Kínaiak foglalják el a magyar pavilont Velencében

Nem sztárépítészek, hanem kínaiak fogják képviselni Magyarországot a szeptemberben kezdődő 10. Velencei Építészeti Biennálén. A magyar pavilon ugyanis ahelyett, hogy a hazai építészet kiemelkedő teljesítményeivel büszkélkedne, a nálunk élő kínaiak sajátos világát, város- és kultúraalakító hatását fogja majd bemutatni. A szokatlan téma fokozta az építészszakma felháborodását, amit hónapokkal ezelőtt a projekt előélete váltott ki belőlük.

Józsefváros helyett Kis Kína

Mivel a magyar pavilon pályázatára csupán két munka érkezett be, és azok egyikével sem volt megelégedve a Műcsarnok igazgatójának részvételével összeülő zsűri, januárban nem is hirdettek nyertest. Úgy döntöttek, a nemzeti biztos, azaz a Műcsarnok igazgatója dolgozza ki a velencei magyar kiállítás koncepcióját, és ő gondoskodjon a megvalósításról is.

Petrányi Zsolt egyébként volt már biennálés kiállítás vezetője. A 2003-as Nefertiti-projekt kurátoraként kiderült, hogy vonzódik az akár botrányokat is kavaró témákhoz, és nem elkötelezettje a nemzeti reprezentációnak. (Páratlan években képzőművészeti, páros években építészeti kiállítást rendeznek.) Magyarország bemutatása helyett akkor a nőiség problémájával foglalkozott, most pedig azt vizsgálja, hogyan épül be egy kisebbség a neki idegen kultúrába, és milyen nyomot hagy az épített környezeten.

A nemzeti biztos egyébként úgy véli, tervük logikusan következik a Biennálé idei tematikájából. Az igazgató, Richard Burdett ugyanis a Városok, építészet és társadalom címmel indította el a rendezvényt. Az utolsó lökést a központ pavilon kiállításának címe, a Metavárosok adta meg a csapatnak.

Ennek alapján egy hónapja bejelentették, hogy a kiállítás "a Józsefváros különös világát" mutatja be. Azaz a városnak azt a szeletét, ahol otthonra találtak a vidékről feltelepült romák és az Ázsiából érkező távol-keletiek.

Később a koncepció szűkült, és jelenleg már csak a kínaiakat akarják Velencébe vinni. A téma izgalmas, hiszen eddig kevesen foglalkoztak a nálunk letelepedő kínaiak kultúraalakító hatásával, magyarázta a projekt koordinátora, Nemes Attila.

Hogyan szól a kínai piac?

A kiállítás bemutatja, hogyan befolyásolja a kínai közösségeket az idegen kultúra. Hogyan épül ki az a településeken és országhatárokon is átnyúló, a kölcsönös segítségnyújtásra, egyetértésre, személyes kapcsolatokra alapuló hálózat, amely egyébként kulcsfontosságú az anyaország és az új lakhely közti áruforgalomban is? Hogyan alakítja a magyar formakultúrát a kínai boltok világítósöngyújtó- és műanyagrugóskés-dömpingje? Megjelennek-e a kínai építészet jelei a magyar településeken?

Néhányan a kínai piac doboztornyai és konténerei közötti terek akusztikai sajátosságait vizsgálják.

Nemes szerint a téma érdekes lehet a nemzetközi közönségnek is, mégpedig azért, mert a legtöbb helyen már évtizedekkel ezelőtt végbementek a nálunk éppen most zajló folyamatok. A magyar példa segíthet megmagyarázni pár olyan kérdést, amelyekre egy már kiépült, bonyolult helyzetben nehéz választ találni.

A koordinátor tisztában van azzal, hogy sok építész nem ért egyet a hagyományos építészet bemutatását kerülő koncepcióval. "Beletrafáltunk a trendbe" - mondta bizakodva a koordinátor, megemlítve még néhány idei projektet: a Dél-Olasz városok rendszerének átalakulása, városok decentralizálódása, új centrumok kialakulása.

Egyelőre az elmélet

Petrányi Zsolt egyébként, ahogy tette a 2003-as biennálé Nefertiti-szobrának készítésekor, ezúttal is hangsúlyt fektet a nyitott, a közönséget is bevonó munkára. Az érdeklődők így bepillanthatnak az alkotás minden fázisába. Emiatt ugyanakkor ezeket az érdeklődőket a jelenlegi, kezdeti szakaszban elfoghatja a kétség: az izgalmas témából hogyan lesz izgalmas kiállítás? Mit lehet a fentiekből kiállítani?

Még csak a kutatási fázis zajlik, válaszolta a vad vizuális bravúrokat firtató kérdésünkre Nemes Attila. A bevont társadalomtudósok, médiakutatók, antropológusok, építészek és művészek egyelőre ugyanis felméréseket, víziókat és elméleteket gyártanak. Például felvették a kapcsolatot a "kínai értelmiséggel", ugyanakkor egyelőre nem sikerült megszólaltatni az elszigetelt, a kommunikációt kerülő kínai bevándorlókat.

A koordinátor szerint július közepén már tudni lehet, milyen formában kerülnek be a kínaiak a pavilonba. Mi is kíváncsiak vagyunk a végeredményre, úgyhogy hamarosan beszámolunk a nagy ívű koncepcióról, vagy arról az üldözéses jelenetről, amelyben néhány médiaművész kétségbeesetten menekül a Józsefvárosi piacon a helyzetet teljesen félreértő árusok elől.