Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMMit akart az élveteg Ybl Miklós Owen bácsitól?
További Klassz cikkek
A filmek hazudnak, a felső tízezer titkos találkahelyei, a hírből sem ismert eltévelyedések színhelyei nem elhagyott gyártelepek luxusloftjaiban rejteznek. A XXI. század arisztokratáinak idejük sincs arra, hogy egy megnyugtató korbácsolás, egy búvárruhás szeretkezés vagy egy úrnő és adóellenőr szerepjáték kedvéért órákig utazgassanak. De a modern nyilvánosság jellemzői miatt is célszerűbb, ha a szigorúan bizalmas tevékenységek a legszembetűnőbb helyeken zajlanak. A homályban már csak a hülyék próbálnak elrejtőzni.
Hogy mindez így van, azt a Buda legértékesebb részén épülő Rác fürdő bizonyítja. Az idegenforgalom, az ingatlanbefektetők, a rendőrség és a budapestiek érdeklődésének sugaraiban egyszerre sütkérező fürdő ugyanis csak látszólag szolgálja a fürdőturizmust vagy a főváros szépülését. Bejutottunk a már majdnem kész, de még senki által nem látott komplexumba, és az elterelő motívumokon átlátva rádöbbentünk, mi Budapest presztízsberuházásának valódi célja.
A Rác fürdő eddig 2003 óta húzódó felújítása, fényűző tervei, majd korrupciós botrányai miatt szerepelt a hírekben. Micsoda nagy stílű kamuflázs. A Rácot háttérből irányító erők engem az építészeti bravúrokkal igyekeztek elbódítani, majdnem sikerrel.
Édes bolyongás a labirintusban
A háború után barbár módon helyreállított, lelakott 1700 négyzetméteres fürdő helyén korszerű, világos, 9000 négyzetméteres fürdőlétesítmény épült. Már a belépés után lenyűgözött, hogy milyen elegánsan illeszkednek a régi elemek a kortárs megoldásokhoz.
A XIX. századi barokk főépületet és a XVI. századi török kupolákat az új épületrészek fogták egybe. Az új tömbök hangsúlyosan kortársak ugyan, historizálás helyett vállaltan modern anyagokból épültek, de mégsem akartak a régi részek fölött uralkodni. Az üvegfalak mögött pedig, mint egy múzeumi tárlóban, megjelentek a hatvanas években lerombolt, majd a fennmaradt rajzok, tervek alapján a semmiből felépített Ybl-féle fürdőcsarnok buja formái.
A letisztult kép a főbejáraton belépve zavarodott össze. A vendégeknek a jegyvásárlás után ugyanis rögtön ki is kell menniük egy oldalbejáraton, hogy aztán a főbejárat melletti kapun megint belépjenek a fürdőbe. A kanyart elfogadhatóvá tette, amikor megtudtam, hogy a munkálatok során feltárták egy török fürdő alapjait, és azt a kupolával, kőfalakkal együtt rekonstruálták, elzárva a korábbi megközelítési útvonalat.
A kép beljebb érve sem tisztult. A különböző korú épületrészek egymásra torlódtak, és már csak azon vettem észre magam, hogy keskeny folyosók, minimalista acélhidak és csigalépcsők szövetében kavargok, ami lehet romantikus vagy zavaros, attól függően, hogy az eltévedés melyik szakaszában van a kedves fürdővendég. Már akkor gyanút kellett volna fognom, amikor rábukkantam a kozmetikai részleg egymás mellett sorakozó kamráira, amelyekből volt egy-, két-, sőt többszemélyes is. De elbódított a nagyvilági stílus és a fényűző szürke vagy aranyszínű burkolatok váltakozása.
A skandináv fürdőkultúra felvilágosult tisztaságát sugallták a tágas, natúr színű szaunák. Az új épületek tisztelettudóan ölelték körül a régi tömböket, és az aulákból rálátást nyílt a törökfürdő kupoláira.
Leszámolás a barbár tornateremmel
Sokkoló volt látni, milyen változáson ment át az a fürdőrész, amely 2003-as látogatásomkor az északi hemiszféra legbizarrabb tornatermeként működött, a kőfaragványokba fúrt radiátorral, a feltöltött medence fölé ragasztott zöld linóleummal és a kőcsipkékkel, amiket félig levertek, de aztán nyilván lejárt a munkaidő, a munkások hazamentek, és többet senki nem folytatta a munkát. Szerencsére, mert így a megmaradtak alapján helyre tudták állítani a teret.
A világos kupola ellenpontjaként jelent meg a törökfürdő. A külső medencében, és a gőzkamra szürke-fekete gránitmozaikján mintákat rajzolt a bevetődő fény. Elképzeltem, milyen átszellemült hangulatba kerül a fürdőző, amikor innen átlép a rozsdavörös kupolába, amely úgy fest, mintha tegnap építették volna a törökök.
