A cigány te vagy

Íme, az évtized könyvötlete. Mint más nagy ötletek, ez sem más, mint egy aktuális és komoly téma átültetése egy lenézett, de működő formátumra. A most harmincasodó generáció gyerekkorának emlékezetes őrülete volt a Kaland-Játék-Kockázat sorozat, ezek a lapozgatós könyvek, amelyek a fantasy első hullámával jöttek be Nyugatról a többi szeméttel együtt; lebutított és többnyire irgalmatlanul félrefordított szerepjátékok, amiket pár óra alatt végig lehetett játszani, hogy aztán sose kerüljenek elő többet. Az orkos-csatabárdos-varázslós első fecskék után következtek a mutációk, Az országút harcosa, amiben már autók is voltak, meg az űrhajós és vietnámos variánsok. A műfajt végül törvényszerűen megölte a számítógép.

Most viszont itt van a kezemben – hazudok, két kézzel gépelek – a Cigánylabirintus. Ugyanaz a kalandjáték-forma, rövid bekezdések arról, hogy mi a pálya éppen, és két-három lehetőség: ha benne vagy a színesfémtolvajlásban, lapozz a 42-re. A főhős te vagy, megint. A főhős egyben egy fiatal cigányfiú Vas megyéből. Nincsenek pikkelyes szörnyek, nincs kétkezes pallos, legfeljebb ököl. Nincsen olyan feladat se, hogy holmi gyémántokat összeszedni a föld alól. Csak munkát, albérletet szerezni, leérettségizni estin, kezelni a helyzetet, amikor nem szolgálnak ki az étteremben, és megúszni a számtalan csapdát: az alkoholizmust, a szipuzást, a börtönt, a skinheadeket, a gonosz rendőrt. Kaland-játék-packázat. Nincs tűzijátékos happy end se: ha megnyered a játékot, akkor sem a világot mentetted meg, csak a saját világodat. Lesz két gyereked, egy feleséged, meg valami becsületes munkád – örülj neki.

Ezen a kétszáz oldalon ki lehetett volna adni egy sokadik értekezést a cigányság helyzetéről, esettanulmányokat a diszkriminációról, netán egy posztmodern regényt ugyanebben a témában. Egyiknek se lett volna semmi hatása; a szerzők barátai és a kutatók megveszik, beleolvasnak, aztán ezzel be is fejeződik az élettartama, a Vas megyei cigányfiút pont ugyanannyi diszkóba nem engedik be, mint azelőtt. A Cigánylabirintus nem posztmodern regény; a diszkrimináció kifejezés sem fordul elő benne egyáltalán, buszon-metrón olvasgatásra tervezett könyv, amely viszont annyira egyes szám első személyben van, hogy annál elsőszemélyebb nem is lehetne. Amint az első pontról továbblapozol, ha csak azért is, hogy a nem túl bonyolult és persze nem is kivételes sztoriba beleolvass – a főhős te vagy, a cigány te vagy, és éppen a szemedbe hazudnak, mert cigánynak nem adják ki a lakást, mert cigánynak nem adnak enni, mert zárva vagyunk, elkelt, a főnök születésnapja van, zártkörű rendezvény. Semmi szenvelgés, semmi tanulság, ha mégsem sikerül kikecmeregni a szarból, ha hét évre lesittelnek, ha megölnek, ha ragasztós zacskóval az arcodon végzed. Kalandod itt véget ér, game over. Ez egy igen-igen-igen kemény világ.

Persze ez csak játék, a könyvet be lehet csukni, a tisztelt olvasó újra nem cigány, van lakása, munkája meg minden egyebe, ami jár. Előítéletei is, az is jár neki, előítélet nélküli embert még nem látott senki. De most már legalább van fogalma róla, mi van az előítélet túloldalán. Ez a rossz álom is jár neki.

Kardos Péter-Nyári Gábor: Cigánylabirintus
Jonathan Miller Kiadó, 2004
1980 Ft