A művészek nem úgy látnak, mint az emberek

2007.03.19. 16:03
Az Index által is tesztelt szemkamerát használva norvég tudósok kiderítették, az absztrakt műalkotásokra az egyszerű emberek jobban emlékeznek, mint a képzőművészek.

Egy szemkamerával, egy csapat képzőművésszel és egy másik csapat természetes eredetű tesztdiákkal végzett kutatás bebizonyította, hogy a művészek úgy látják a világot, mintha nem emberek lennének.

A jelenség valójában már régóta ismert. Rajzot oktató tanárok megfigyelése, hogy a kezdők nagyobbnak ábrázolják a legfontosabb emberi jegyeket, a szemet vagy a szájat. Ezekhez képest a kéz, vagy még inkább mondjuk a térd apró volt, és kevésbé kidolgozott.


Balra a diák, jobbra a művész szemének útja

A művészek tanultsága részben abból ered, hogy megtanulták figyelmen kívül hagyni a természetes módon vonzó részleteket, így a teljes képre tudnak koncentrálni. Leonardo da Vinci például négyzetrácsos üveglapon keresztül készítette rajzait, hogy megtarthassa modelljének arányait.

Egy norvég kutatópáros most egy szemkamera segítségével mutatta be, hogy milyen változáson megy keresztül az ember vizuális érzékelési struktúrája a művészeti oktatás hatására, számolt be a kísérletről a Cognitive Daily nevű szakblog.

Az absztrakt győzelme


Jobbra a művész látási struktúrája

Stine Vogt és Svein Magnussen 16 képet mutatott képzőművészeknek és nem képzőművészeknek (akik pszichológusok voltak amúgy). Az Index által is tesztelt szemkamera azt mutatja meg, a kép mely részeire fókuszáltak az alanyok. Az általunk végzett kutatásban a szem és a dekoltázs nyertek.

A norvég kutatók azonban nem engedtek a kísértésnek, és arcokat, egészalakos képeket, utcarészleteket, absztrakt festmények fotóit vetítették a résztvevőknek, akik nem tudták a kísérlet célját.

A kísérlet első szakaszában arra kérték az alanyokat, egyszerűen csak nézzék meg a képeket. A második fázisban pedig az volt a feladat, hogy jegyezzék meg azt, amit látnak.

Vogt és Magnussen eredményei a mellékelt fotókon láthatóak. Míg a vizuálisan képzetlen emberek az arcra, az emberi alakra koncentráltak, a képzőművészek végigpásztázták a képek teljes felületét.

Érdekes módon amikor a kép memorizálása volt a cél, a művészek is hosszabban időztek a kulcsfontosságú részleteken.

A kísérlet végén az alanyoknak szóban kellett beszámolniuk a lehető legtöbb képről. Természetesen a művészek sokkal több részletre emlékeztek. Az viszont a kutatókat is meglepte, hogy az absztrakt műalkotások a művészileg képzetlenek fejében ragadtak meg jobban.

A jelenség magyarázata a norvégok szerint az, hogy a képzőművészek képesek voltak az emberi látási stratégia kikapcsolására, és a jellegzetes részletek helyett a fotó egészét fogták be. Amikor azonban a képen nem szerepelt semmilyen értelmezhető részlet, nem voltak képesek visszaváltani, és kiemelni egy-egy jellegzetességet.