Ambrus
-1 °C
1 °C
Index - In English In English Eng

Azt mondom, öltönyhöz nem illik a tornacipő

2010.06.21. 11:00
Hatalmas bővítési munkákba kezd a Nemzeti Múzeum. Az igazgató által 4, a tervező által 8 milliárdosra becsült átalakítás keretében 6000 négyzetméteres teret építenének a felszín alatt, és lefednék a két belső udvart. De miért fontos szempont, hogy egy ekkora beruházás észrevétlen legyen a közönség számára?

„Ez egy jó iparosmunka, aminek minősége a megvalósítástól, felhasznált anyagoktól függ” – foglalta össze a Nemzeti Múzeum bővítésének győztes terveit a zsűri elnöke. Eltér István szerint a terv „nem volt osztatlan siker a zsűriben”, egyesek szerint ugyanis a föld alatti bővítés „olyan, mint az Auchan folyosója, jobbra-balra üzletekkel.” A zsűrielnök azonban úgy vélte, a végeredmény attól függ, hogy milyen minőségben épülnek az új terek. „Ha a Louvre bővítésének színvonalán valósítják meg, mindenki elégedett lesz.”

„A bővítés nem látványos, de ez is volt a cél. A Nemzeti Múzeum építészeti stílusa, a klasszicizmus érthető, egyszerű, nem vonzza a mai jegyeket. Én azt mondom, az öltönyhöz nem illik a tornacipő. Persze más meg azt mondja, ez a divat” – mutatott rá a zsűrizés nehézségeire.

Hasonlóképpen gondolkodik a bővítésről a nyertes tervet készítő építész, Mányi István is. „Pollack Mihály [a Nemzeti Múzeum tervezője] a mi építészpápánk. Pollack mellett az ember lehalkítja a hangját. A Nemzeti Múzeum ráadásul nemcsak múzeum, hanem emlékhely is. Aki ilyen bővítéssel próbálkozik, csak alázatosan teheti. A régi gazdagodjon az új által, de meg se próbáljon az aurájába nyomakodni. Én az épületet csak kiegészíteni szeretném. És nem azért, mert az eredeti rossz, hanem mert a múzeum funkciója változott időközben. Régen a múzeumok tárgyakat gyűjtöttek és azokat kiállították a termeikben. Ma a múzeum a szabadidő eltöltésének helye, ahol időszaki kiállítások, boltok, éttermek, gyermekfoglalkoztatók vannak, és változatos turisztikai programokat szerveznek. Ezekre a régi struktúra már nem alkalmas.”

Az építész tisztában van azzal, hogy terve szinte észrevétlen marad. Mányi megjegyezte: tudja, hogy „világszerte milyen bátor múzeumbővítések valósultak meg.” „De azt is tudom, mennyit bukdácsoltak azok az építészek. A Louvre híres üvegpiramisa sem valósult volna meg, ha nem áll mögötte végig Francois Mitterrand. De nálunk nincs ilyen rangon a szakma. Alkalmazkodni kell az időhöz és a környezethez, ahol élünk.”

A tervező inkább alkalmazkodik

Vajon a Szépművészeti múzeum bővítése ellen is felszólaló, maradi hangok miatt kellett észrevétlen terveket készíteni? - kérdeztük Mányit, aki azonban nem osztotta forradalmi hevületünket. „Alkatilag sem szeretem a látványos megoldásokat” – mondta. Elismerte ugyanakkor, hogy terve egyetlen, földfelszín felett megvalósuló részét, a belső udvarok üvegtetős lefedését a zsűri visszafogottabb megoldásra szeretné cserélni. A látványos üvegszerkezet helyett a közfelháborodást elkerülni kívánó testület valami semlegesebb megoldást látna szívesen.

Mányi István egyébként nemcsak olyan, rejtőzködő munkákról ismert, mint a Természettudományi Múzeum szintén általa tervezett bővítése. Nevéhez fűződik a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont figyelemfelkeltő átalakítása is. A változatos anyagokból, megdőlt falakkal, tetőre helyezett kertekkel XXI. századivá tett zsinagógaépületről a tervező elmondta: azért alkalmazott rendhagyó megoldásokat, mert a történelem rendhagyó szakaszára kellett emlékezni.

T-Rex nyakában a Dávid-szobor

Mint arról beszámoltunk, kihirdették a Nemzeti Múzeum bővítésére kiírt pályázat győztesét. A Mányi Építészstúdió terve üvegtetővel fedné le a két, egyenként ezer négyzetméteres belsőudvart. Továbbá majd 6000 négyzetméteres felszín alatti bővítést valósítana meg a főlépcsőnél.

