Előd
11 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Uj Péter és a Tumblr

2011.09.30. 12:38
Uj Péter már meglett férfi, családapa, főszerkesztő és elméleti balinhorgász volt, amikor a kétezres évek végén, Orbán Viktor után nem sokkal, de még bárki más előtt felfedezte webkettőt és a Tumblr mikroblogszolgáltatást.

Micsoda irónia: az ismert hümmögőnek a kilencvenes évek elején egy nála évtizedekkel öregebb komcsikkal teli Népszabadság-szerkesztőséget kellett meghódítania, hogy a kétezresek végén ott találja magát egy rakás hússzal fiatalabb között a Tumblren.

Mit szóltak az úgynevezett fiatalok a vörös szakállú Uj apóhoz, vagy ahogyan a mikroblogja alapján nevezték, Cviklihez? Kiröhögték? Tojtak rá? Istenítették? Erről vall a magyar Tumblr két ismert fiatalja, Perfectvillain János és Szarazene Márk.

Jöjjön először perfectvillain:

„Pedig mindenki Újj Pétert olvass,” kötöttem az ebet a karóhoz, ahogy kisiskolásként hazafele ballagtam apukámmal. „Lófaszt, csak írok,” mondta évtizeddel később Uj Péter.

Foló

Apukám a Népszabadság elhivatott előfizetője volt, én meg szerettem az izgalmas külföldi szavakat, a sportot Hegyi Iván tolmácsolásában, így alakult, hogy néhanapján abból olvasott fel ezt-azt, mesét, azonban, hiába a tömör, kedves címek, Uj-t mindig átlapozta. „Túl szókimondó,” szólt a védelem – „Legalább valaki mond valamit,” indítottam gyermeki logikával gyors kontrát. Onnantól kezdve minden nap cselek, trükkök, és hasonló kémmutatványok árán próbáltam megszerezni a Szabit, és
ha nem is volt benne Uj, akkor is elment papírcsákónak. Ha volt, akkor élvezettel tettem össze a mondatokat: Mi köze az eurokonformnak az Horn hajához, hogy áll politikába a Diáksziget, mit kezd magával Diana a második fordulójában a minek is?, kampánynak, de nem csak az van, hanem fodball, kultúra, tudomány, technika. Aztán, ahogy a mondatok összeálltak, egyre kevesebb volt a szerda,
annál több a hangzatos szó a nyelvemen.

(Aki igazán kemény core volt, az persze a wanted lapjairól szívta az anyatejet, aki meg humorikát
kereste, az ráment a Hócipőre. Én konformista voltam, sokat kritizáltak érte, két görbén lejtett kis ká
közt, a tanárnénik.)

Lájk

Aztán amit elvett az idő, azt visszaadta az internet. Két tárcsázás között beállítottam az indexet kezdő ottlapnak, néztem, hogy és mint alakul a világ. Voltak képek, és volt valami világképem, amelyben egy szakállát simogató, spicces Uj Péter a műsorvezető. Idilli volt. Aztán amikor nem, akkor én is leiratkoztam, sőt felháborodott levelet is fogalmaztam, miszerint „tisztelt uj” és itt elakadtam és vissza. És újra iratkoztam. Közben tágultak a médiák, minden nap szerda, minden szerda online. Ami nem online az benne az Uj-könyvben, ami nem könyv az egy jól választott koncert, egy szerencsés este a Szigeten. Nem idill, de lírium, egy uj-féle félemlékre alapozva még Esterházyba is belekezdtem, őrült idők voltak.

Szarvas  műalkotása
Szarvas műalkotása

ReBlog

Körülbelül három héttel azután, hogy megértettem, hogy áll egyből a kettőre a web, szembetaláltam magam a klassz véres cviklivel. Ahogy farkasszemet néztünk, kibillentem az egyensúlyomból, nem direkt, ijedt kistáska voltam, ez téveszthette meg az öreget. Miután a follow után nyúlt, két napig tartott a kardiális letartóztatás. A legendáriumok szerint azóta sem esett ki a crushlistáról, pedig nem különösebben rajongok Derrickért. Az ilyen közvetlenség sokszor csal csalóka szájízt, hogy ne sok örömöt hagyjon maga után, de itt nem volt ámítás, cvikli-Uj Péter, horgász és rock'n'roll. Nem túlzok, hogy sokat köszönhet mindenki, a közösség, minimum, mert semmi sem lett volna, úgy, ahogy, ugye, és hogy alakul, ha máshogy, de ezt már ki tudja, mert szerényen így csinálta, egy kevéske basszameggel. Ugyanúgy emlegeti a Naturaqua-ellenes natúrszódás fröccsestet a Kóla GmbH, mint a pólóosztást a Szimpla, vagy a költöző iroda, mint én-te-ő-mi-ti-követők, a koponya-karkötő könnyei is úgy potyogtak, ahogy megindult a mágai mágia, mint a nagy ismerkedésben magukat részegre mulatozó hálás társaság. Később se tűnt kevésbé hihetetlennek, ahogy idejéből
önzetlenséget áldozva kapott az ember Google Wave-en ötletet egy jó telefonra, facebookon tippet finn horgásztóra, és akkor csak egy voltam az ezerből. Most, hogy az indexéből feláll, ki tudja mi lesz, ki hívást vár, ki piheni a fáradalmakat, ki főz – pálinkát, aztán downhill. Sok sikert hozzá!

