A halál esztétikája, antik szobrokat idéző kompozíciók műanyagba áztatott emberi húsból és zsigerekből. Meg persze a dekadens hányinger és az elaléló műélvezők. Ez a Body Worlds, a botrányos kiállítás, amit a fekete kalapos Doktor Frankestein, polgári nevén Gunther von Hagens jegyez, a német preparátor, aki kiállítási tárggyá tette a rothadásmentes, műbőrüléshuzat-illatú halált. Na ez az a tárlat, amit nem lehet megnézni Budapesten.
Van viszont a másolat, a Bodies, amit bárki megnézhet május 24. és december 31. között a Király utcai Vam Designban. Az Európában már többek közt Prágában, Bécsben, Barcelonában és Amszterdamban is bemutatott tárlatot az egyik legnagyobb nemzetközi kiállítás-szervező cég, a tavalyi Titanic-kiállítást is jegyző amerikai Premier Exhibitions hozta el Budapestre, vagyis a Bodies nem egy rossz minőségű, sorjás kínai másolat (azért a kínaira még visszatérünk később), hanem egy kicsit ötlettelen, de vérprofi (szóvicc!) szórakoztatóipari termék.
A Bodies névtelen preparátorai ugyanazt a technikát használják, mint von Hagens: az úgynevezett polimeres konzerválási eljárás lényege, hogy a halott testből eltávolítják a vizet, és acetont juttatnak a helyére, végül egy vákuumkamrában szilikonba helyezik a félkész preparátumot, így az aceton elpárolgásakor a helyére műanyag kerül. A két kiállítás hullái tehát ugyanúgy néznek ki, legfeljebb csak a tárlatok koncepciója különbözik: von Hagens művész, Roy Grover, a Bodies preparátumait felügyelő szakember pedig inkább tudós.
Ráadásul a művészettől vagy inkább művészieskedéstől megfosztott, szórakoztató, rémisztő és persze oktató-nevelő célzatú kiállítás valahogy szimpatikusabb is, mint von Hagens görcsös polgárpukkasztása. A polgárok ugyanis a hatvanas évek óta semmin nem pukkadnak, sőt legszívesebben teveszarból formázott triptichonokat, meg vér- és spermafestményeket gyűjtenek a nappalijukban, ezért kifejezetten megnyugtató érzés, hogy a Bodies kilenc kiállítótermét végigjárva legalább nem kell azon töprengenünk, hogy mindez mit is akar nekünk mondani. Meg hogy elmúlás, romlás virágai, és hasonlók. Csak egy látványos, háromdimenziós anatómiai atlasz hullákból.
A kiállítás ugyan nem esztétizál, ellenben esztétikus, persze nem úgy, mint von Hagens legyező alakban kibontott hátizom-preparátumai, hanem, mint egy modern szemléltetőeszköz egy jól felszerelt biológia-szertárban. Éppen ezért a kiállítást állítólag gyerekek is végignézhetik, sőt a szervezők szerint a Bodies eddigi 8 millió látogatója közül 450 ezer általános iskolás volt (A kiállításból egyébként egyszerre kettő is járja a világot, így a látogatók száma rohamosan nő). Az biztos, hogy a tárlaton bemutatott preparátumokból és a magyarázó feliratokból lehet tanulni, az viszont már neveltetés kérdése, hogy ki hogyan reagál egy megnyúzott és széthajtogatott holttest látványára. És akkor még a gondosan preparált, hullaszínű nemi szervek által kiváltott hatásról (éktelen vihogás) nem is beszéltünk.
A felnőtteknek viszont semmitől sem kell félniük: aki látta a Bárányok hallgatnak legdurvább jeleneteit, esetleg járt már hentesnél, az biztos ki fogja bírni. A halott magzatokat bemutató teremnél ugyan külön tábla figyelmeztet a ránk váró sokkoló látványra, sőt még kerülő utat is biztosítanak a gyengébb idegzetűeknek, odabent mégsincsenek görcsbe merevedett torz gyermektestek, csak a gimnáziumi biológiakönyvből ismerős magzatfejlődést illusztráló modellek. A holttesteket konzerváló műanyag ugyanis steril szemléltetőeszközzé változtatja az apró tetemeket.
A kibelezett és megnyúzott holttestek mellett a Bodies kiállítótermeiben láthatunk egy sor még ezeknél is különlegesebb preparátumot. Az egyik teremben például találkozhatunk az emberi érrendszerrel, úgy egyben, ember alakú vörös fonalgombolyagként. Vagy megcsodálhatjuk a tüdő, a vese vagy éppen az epe érhálózatát. Persze a bizarr kiállítási tárgyak nem modellek, hanem valódi preparátumok, az ereket műanyaggal töltötték fel, majd a felesleges részeket (értsd hús, csont, bőrszövet) egyszerűen savval marták le. Ezt a technikát hívják egyébként korróziós eljárásnak.
A preparátumok állítólag nagyrészt önként jelentkeztek kiállítási tárgynak, bár a legtöbbjüknek biztos nem mondták el, hogy haláluk után nem valami egész alakos, modern Dávid-szobrot csinálnak belőlük, hanem mondjuk csak a szemüket és a száraz hínárra emlékeztető idegrendszerüket mutatják majd be. A többi kiállítási darab pedig egész egyszerűen úgy került a tárlat preparátoraihoz, hogy a hozzátartozók nem jelentkeztek a kórházban elhunyt földi maradványaiért. Az ilyen testeket pedig ugyebár fel lehet használni tudományos célra, vagyis arra, hogy pár ezer forintos belépti díj ellenében megnyúzva mutogassák sápítozó nagycsaládoknak.
A szervező Roy Glover szerint egyébként minden egyes tetemet megvizsgálnak, így biztos, hogy erőszakos halált halt emberek földi maradványait nem használták fel a kiállításhoz. (Mindez azért is fontos, mert a Stern magazin nemrégiben leleplező cikket közölt a konkurens von Hagensről, akinek kórbonctani laborjában több, egyértelműen tarkólövés miatt elhunyt kínai ember holttestét is megtalálták. Őket valószínűleg Kínában ítélték halálra, majd testüket az állam egyszerűen exportálta.)
A nyugalmazott anatómiaprofesszor szerint egyébként minden egyes holttest kórelőzményét ismerik, ráadásul elvileg a kiállítás honlapján bárki jelentkezhet preparátumnak. Vagyis hogy halála után műanyaggal töltsék fel.
Olyan nagy tolongás mégsem lehet, hiszen a kiállításon felismerhető holttestek mindegyike egyértelműen ázsiai, ezeket a szervezők a kínai Daliani Orvosi Egyetem plasztinációs laborjától szerezték be. Vagyis, aki a tibeti elnyomás elleni tiltakozásul bojkottálja a kínai termékeket, az a Bodies kiállítást is kerülje el. Mert itt minden Made in China.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