Pedig a majdan itt fürdőzőket nem érdeklik a törökök, vált gyanússá a helyzet az Ybl-zuhanycsarnokba lépve. Ezt az épületet a hatvanas években bontották el, soha nem részletezett okokból. A háborúban megrongálódott épületet állítólag rendbe lehetett volna hozni, a szocialista városvezetés mégis a földdel tette egyenlővé. Aki olvasott már Umberto Ecót vagy igény szerint Dan Brownt, annak egyből sikítani kezdenek az érzékei egy ilyen térbe lépve. A funkciója szerint a köztisztaságot szolgáló, kéttermes fürdőcsarnokban tobzódtak a furcsa részletek.
Tiberius császár Budapesten
Kétoldalt vaskos, fekete csövekből épült vázra szerelt, brutális méretű zuhanyrózsák sorakoztak, mintha egy múlt századi elmegyógyintézet kényszerfürdetőjébe löktek volna be. A fal mellett egy karosszék méretű öntött vas bili állt a földhöz csavarozva. Olyan masszív szerkezet volt, hogy akár egy kétszáz kilós monstrumot is hozzá lehetett volna láncolni, amíg vaskos gumicsövekből leverik róla a cellában rárakódott mocskot.
A komor látványt buja részletek oldották: a teremben tobzódott a romantikus kőcsipkézet, a posztamenseken neoreneszánsz nőalakok álltak gyümölcskosarakkal a kezükben. Az egészet a szürrealitás irányába tolták el az apró, 1-3 ember befogadására alkalmas medencék, amelyek felett realisztikus állatfejek, róka, disznó, farkas bámultak a frivol térbe. Képtelen voltam funkciót vagy legalább művészettörténeti előképet társítani ehhez a kaotikus, valahogy mégis koherens elegyhez. Ilyesmit a tébolyult Tiberius császár kéjlakában tudnék elképzelni, gondoltam. Megvilágosodtam.
Ybl Miklós eddig nem ismert, élveteg fantáziái jelentek meg az épületben. Már érthető, miért nyúltak kapkodva a buldózer után a hatvanas évek vonalas mérnökei. Csak bólintottam, amikor a szomszédos fürdőben ember méretű kalitkákat formáztak a zuhanyzók. Igyekeztem nem elképzelni, milyen sikamlós játékokba gabalyodott itt az úri közönség.
Hanem inkább korunk építészeit képzeltem el, amint a fennmaradt tervek alapján megépítették a fürdőt, majd döbbenten álltak a végeredmény előtt. Ők sem erre számítottak. De még hátra volt egy szárny kialakítása, és nem tudtak ellenállni a kísértésnek. Az apró medence köré épült, kétszintes épület csak a VIP-vendégek számára lesz látogatható. Az alsó szinten cellák sorakoztak egymás mellett: a könnyen mosható, fekete padló és a pár négyzetméteres terek börtönjellegét a falak bordó színe tolta el egy olyan irányba, amilyen irányba amúgy nem szívesen mennék. Az egyik ajtó mögött fekete csempével borított medence vize fodrozódott baljósan. Vajon van itt elég hely a korbácsoláshoz? - vetődött fel bennem a kérdés.
Szédülten botorkáltam ki, és egy lépcső tetején találtam magam. Az üvegfalú térbe betüremkedtek az újjáépített Ybl-fürdő kupolái. Mintha a Tatuin bolygó házai közt álltam volna. Szinte láttam magam előtt a termálvíztől kiporosodott fürdővendégeket, amint Beru néninek és Owen bácsinak öltözve kergetőznek a buckák közt. A feszített üvegfalon keresztül kinéztem a Tabánra, és tudtam, már sosem leszek olyan, mint régen.
Mibe kerül a fürdő és a fürdőjegy?
A Rác fürdő és a mellette épült ötcsillagos hotel 2003 óta épül. Kezdetben Kaszab Ákos volt a tervező, akit később Dévényi Tamás váltott. Az ő nevéhez köthető az Ybl-fürdő visszaépítése.
A komplexum összesen mindegy 8 milliárd forintba került. A beruházás körüli botrányok miatt egyelőre bizonytalan a nyitás dátuma. Valkó Csaba, a beruházást végző Rác Nosztalgia Kft. ügyvezetője szerint akár decemberre várható a nyitás.
A belépő 7-8 ezer forint körül lesz, a VIP-részlegbe pedig 12 ezer forintos jeggyel lehet majd belépni.
A komplexumhoz építenek majd egy várba vezető siklót is, amelynek költségét 2 milliárdra becsülik. Ehhez még nem kezdtek hozzá, bár az építési engedély már megvan.