Hulla szag nélkül

A halál esztétikája, antik szobrokat idéző kompozíciók műanyagba áztatott emberi húsból és zsigerekből. Meg persze a dekadens hányinger és az elaléló műélvezők. Ez a Body Worlds, a botrányos kiállítás, amit a fekete kalapos Doktor Frankestein, polgári nevén Gunther von Hagens jegyez, a német preparátor, aki kiállítási tárggyá tette a rothadásmentes, műbőrüléshuzat-illatú halált. Na ez az a tárlat, amit nem lehet megnézni Budapesten.

Művészet vagy ismeretterjesztés?

Van viszont a másolat, a Bodies, amit bárki megnézhet május 24. és december 31. között a Király utcai Vam Designban. Az Európában már többek közt Prágában, Bécsben, Barcelonában és Amszterdamban is bemutatott tárlatot az egyik legnagyobb nemzetközi kiállítás-szervező cég, a tavalyi Titanic-kiállítást is jegyző amerikai Premier Exhibitions hozta el Budapestre, vagyis a Bodies nem egy rossz minőségű, sorjás kínai másolat (azért a kínaira még visszatérünk később), hanem egy kicsit ötlettelen, de vérprofi (szóvicc!) szórakoztatóipari termék.

A Bodies névtelen preparátorai ugyanazt a technikát használják, mint von Hagens: az úgynevezett polimeres konzerválási eljárás lényege, hogy a halott testből eltávolítják a vizet, és acetont juttatnak a helyére, végül egy vákuumkamrában szilikonba helyezik a félkész preparátumot, így az aceton elpárolgásakor a helyére műanyag kerül. A két kiállítás hullái tehát ugyanúgy néznek ki, legfeljebb csak a tárlatok koncepciója különbözik: von Hagens művész, Roy Grover, a Bodies preparátumait felügyelő szakember pedig inkább tudós.

Ráadásul a művészettől vagy inkább művészieskedéstől megfosztott, szórakoztató, rémisztő és persze oktató-nevelő célzatú kiállítás valahogy szimpatikusabb is, mint von Hagens görcsös polgárpukkasztása. A polgárok ugyanis a hatvanas évek óta semmin nem pukkadnak, sőt legszívesebben teveszarból formázott triptichonokat, meg vér- és spermafestményeket gyűjtenek a nappalijukban, ezért kifejezetten megnyugtató érzés, hogy a Bodies kilenc kiállítótermét végigjárva legalább nem kell azon töprengenünk, hogy mindez mit is akar nekünk mondani. Meg hogy elmúlás, romlás virágai, és hasonlók. Csak egy látványos, háromdimenziós anatómiai atlasz hullákból.

Nem gusztustalan

A kiállítás ugyan nem esztétizál, ellenben esztétikus, persze nem úgy, mint von Hagens legyező alakban kibontott hátizom-preparátumai, hanem, mint egy modern szemléltetőeszköz egy jól felszerelt biológia-szertárban. Éppen ezért a kiállítást állítólag gyerekek is végignézhetik, sőt a szervezők szerint a Bodies eddigi 8 millió látogatója közül 450 ezer általános iskolás volt (A kiállításból egyébként egyszerre kettő is járja a világot, így a látogatók száma rohamosan nő). Az biztos, hogy a tárlaton bemutatott preparátumokból és a magyarázó feliratokból lehet tanulni, az viszont már neveltetés kérdése, hogy ki hogyan reagál egy megnyúzott és széthajtogatott holttest látványára. És akkor még a gondosan preparált, hullaszínű nemi szervek által kiváltott hatásról (éktelen vihogás) nem is beszéltünk.

A felnőtteknek viszont semmitől sem kell félniük: aki látta a Bárányok hallgatnak legdurvább jeleneteit, esetleg járt már hentesnél, az biztos ki fogja bírni. A halott magzatokat bemutató teremnél ugyan külön tábla figyelmeztet a ránk váró sokkoló látványra, sőt még kerülő utat is biztosítanak a gyengébb idegzetűeknek, odabent mégsincsenek görcsbe merevedett torz gyermektestek, csak a gimnáziumi biológiakönyvből ismerős magzatfejlődést illusztráló modellek. A holttesteket konzerváló műanyag ugyanis steril szemléltetőeszközzé változtatja az apró tetemeket.

A kibelezett és megnyúzott holttestek mellett a Bodies kiállítótermeiben láthatunk egy sor még ezeknél is különlegesebb preparátumot. Az egyik teremben például találkozhatunk az emberi érrendszerrel, úgy egyben, ember alakú vörös fonalgombolyagként. Vagy megcsodálhatjuk a tüdő, a vese vagy éppen az epe érhálózatát. Persze a bizarr kiállítási tárgyak nem modellek, hanem valódi preparátumok, az ereket műanyaggal töltötték fel, majd a felesleges részeket (értsd hús, csont, bőrszövet) egyszerűen savval marták le. Ezt a technikát hívják egyébként korróziós eljárásnak.

Made in China

A preparátumok állítólag nagyrészt önként jelentkeztek kiállítási tárgynak, bár a legtöbbjüknek biztos nem mondták el, hogy haláluk után nem valami egész alakos, modern Dávid-szobrot csinálnak belőlük, hanem mondjuk csak a szemüket és a száraz hínárra emlékeztető idegrendszerüket mutatják majd be. A többi kiállítási darab pedig egész egyszerűen úgy került a tárlat preparátoraihoz, hogy a hozzátartozók nem jelentkeztek a kórházban elhunyt földi maradványaiért. Az ilyen testeket pedig ugyebár fel lehet használni tudományos célra, vagyis arra, hogy pár ezer forintos belépti díj ellenében megnyúzva mutogassák sápítozó nagycsaládoknak.

A szervező Roy Glover szerint egyébként minden egyes tetemet megvizsgálnak, így biztos, hogy erőszakos halált halt emberek földi maradványait nem használták fel a kiállításhoz. (Mindez azért is fontos, mert a Stern magazin nemrégiben leleplező cikket közölt a konkurens von Hagensről, akinek kórbonctani laborjában több, egyértelműen tarkólövés miatt elhunyt kínai ember holttestét is megtalálták. Őket valószínűleg Kínában ítélték halálra, majd testüket az állam egyszerűen exportálta.)

A nyugalmazott anatómiaprofesszor szerint egyébként minden egyes holttest kórelőzményét ismerik, ráadásul elvileg a kiállítás honlapján bárki jelentkezhet preparátumnak. Vagyis hogy halála után műanyaggal töltsék fel.

Olyan nagy tolongás mégsem lehet, hiszen a kiállításon felismerhető holttestek mindegyike egyértelműen ázsiai, ezeket a szervezők a kínai Daliani Orvosi Egyetem plasztinációs laborjától szerezték be. Vagyis, aki a tibeti elnyomás elleni tiltakozásul bojkottálja a kínai termékeket, az a Bodies kiállítást is kerülje el. Mert itt minden Made in China.