Illegalitásban Szegeden:

A nézőkkel, hiszen laikusok, mindig baj van. Azt sem tudják ugyanis, hogy mi kell nekik. Ezért jó, ha a bölcs vezetők megmondják, mire van és mire nincs szüksége a közönségnek. Legalábbis Szegeden, ahol lassan egy éve már, hogy a stratégiai alpolgármester és a helyi Nemzeti Színház igazgatója azt állította: a nézőknek nincs igényük a közel tizenöt éve a városban működő nagyszerű kis balettegyüttesre, s rögvest ki is ebrudalták az egyik legjobb hazai táncegyüttest a színházból.

Most erre meg mi történik? A csütörtök esti bemutatóra - amelyet négy nappal a premier előtt még egyetlen plakát sem hirdetett a városban - lehetetlen jegyet kapni, sőt, a további két - kettő! - engedélyezett előadásra is rég elfogytak a jegyek. Rajtam nem fog ki az eltévelyedett szegedi publikum, gondoltam, megyek a főpróbára! A portán azonban röpke ízelítő vár a helyi hangulatból, amikor a zord és kötelességtudó portás a friss belső utasításra hivatkozva megállít: "idegen ide be nem jöhet főpróbát nézni!" Egy laikus ilyenkor megtorpanna, de egy profi? Szóval, láttam a Szegedi Kortárs Balett aznap harmadszorra végigtáncolt Carmina buranáját, s gyanítom, megint országos sikere lesz ennek a Juronics-féle átiratnak, amelyet a koreográfus tőle szokatlan melankóliával állított színpadra régi alkotótársaival: Molnár Zsuzsa elbarnult fotográfiákat idéző szcenírozásával, s hűséges és tehetséges táncosaival.

Postscriptum (nem az, amit az együttes hirtelen megaláztatásáról Juronics Tamás koreografált, s a társulat azóta sem játszhatott Szegeden!): az évad végéig a Szegedi Kortárs Balett már csak ott lép fel, ahol igény van az előadásaikra: Bécsben, Isztambulban, Kuopióban, Veszprémben és Budapesten.