Eltér István zsűrielnök elmondta, a belső udvarok lefedése szinte minden tervben szerepelt, bár sokan ennél is radikálisabb változtatásokat terveztek. Egyesek lábakon álló, fekete kockába képzeltek különböző funkciókat, mások térelemeket, installációkat terveztek, sőt volt olyan pályázat, ami nyolcemeletnyi beépítést javasolt. A zsűri a Szépművészeti példájából tanulva a semleges megoldást választotta. „Valószínűleg a két üres, lefedett udvar terve valósul meg.”

A zsűrielnök szerint ez jó is lehet, hiszen egyetlen magyar intézményben nincs ekkora és ilyen minőségű fedett tér. A 14 méter magas, 1000 négyzetméteres átriumba valóban elhelyezhető lenne egy életnagyságú T-Rex-rekonstrukció, nyakában egy Dávid-szobor-másolattal, aminek tetejére még mindig odaférne egy egyiptomi múmiautánzat, ha a kiállítási koncepció éppen ilyesmit kívánna.

A bővítéssel párhuzamosan kiépítik az udvarokba vezető oldalbejáratokat, így azok konferenciák, kiállítások vagy egyéb rendezvények esetén a múzeum érintése nélkül, látogatási időn kívül is megközelíthetőek lesznek, rugalmas és sokrétű működést téve lehetővé. Arról ugyanakkor nem volt szó, hogy mely irányból tervezik majd bevinni a rendhagyó méretű T-Rexeket.

A fejlesztés másik jelentős eleme a térszint alatti, közel 6000 négyzetméteres bővítés. Ennek azonban a felszínen – az üveg bevilágítókat leszámítva – semmilyen látható jele nem lesz.

Egyes tervezők eltüntették volna a múzeum körüli kerítést, hogy a park minden oldalról megközelíthető legyen. „Ybl Miklós tervezte kerítésről van szó, amit nem volna szerencsés bolygatni. A terv szerint 2-3 új bejáratot nyitnánk, hogy mind a négy oldalról be lehessen jutni, de a reprezentatív kerítés marad” – mondta Eltér István.

Az épület alatt épül egy mélygarázs is, amelynek szükségességét a helyi civilszervezetek vitatták, mivel a Pollack Mihály téren is működik egy mélygarázs.

A parkot titokban átalakítanák

Nagyobb változtatások várhatóak a parkban, igaz, mindezt trükkel sikerült a hazai, konzervatív közízlés ellenére a nyertes tervbe csempészni. Eltér István és Mányi István is egyetértett abban, hogy a park a jelenlegi formájában „agyonhasznált és kiöregedett”. A magról spontán kelt fák túlszaporodtak, megfojtják egymást. Több mint a felük veszélyes, kivágásra érett, állította Mányi.

A terveket mégis úgy vázolták fel, hogy azok semmilyen módon ne nyúljanak bele a parkba, és így túl korán ne tüzeljék fel a fakivágásokat mérlegelés nélkül ellenző civil környezetvédőket. Az eredményhirdetés után azonban már bevallották, hogy az átépítés mellett „kortárs eszközökkel végzett parkrekonstrukcióra is sor kerül”. Nem az eredetit mímelő kertet hoznának létre. Mellőznék a kacskaringós ösvényeket, a formára nyírt bokrokat és formára ültetett virágágyásokat. Pihenésre, sétálásra alkalmas parkot hoznának létre, ahová nemcsak a látogatók, hanem a környékbeliek is eljárhatnának. Az építész még akár egy kerthelyiséget is el tud képzelni a dús lombok árnyékában.

4 milliárdba kerül – vagy a duplájába

A teljes felújítást a múzeum igazgatója, Csorba László szerint 4 milliárd forint körüli összegből kell megoldani. Az építész azonban úgy számolja, erre minimálisan 6-8 milliárdot kell fordítani.

Egyelőre az engedélyek elkészítése a cél. Az idén kell leadni az engedélyezési terveket, amelynek 130 milliós költségeit még a Hiller István-féle kulturális tárca vállalta. Kérdésünkre, hogy a Fidesz-kormány tervezett átcsoportosításai nem érinthetik-e a Nemzeti Múzeumot is, Csorba László elmondta: az új kulturális vezetéssel még nem egyeztettek. „Remélem, értesítenek minket, ha változtatás történne.”

A múzeum egyébként öt tervet díjazott és további hetet megvételben részesített. Az átalakítás végleges formája ezekből áll össze, de az alapját a Mányi-koncepció adja. Ha minden a tervek szerint folyik, akkor 2013-tól pályázhatnak uniós forrásokra, az építkezés a legkorábban 2015-re fejeződhet be.

Civil és szakmai egyeztetés a Nemzeti Múzeumról

A Nemzeti Múzeum kiállítja a pályázatra érkezett munkákat, amelyek a Múzeumok Éjszakájától egy hónapig lesznek láthatóak. A múzeum a Kortárs Építészeti Központ szervezésében szakmai beszélgetést tart a programokról június 24-én, a civileket pedig 29-én várják hasonló egyeztetésre.