További Klassz cikkek
"Hat plakátot ajánlottunk fel arra, hogy a street artosok a maguk eszközeivel dekorálják ki azokat" - számolt be a tervről Bakos Gábor. "A Műcsarnok pincerészében rendezett kiállítást szeretnénk ezzel folytatni. A Fontos szubkulturális magazinnal együtt dolgoztuk ki az ötletet."
Sikátorokból a fénybe
A szervezőknek persze nem kellett álcából kapucnis pulóvert és három számmal nagyobb nadrágot húzniuk, majd sikátorokban bolyongva keresni a firkászokat. Legtöbbjük ugyanis a Képzőművészeti egyetem hallgatója, így Bakos tanárként is ismeri őket. "A köztér formálásának a street art ugyanolyan fontos része, mint például az óriásplakátok vagy a köztéri szobrászat" - indokolta az ARC frissítését a képzőművészként is ismert Bakos. Mint ismeretes, a formáció legutóbb elindított egy köztéri szobor pályázatot is, amelynek sorsa pénz hiányában egyelőre azonban bizonytalan.
A hat plakáton egyébként főleg nem graffiti, hanem a sablon- és a matricavonal jelenik meg. Bár az alkotások formai megoldásai az utcáról ismert jegyeket fogják tükrözni, a plakátokon megjelenő munkák mégsem lesznek a kidekorált házfalak plakátra vitt megfelelői. A felületekre ugyanis - a spontánabb, utcai stílustól eltérően - előre kidolgozott alkotások kerülnek.
Versenyen kívül
"Vajon nem veszt-e a street art a lényegéből azáltal, hogy konvenciális felületre kerül" - tettük fel a kérdést az intermédia tanszék tanárának. Ebben a műfajban a köztér, a házfal ugyanis nem egyszerűen a megjelenés helye, hanem az alkotás szerves része. Előfordulhat, hogy közegéből kiragadva a street art lényeg sérül?
Bakos nem lát problémát az ARC keretein belüli megjelenésben. A plakát véleménye szerint a köztér része, így az alkotások nem lesznek elszakítva az utcától. Kiemelte, hogy a street art egyik lényege a szabadság, ha tehát a srácok elfogadták a meghívást, akkor valószínűleg tudnak is kezdeni valamit a lehetőséggel, és nem érzik a művészetük megerőszakolásának a munkát.
A street art-plakátokat ráadásul nem versenyeztetik, a hivatalosság ezen köréből tehát kimaradnak. A művészek alkotási stílusa is hagyományos marad: a legtöbben a helyszínen dolgoznak majd, nem az előre elkészített munka lesz kiragasztva. A graffitis szubkultúra etikettje szerint az alkotók pedig a háttérben maradnak. Személyesen és anyakönyvezett nevükkel sem jelennek meg a nyilvánosság előtt.
Bakos úgy látja, a kezdeményezés lényege, hogy olyanokhoz is közel hozza a műfajt, akik az illegális megjelenési helyeken csak a vandalizmus egy formáját látják benne. A plakátkiállítás keretei közt viszont rádöbbenhetnek, hogy a street art valójában a képzőművészet egy ágát jelenti.
Semmi majomkodás
Hasonlóképpen gondolkodik a házfalakat Budhaként szignáló egyik kiállító is. Budha Tamás reméli, hogy a plakátokat látva az emberek rájönnek: "ezek az emberek nem rongálnak és majomkodnak, hanem művészi projekteket hoznak létre. Ha felkérik őket, akkor komoly dolgokat is tudnak csinálni".
Eszerint az utcára kerülő alkotásokat nem tekintik komolynak, kérdeztük. A Képzőművészeti egyetemre járó alkotó szerint azonban csak arról van szó, hogy az utcán egyszerűen kevésbé jók az alkotás körülményei. "Nem mindig van rá idő, vagy pénz, vagy hely, hogy a legjobb dolgaidat rakd ki".
Budha Tamást, akit a szubkultúra minimál stílusú, kézzel gyártott matricáiról ismer, lelkesen nyilatkozott az ARC kezdeményezésével kapcsolatban. Szerinte az óriásplakát nagyon jó médium, és munkáik könnyen idomíthatók a jellegzetességeihez.
Csak a kezeket
A DTM lesz az egyetlen brigád, amelyik előre kinyomtatott plakátot állít ki. A többi csoport vagy alkotó - Drez+Fobia, 1000%, Halur, Aned, Artur és Budha - augusztus 3-án kezd hozzá a munkához. A plakátok vegyes technikával készülnek, és az előre nyomtatott részeket a helyszínen egészítik ki. Budha Tamást nem zavarják majd a nézelődők, de elmondta, biztonsági okokból csak a kezüket engedik majd fényképezni.
A street art hivatalos megjelenése azonban koránt sem akkora forradalom, mint a piszoár kiállítása egy húszas évekbeli múzeumban. A graffitis szerint a műfaj "külföldön már lepörgött", Németország vagy Spanyolország nagyobb múzeumaiban évi rendszerességgel mutatkoznak be street art-művészek.
Reklámos felhasználása sem új. Sokan ébredtek rá a műfajban rejlő hirdetési lehetőségekre, a Mountain Dew már két éve szervezett Magyarországon gerilla marketinget matricás és graffitis zsoldosok bevetésével.
Hajszálvékony erkölcsi szűrő
Itthon azonban most kap igazi erőre a street art. A Mumus szórakozóhely már az ARC kezdeményezésében is résztvevő, street art-művészeket kért meg a hely dekorálására.
A honlapja alapján anarchista-őskommunista elveket valló csoportosulás, a Red Star Budapest pedig e-mailben terjesztett felhívásában "bármilyen témában, nyilvánosságra érett üzenetek, ötletek, víziók" kidolgozására hirdetett "miniplakát akciópályázatot".
A felhívás maximum "8x8 centiméteres formátumú" képek alkotására buzdít. A beküldött képeket a "rostabizottság válogatása nélkül a nagykörúton kiragasztjuk" - áll a felhívásban. Titkos csatornáinkon elértük a pályázatot meghirdető Fülporcogópercet, aki elvtársak hálózatán keresztül eljuttatott kiáltványában beszámolt a kezdeményezés hátteréről: "Az RSB utcafront egy közösség, egy jogilag ismeretlen csoportosulás, ilyen szempontból legalább annyira illegális, mint a leadott miniplakátok kiragasztása. A társulás alapgondolata elsősorban nem kulturális értékek teremtéséről szól, hanem a kreativitás szabadságáról, sőt, még ennél is többről, az emberről és az emberségről." "A plakátok csak egy hajszálvékony erkölcsi szűrőn mennek át, nincs verseny, nincs díj, nincs eredményhirdetés." Kérdésünkre, hogy vajon az ARC kezdeményezésére kívánnak-e válaszolni akciójukkal, Fülporcogóperc rejtélyes választ adott: "nem az ARC-cal folyik a konkrét harc, de az által, hogy ők saját torkukba döfik a kést, velük is." Az RSB az augusztus 7-ig beérkezett miniplakátokat augusztus 20-án, "akcióragasztás" keretében helyezi el a Körúton.