- egy elfogult rajongó

Most pedig következzen a mikroblogolás nagy teoretikusa, szarazene elemzése Uj Cvikli Péter webkettes munkásságáról:

Online hazai tükör

szarazene

Uj Péter hőskoráról hiába is kérdezne bárki, nekem nem mond semmit az Internettó, nem vettem a Wantedet, nem csíptem el a Heti hetesben sem, és elment mellettem a Dalnokok ligája is. Még a Népszabadságot sem olvastam, örültem, ha már egyedül fel tudtam öltözni. Persze nem lehetett nem hallani róla, egyszer-kétszer láttam is a különös ingeiben interjút adni, de úgy önmagában mit érdekelne egy tizenévest egy bajszos újságos vagy ki.

UjPeter-telefon-photoHusztiIstvanIndex

Aztán sokkal később szembejött egy-egy cikk, és kiderült, hogy amit a posztmodernben csak utálni lehet, az nála szórakoztató, sőt szerethető. Ezért volt külön öröm, amikor 2009-ben tumblrezni kezdtem, és szép lassan egy képből vagy egy petizésből megtudtam, hogy ki az a klassz véres cvikli, aki már őshipszterként azelőtt fent volt a Tumblr-en nuz néven, hogy az kb. egyáltalán létezett volna.

A veterán blogger

Bekövettem, olvastam, és visszaolvastam. Amikor ment a jófejkedés, hogy ki fog részegen tumbászni, akkor ő csak mosolyoghatott; amikor hajnali kettőkor már mindenki lefeküdt aludni, akkor nyitott egy üveg bort, és alulöltözött vasgyúró brazil nőket kezdett reblogolni; amikor mindenki sírt, hogy eltűnt a tumblarity, akkor ő visszasírta a tumblarity előtti időket. A Tumblr-ét becsatornázta a Twitterre, azt bekötötte a blog.hu-ra, azt átvezette a Facebookra, és a Last.fm dalait meg felkötötte egy fára. Közben pedig posztolt borokról, számítástechnikáról, kosarazásról, mezőgazdaságról, médiáról, politikáról, Bud Spencerről és minden másról. Még a Hőstermelőt és a Hatalmas álkérészt is gyorsan
kiolvastam.

UP40

Ha ő nincs, egészen másmilyen lenne ma a magyar Tumblr. Kiküldött egy rakás emailt, és 2010. január 9-én úgy ünnepelte meg a 40. születésnapját, hogy a vendégei felét a büdös életben nem látta, ami már csak azért is bátor, mert olyan nevek tűntek fel, mint a Szopiszuri és a Fostos Recska. Sosem felejtem el a néhány „tumblrezésre kényszerített” régi indexest, akik a sarokban duzzogva irigykedtek „az UP háremére”. (Igazából már 2009-ben is volt egy-két kisebb Tumblr-találkozó, de ezek csak előfutárai voltak a nagy összeborulásnak, amikor Mága Zoltán elhúzta a Bar Ladino nótáját, és helyre tette a hangerő miatt kiérkező rendőröket.) Azóta a hazai tumbászok egy rakás új haverral és baráttal lettek gazdagabbak, voltak, akik munkát szereztek, voltak, akik becsajoztak, és vannak, akik vállalhatatlan, mégis legendás futballszeánszokat tartanak.

UP40
UP40
Fotó: Hargita Nándor

UP∞

Szóval sok mindent köszönhetünk neki, de ezt konkrétan sosem tettük meg, mert például amikor utoljára találkoztunk, és lehetőségem lett volna rá, akkor a Sziget VIP-ban eredeti Ramones pólóban egy faággal csapkodva fikázta a piaci Ramones pólómat, a körülöttünk lévő hírességeken röhögve kabarézott, és lelkesen mesélt a körtepálinkájáról, így hát nem szóltam. Nem is vár hálát, mert nem azért csinálta. És most, hogy visszavonul, vagy ki tudja, mihez kezd, két dolog teljesen biztos: az egyik, hogy nem lesz több szotyiholokauszt az irodában, a másikat meg majd megírja a Tumblren a cvikli.