Koronavírus adatok

2021. dec. 06.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Miklós
1 °C
4 °C

Uj Péter, a kosaras

2011.09.30. 12:38 Módosítva: 2011.09.30. 18:02

"Van az tapló vörös, valami újságíró" - mondták a könyöklő, sokszor ordítozó UP-ról, a TV3 NBA-szakkommentátoráról ismerősök, amikor megtudták, hogy az indexbe kerülök. A pályáról már ismerni lehetett, és az mennyivel fontosabb. Nagy lelkesedéssel játszott állítólag ezeken a személyes szinten fontosnak látszó, ám világviszonylatban jelentéktelen meccseken.

Uj Péter a MAFC-ban kosarazott, később a Büdaörsi DSE-ben, "lélekben azóta is kettõtízes néger; erőcsatár, persze". Hármas poszton játszott, látott a pályán, tudott passzolni, legalábbis ilyeneket mondott magáról, és talán még a középtávoli is ment neki - legyen így. Ez különleges, már-már megfejthetetlen kémiát jelentett köztünk: rám csetelt hajnali 4-kor, hogy látom-e a dobóstatisztikáját Kobe Bryantnek. Minden fontos élményem UP-hoz a kosáron keresztül köt, lehet, hogy egyszer majdnem beszéltünk nem-kosárlabdáról, de akkor is csak arról beszéltünk, a hiányról.

IV0CX 6657

"Nekem kifejezetten fehér emberekkel kezdődött. Rosszabb: értelmiségiekkel. Nem voltam még tíz sem, amikor kosarazni kezdtem. Kosaraznom kellett. Muszáj volt" - írta egy ide vonatkozó cikkében. Szociális viszonyain és főszerkesztői irányelvein ez pont látszott: káromkodás, kakaskodás és széles látókör, hangulatfüggés, erős csapatépítés, a garbage time-ot gyűlölte, mindig a playoffba vágyott, értelmes és szórakoztató megoldások jellemezték. Például gyűlöli az egyénieskedést, ami az indexnél azért vicces, például Lebron Jamesen minden kora reggeli newsroomban tudott nevetni a hajnali NBA-döntő után. Megtette a bwinen a lehetetlen eredményt, mert gyönyörű és számára vitathatatlan elméletei vannak csapatok és játékosok fejlődéséről, hanyatlásáról. Kis játékosokban és elfeledett csapatokban tud hinni, mindent statisztikákkal alátámasztva persze. Mert főleg a számokban hitt: nem nézte a meccset, csak az online közvetítést az nba.com-on, mert ott rögtön látszódtak a tendenciák lepattanózásban, dobószázalékban, eladott labdában, játszott percekben. A harmadik negyed elején kiszámolta a végeredmény, ami vagy bejött, vagy nem.

Hónapok óta pakoltam a híreket már az indexben, és mint kezdő szerelmes, félve, de reménykedve vártam, hogy UP majd egyszer hozzám szól. A megoldást MV kosárpalánkja jelentette, amit felszerelt a Klapka-beli szerkesztőség falára nem messze Szűz Máriától. MV szintén hármas poszton játszik egy profi amatőrcsapatban, közép távolról legalább olyan ügyes, mint betörésből. Dobóverseny alakult ki, fej-fej mellett. Az egyik kihagyott dobásnál már elkezdte, hogy térdműtét lesz, mert leszakad mindkét térde, a kosarasok így mondják, hogy leszakad. Esténként jegelés, menne kosarazni, még a játékengedélyét is kikérik minden év elején, de már nem tud kosarazni. Csuklómozdulatról beszélt és a nyolcvanas évekről, amikor ő valakit egy az egyben megvert.

Amikor UP leigazolt engem az indexhez rendes szerződéssel, akkor elindított egy mondatot arról, hogyan képzeli az újságírót, hogyan a kultúra helyzetét, és miközben a hangsúlyt elkezdte levinni, már a Chicago Bullsról beszélt. 1998-ban ő közvetítette a TV3-on Chicago Bulls-Utah Jazz bajnoki döntő hatodik mérkőzését, ami a kosárlabdatörténelem egyik, ha nem a legszebb utolsó fél percét hozta. Úgy tűnt, Jordanék idegenben nem tudják behúzni a fontos meccset. De Jordan labdát szerzett, mindenkit kiküldött a hármason kívülre, hogy Russell-lel ott maradjon egyegyezni, csinált egy elképesztő crossovert és bedobta. Jordan nagy pillanata egyben UP nagy pillanata is volt.

Azóta nagyjából nincs is értelme a kosárlabdának, folytatta tíz év múlva, mert  volt az a 72-10-es idény, amikor kiderült, hogy ilyen csapat nem lesz több. Egy statisztikai megalapozottságú esszéisztikus Jordan-Bryant összehasonlításba kezdett bele, miközben finoman csúsztatta a szerződést elém. Kardos Gábor üres tekintettel nézett a beszélgetést látva. Persze ez nem elszigetelt eset volt a későbbiekben sem: egyszer egy rendező felhívta, hogy a cikkemben van valami durvaság, áll a forgatás, megoldást kell találni. Ideges volt, kijött szólni, hogy menjek be az irodájába, és mire kiordította magát a hazai filmművészet és -gyártás helyzetéről, az újságíró feladatáról és a lélekjelenlétről, máris a Los Angeles Lakers triangle offense-ének tarthatatlanságáról beszélt, mert számokkal alátámasztható, milyen hatással van Shaquille O'Neal játékára Kobe Bryant hebrencs egyegyezése.

Az agglomerációs kosárlabda nagy alakja lehetett, maradjunk ennyiben, de a térdei nem engedték. Yao Minggel ülnek a kispadon.

A Skoda, a térd és a súlypontemelkedés (egy csapattárs emlékei)

együtt játszottunk a BDSE-ben Petivel.

Szemelvények, ha akarsz még belerakni a cikkbe: Még a kilencvenes években is meg tudott verni valakit egyazegyben; dobócsel, egy leütés, tempó."Ha sürgettek, hazamegyek" - mondta, mikor elküldtük a picsába, amiért majomkodott ahelyett hogy bedobta volna a labdát.A hármasokat nem dobta rosszul, a dobómozdulata az egyik legszabályosabb volt a csapatból, de gyakorlatilag nem volt súlypontemelkedése, futósebességét pedig csak a fordulékonysága múlta alul - pedig megyei szintről beszélünk. Ugyanakkor tényleg nagyon jó csapatember volt, hajtotta a többieket, nagyon lebaszta az önzőzőket és keményen védekezett - az egyetlen volt, aki tudott okosan faltolni.Aztán, ahogy mondta, a Skodából kiszálló mozdulatot nem bírta a térde.Miért Skodával jársz? kérdeztem (én 20 éves bölcsészhallgató, ő meg menőnek tűnő újságíró): Mert számítógépet vettem ötmillióért, nem kocsit - mondta.