További Klassz cikkek
![]() |
A nők és a férfiak pedig olyanok, mint e mező virágai |
És akkor puff neki, jön egy újabb író, Eörsi István, nagyon bírom a bátorságát és modortalanságig szellemes modorát, és a mai És-ben megoldja a problémámat. Fölkúrja az agyát a Bausch-t körülvevő aggálytalan ájultság, de főként, hogy a kritikusok vitathatatlan írói tekintélyek idézgetésével akarják megúszni a kritikát és a sznob lihegés közben elfelejtik észrevenni, hogy Pina Bausch és táncosai bizony hibátlannak, de üresnek - bájolgónak és gondolattalannak - bizonyultak ezen az estén. Eörsi őszintén el van keseredve ezen a művészi kudarcon: Pina Bausch, aki az emberi kapcsolatok nagy ismerője és korábban egy Machbeth-et és Készakállú-t is ,,világot feszegető" deszkáira formált, ezen az esten (amely köztudottan a társulat Magyarországon szerzett impresszióira épült) a magyar lelket, úgymond, a népszínművek színvonalán értette meg.
Eörsinek természetesen igaza van, amikor a kritikusok felületességét kárhoztatja és jó okkal emel szót a költői metaforák szó szerinti értelmezésének bugyutasága ellen. De nincs igaza az előadás érdemi méltatásában, rossz érvei pedig szolgálatára vannak debattőr elmémnek, hogy az egyflekkes formaproblémáját megoldja. Természetesen nem Eörsi ízlésítéletével vitatkozom - szíve joga, hogy negédeskedésnek nézze, amit én, mondjuk, ironikus poézisnek látok. De következik-e ebből, hogy akinek alkalmasint tetszett az előadás, az mindjárt az ,,igénytelen sznobéria" nyájszellemének rabja is?
![]() |
Eörsi: Vicces kis mutatványok, tárgytalan szenvedélyek a színpadon |
Tehát kard ki kard: miért is volna gondolattalan Pina Bausch tökélye? Mert, így Eörsi, ,,emberi viszonylatokban" szegényes; csak évődések, enyelgések, ,,vicces kis mutatványok", ,,következmények nélküli" viszonyok, maximum ,,tárgytalan szenvedélyek" pompáznak a színpadon: ,,se konfliktus, se testvériesülés, de még csak igazi idill se".
Nos, azt gondolom, hogy ez csakugyan így is van. Pina Bausch legújabb munkája nem drámai mű - értsd: nincs nincs íve, kibomlása, ,,konfliktusrendszere" - ; inkább szétterül a szemünk előtt, mint az a mező. A nők és a férfiak pedig olyanok, mint e mező virágai: színesek, szépek, egyediek. Feltűnő a szólók sokasága: variációk egy szál testekre. Nem ,,magányosak" és nem is alkotnak ,,közösséget": egyszerűen csak hasonlítanak egymásra. Egymás mellé rendelődnek: össze is fonódnak, szét is válnak, és ez néha szép és néha nem: néha békés, néha nem. De Bauscht ezúttal nem a jellemek, a sorsok, a függések érdeklik, nem az individualitás mondhatni ,,mélységi" dimenziója foglalkoztatja, inkább a figurák ornamentális gazdagsága. Pedig még típusok is felbukkannak (a féktelen cigánycsávó, a plázacicus, a kültelki vagány, a hisztérikus dáma, a bürokrata, stb.), sőt enigmatikus-mitikus képek is bevillannak (a hét törlőasszony mintha valami Arany-balladából termett volna ide). Mégis van valami falvédő-szerű ebben az elvontságban, ami, látjuk, így következetes.
![]() |
Aprócska motívumok ismétlődéseire, ellenpontozására, a mozdulatsorok dekoratív differenciáira épít |
Most, hogy így belelendülök, látom csak, hogy már két flekknél tartok. Pedig épp nekikezdtem volna: sebaj, majd megirom valami kulturális vagy táncszakmai folyóiratba, ahol szigorú rovatvezetők nem nézik annyira a terjedelmet. De hát így működik a hermeneutika: beindul, ha kellően izgató tárgyat talál magának. Rejtelmek, ha zengenek... Pina Bausch