A szex és a teregető centrifuga

Este nyolckor a Centrál Kávéház emeletén vagy hatvan ember tolong. Becslésem szerint minden tizedik magyar Jelinekkötet-vásárló eljött. Gondolom, főleg azok, akiknek volt lelki erejük nyitottságukat megőrizve végigolvasni ezeket a nőket és férfiakat egyaránt kíméletlenül, szinte véglényekként bemutató szövegeket.

Nem viszel fényképezőgépet?

De az is lehet, hogy túl jól sikerült a meghívó:

Szex és mumus
A Nobel-díjas Elfriede
Jelinek a Centrifugában!

Megtévesztő megfogalmazások előállításában komoly eredményeket felmutató szerkesztőségünkben két olyan emberrel is találkoztam, aki reálisan el tudta gondolni, hogy valaki, aki szociális fóbiája miatt nem megy el átvenni Nobel-díját, tényleg eljön egy túlzsúfolt kávéházba fuldokolni.

"Nagyon izgatottak vagyunk. Egy kis türelmet még, amíg Jelinek megérkezik. Addig fogyasszanak, és próbáljunk meg székeket szerezni. Ez felhívás a főnökséghez" - érkezik meg Bódis Kriszta, író, dokumentumfilmes.

A közönség pedig teszi is dolgát, amíg egy tolmács kíséretében megérkezik Szalontay Tünde színésznő mint húsz évvel fiatalabb Jelinek, mereven és idegenül, mint egy rémült marslakó a fura lények között, akik vagyunk.

A közönség bevezetésül kap egy csokor "övön aluli" és elismerő idézetet abból az időből, amikor Jelinek megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Majd a két házigazda eljátssza, milyennek képzelnek egy vicces beszélgetést Jelinekkel:

"Kellemesen utazott?"
"Köszönöm a meghívást. Örülök, hogy itt lehetek."
"Szokott pasziánszozni a számítógépén?"
"Túl intim a kérdés. Nem kívánok rá válaszolni."
"Miért fogadta el meghívásunkat, aminek nagyon örülünk?"
"Sokat hallottam a gulyásról..."

"Végül megkérném Jelineket - mondja Gordon Ágota, szintén író -, olvasson fel egy előre megbeszélt részletet". És Szalontay Tünde, a Pintér Béla Társulat tagja először szólal meg magyarul.

Mindent felvállaló hideg szem

De még ezek voltak az est legjobb pillanatai. Ami ezután következett, arról nem tudtam mást gondolni, mint hogy lapos irodalmi metavaker olyan közönségnek, melynek igen nagy valószínűséggel semmi szüksége ilyesmire.

Néhány töredék Bódis Kriszta és Gordon Ágota álbeszélgetéséből, mely a legnagyobb jóindulattal is csupán átkötő szöveg volt két felolvasás között, és a tárgynak - sem a szexuálitásnak, sem Jelinek világának - még a felszínét is alig súrolta.

"Ez a részlet kitűnően megmutatja, honnan néz Jelinek a szexualitásra. Kívülről, hidegen, keményen. Olyan, mint egy mindent felvállaló szem. Leleplező. Szembesít bennünket hazugságainkkal. A szex még mindig tabu. Semmit sem tudunk róla. Félünk tőle. Félünk, hátha arra jutunk, mint Jelinek."

Az esttel kapcsolatos illúzióimat Gordon Ágota rombolta le végképp: "Biztosan a közönségnek is lenne mondandója, de együtt sem tudnánk annyit, mint amennyit Jelinek." (Meghívott vendégek, akiktől valódi beszélgetést lehetett volna várni, nem voltak.)

Szerintem is, olvasson inkább az olvasó pár mondatot a Kis csukákból, melyben két libuska minden vágya, hogy teherbe essen és feleségül vegyék. Többet ér, mint az est részletes leírása.

"brigitte be akarja szerezni magába azt a dolgot, s hogy benne is maradjon aztán, ezt akarja, ne folyjon ki belőle ismét haszontalanul, értelmetlenül, jövőtlenül. brigitte azt akarja, hogy heinz igenis süsse el, lője belé a ma déli marhasült-és-zsemlegombóckivonatot. Most akkor ez a nyálkás mocsok végre legyen rendesen beléfecskendezve, legyen benn...

ahogy heinzbe lassan visszatér az élet, a mozgalom, brigitte a jövőjére gondol. a jövő hivatott feledtetni az undorító jelent. brigitte azt akarná, csinálja heinz gyorsabban, mert a jövő esetleg nem várhat már olyan sokat."

"paulával az utóbbi időben nem sok van. sok a paulával sosem volt. mondják, a lelki sebek gyakran fájdalmasabbak, mint a testiek, de attól a paula mostani testi sebei sem semmik, nagyon is ápolást kívánnak, némi kenceficét, szakszerűen. paula úgy érzi, kellemetlen tárgyként kezelik, nem olyan emberként, amilyen azért ő, egy ember. ha viszont a szülők egy tényleg érzéketlen tárgyat vertek volna, püfölés közben, annyi szentség, még a csuklójukat is törték volna, legalábbis valószínű. paula lelkiállapotáról különösebben sok szót vesztegetni itt fölösleges. kőkemény, befagyott ember lett belőle. és semmiféle erich nem jön, hogy segítsen neki. az erich az erdőé, de az erdő nem az eriché."

Nem sikerült törzsasztallá alakulni

A két álbeszélgető végül persze próbálja megfejteni, miért nem népszerű szerző Jelinek. "Hárítással kezelik: 'rossz lehet neki, hogy ilyennek látja a dolgokat'. Szeretjük azt képzelni, hogy nem ilyenek az emberi viszonyok." - gondolja Gordon Ágota. Bódis Kriszta pedig megkísérel válaszolni azoknak, akik valami megoldást is várnának Jelinektől. Szerinte a megoldás maga a látásmód.

A tervezett beszélgetés persze nem indul be. Nem is várok rá, rég feladtam, hogy itt értelmes diskurzusba csöppenek. Menekülés közben még igazat adok Bódis Krisztának. Jelinek látásmódja, ha kibírja, valamit megváltoztathat az olvasó fejében. De ha tényleg ezt gondolja, miért nem nézte ki a közönségből az első pillanattól kezdve, tudnák ott folytatni, ahol tartottak, amikor letették Jelinek valamelyik könyvét?. Vagy lehet, hogy ő sem tud beszélni a témáról, csak ilyen őszintétlen, a tárgytól eltávolító nyelven? Erre tippeltem.

Irodalmi Centrifuga
Kéthetente a Centrál Kávéházban
Belépés díjtalan

Mire számíthat?

"Az Irodalmi Centrifuga célja, hogy felhívja a közönség és az irodalmi elit figyelmét arra a tendenciára, hogy kitapintható egy új irodalmi irányzat, amit elsősorban női irányzatnak kell neveznünk. Közvetlen, őszinte, egyszerű és meghökkentő ábrázolásmód ez, felszabadító, fanyar, humoros és ironikus, szabad, erős, és a legkevésbé sem rózsaszín-édes. Új hangon képes szólni érzelmekről, testiségről, szexualitásról, erőszakról, kiszolgáltatottságról, olykor közvetlen, egyéni társadalomkritikát gyakorolva."