon a szemük előtt elevenednek meg a kínai tusfestmények.

Mindez persze tragikus, mert milyen jó lenne, ha a Földön ezzel szemben mindenki okos lenne, de hát ezen probléma megoldása nem a magyar kormányzat kommunikációs gépezetére vár. Szerencsére.

Hogy mi a bajunk a gömböccel, azt a legegyszerűbben egy másik magyar találmánnyal, a bűvös kockával lehet elmesél. Ez szimbólumként most már avittos lenne, de azért érthetően beszél arról, hogy Magyarországon nem mindenki van azon a szinten, mint az irányvonalakat kitaláló kormányzat. A kockát az emberek 99 százaléka ugyan szintén nem tudja kirakni, viszont érti a feladatot, világos a végeredmény is, így tehát felfogja a megoldás jelentőségét.

Ezzel szemben a gömböcnél már a feladat sem egészen világos a matematikában kevésbé elmélyültek számára: tervezzen olyan testet, aminek összesen két - egy stabil és egy instabil - egyensúlyi helyzete van. Jó, de ez nehéz? És egyáltalán, mi az, hogy instabil egyensúlyi helyzet? A témát pedig a megoldás sem teszi izgalmassá, mert az egy hibás teknőspáncélra emlékeztető, jellegtelen forma.

Ha innen közelítünk az országimázs kérdéséhez, akkor vérfagyasztó, mi mindent hoznak ki ebből a helyszínen. Képzelje el, hogy ön egy érdeklődő kínai/ausztrál/belga, és a sanghaji expó forgatagában hirtelen arra lesz figyelmes, hogy szembejön négy szőke hosztesz, akiknek csak a fejük és a lábuk lóg ki valami deformált műanyag teknőspáncélból, amelynek egyike piros, a másik fehér, a harmadik zöld, a negyedikre meg az van írva, hogy Pécs 2010. Mire gondol? Hogy milyen hihetetlenül okos a nép, aki ezt kitalálta? Mi csak abban reménykedünk, hogy a 3,2 milliárd forint kreatív elköltése közepette a szervezők elfelejtették a gömböcökre ráírni, hogy Hungary.

Ezt a szituációt fejeli tehát a menedzsment azzal, hogy jóra való, de tapasztalatlan egyetemistáknak hirdetett pályázatot gömböcfestésre. A biztonság kedvéért már az alaphelyzetet úgy alakították ki, hogy nehéz legyen nem pofára esni. A kiírás szerint a furcsa púpokból álló, kultúraidegen, tisztán matematikai objektumra „a magyar szellemiséget és kulturális hagyományokat” szimbolizáló tartalmat kellett festeni.

A menedzsment végtelen kreativitásában elfelejtette szabad alkotásra buzdítani a jelentkezőket, hogy megkíséreljék a forma érdekes aspektusait bemutatni. A gömböcben ugyanis nem az az érdekes, hogy lehet a felszínére festeni, hanem hogy minden helyzetből a talpára áll, úgy, mint a keljfeljancsi, ami viszont ugyanezt egy nehezékkel a testében produkálja.

A testet kortárs installációk részévé lehetett volna tenni, dobálni, pörgetni, LED-ekkel felszerelni, hogy az interaktivitás révén derüljön fény a tulajdonságaira. Ez azonban gondolkodást, empátiát és pénzt igényelt volna. Másból nem, de ez utóbbiból a szervezőknek, úgy tudjuk, bőven volt. Igaz, ha sokat szórnak el, akkor kevés marad a zsebben.

Fotó: Huszti István

Maradt tehát a magyaros motívumok pingálása: a csipkemotívum, a csodaszarvas, a gömböcsztori mesekönyves illusztrációi. Amely sorozatot egy motorbiciklitankokról ismert szórópisztolyos dizájn bolondított meg. Nem lenne tisztességes a részünkről, ha kritikailag szednénk ízekre ezeket a jó szándékú, de bugyuta munkákat.

Nyilván nem véletlen, hogy a százezer forintos díjak ellenére is alig 25-en jelentkeztek a feladatra, ezért a zsűrinek szinte mindenkit be kellett válogatnia. Így kerülhetett a sorba véletlenül két értékelhető munka is. Az egyik alkotó két furcsa sávot rajzolt a gömböcre, amelyek egyetlen nézőpontból körré és négyszöggé álltak össze, ezzel játszva ennek a furcsa testnek a görbületeivel. A másik UV-reagens csíkokat vitt fel, és ha a nézők pörgetik a testet, a csíkok furcsa formákat rajzolnak ki a félhomályban. A probléma csak az, hogy a nézők nem pörgethetik a gömböcöt, azok mozdulatlanul állnak Sanghajban, Budapesten és Pécsen, így beszélve a híres magyar kreativitásról.

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!