Hol vesztette el Fletó a szüzességét?

Egy érett korban lecsapó, végzetes szerelem emlékműve ez a 453 oldal. A García Márquez-i történet azonban nem bódító illatú leanderek, hűvös belső udvarok és színesre festett, gyarmati stílusú paloták között, hanem egy rózsadombi prosztóbarokk villában és a volt MSZMP-székház irodáiban esett meg. Ja, és a főszereplő nem Fermina Daza, Juvenal Urbino doktor világszép felesége meg Floretino Ariza, a sírig szerelmes hajózási tisztviselő, hanem egy KISZ-titkárból lett milliárdos szocialista miniszterelnök meg egy helyes bajszot viselő konzervatív közíró.

Európai értelemben vett szociáldemokrata rock and roll

A kötetből kirajzolódik Fletó Fletonovics Elvis, az ösztönös zseni, a prolilakásba született nemesi sarjadék, a 16-18 éves "helyes szőke kislányok" elveszejtője, a legendás csípőmozgásával az egész korhadt baloldalt egy csapásra megtermékenyítő politikai Ron Jeremy arcéle, aki egy személyben az új Kossuth, Deák, Széchenyi, Búvár Kund, Clark Gable, Rockefeller és Ibrahim, a híres díjugrató tenyészmén.

Ha mindezek alapján azt hinnék, hogy a kötetet mondjuk a "seggnyalás" vagy "bértollnokság biturbó" vagy "érdektelen kampányirodalom" kifejezésekkel lehet a legpontosabban leírni, akkor marha nagyot tévednének. De komolyan.

Intim Feri és az Érzelmes Utazó

Ez a vaskos kötet ugyanis a maga módján nagyon érdekes - Gyurcsány meghökkentő magánéleti és politikai intimitásokat árul el benne például -, általában megható, néha pillanatokra egész izgalmas, és egy új narrátorfigurát teremt meg a magyar irodalomban. Ez a figura csak nálunk új: a XVIII. századi angol érzelmes utazóról van szó, a művelt, érdeklődő, felvilágosult lelkészről, aki a postajárattal egyre mélyebbre hajtat a nagy keleti birodalomba, ahol találkozik a barbár herceggel, aki bölcsességével, humorával, erős jellemről árulkodó orrával és mandulametszésű szemeivel annyira elbűvöli, hogy az utazó mi mást tehetne, mint hogy 12 kötetes, lelkes hangvételű útirajzban számol be az élményeiről.

Mázlis Feri tejben és vajban fürdeti a Lelkészt

Kevés akkora mázlista van, mint Gyurcsány Ferenc. Egy nap, a választások előtt egy jó évvel beállít hozzá az egykori MDF-es képviselő, Antall tanácsadója, közíró, gyakorlott publicista, egy ideje a korábban csodált Orbán Viktornak a Népszavánál is hevesebb kritikusa, hogy életrajzot akar írni róla. Gyurcsány, naná, hogy azonnal kapcsolt, és a jelek szerint tejben-vajban fürösztötte - ezt képzeljék el plasztikusan is! - Debreczenit. A szerző az életrajz megírásához találkozhatott a miniszterelnök anyjával, testvérével, családtagjaival, közeli munkatársaival, egykori cégtársaival. Maga Gyurcsány harmincórányi interjút adott neki.

A kötet totális egyoldalúsága - ami az első pillanattal nyilvánvaló, így egy idő után már nem is zavaró - technikailag abból fakad, hogy Debreczeni kizárólag Gyurcsány rokonait, fizetett alkalmazottait, beosztottait, szexuális partnereit és tanácsadóit szólaltatja meg, no, meg pár egykori tanárát. Ennek a módszernek vannak előnyei és hátrányai. Az utóbbiak nyilvánvalóak, az előbbiek nem annyira.

Arról van szó, hogy aki beépül, bekerül a legbelső körökbe, az olyan információk - elszólásoktól a dokumentumokig - birtokába juthat, amilyeneket adott esetben a legügyesebb objektív tényfeltáró sem tudna megszerezni. És akinek a főnök nagyon sokat mesél, annak előbb óhatatlanul jobban megnyílik, ami szórakoztató út az önleleplezéshez. Két példa: Gyurcsány direkte eldicsekszik azzal, hogy Medgyessy tanácsadójaként ő találta ki és vezényelte le a magyar politika egyik legízléstelenebb kampányát, amikor az MSZP 23 millió román munkavállaló beözönlésével riogatva megfúrta az Orbán-Nastase-megállapodást. A másik önleleplezés, amikor átad Debreczeninek egy dokumentumot, amiből az derül ki, hogy Medgyessy kampányának irányítójaként köztisztviselők megvásárlására (az nem derül ki, hogy pénzért-e) tett írásban javaslatot.

A mellényzsebből való újságírás nem magyar jelenség: ilyen figura lett az idők során a világ legesleghíresebb amerikai újságírója, Bob Woodward, aki Bushhoz került túl közel. Utóbbi két könyve ezért, bár száraz, nem elfogulatlan, de ha ezt levonjuk, olyan információkat tartalmaz, amiket csakis ő kaphatott meg.

Na, Debreczeni száraznak abszolút nem száraz. A kötetet Gyurcsány születésénél indítja. Veszprém megye Tony Blairjének életéről tényleg sokat megtudunk, igazi intimitásokat is. Ez összefügg azzal, hogy a könyvet gyakorlatilag - ennél a résznél feltétlenül - Gyurcsány diktálta, márpedig az ő stílusa a jól hangzó, üres lózungok, a szolid füllentések és a meglepő, néha öncsonkító őszinteség bátor keverése. Gyurcsány Ferenc személyiségéről sokat elárul, hogy kíméletlen nyíltsággal fogalmaz, akkor is, amikor önnön lazaságáról nyitottságáról, gyors eszéről és zsenialitásáról vall. Az ilyen vallomások teszik ki a könyv kábé egyötödét.

Fletó dug

Az ifjú Gyurcsány Ferencet a szerző tehát az élet összes fontos pillanatában megmutatja nekünk, például a "másik nem nyújtotta örömök bugyrában". Ha hiszik, ha nem, a miniszterelnök így fogalmazza meg - mármint, hogy ezekben a bugyrokban merült el mélyebben - szüzességének elvesztését. Már ha jól dekódoltuk a biedermeier fordulatokat. Hogy hol történt? Naná, hogy a kunfehértói építőtáborban. A baloldal leendő Reménysége ekkor 16 éves volt. Debreczeni természetesen beszámol az első cigiről is - még dugás előtt, a kollégista haverokkal, kuporgatott pénzből, mentolos Saint Moritz.

Ja, a koraérett ifjú Buddha már 14 éves korában "komolyan udvarol" egy tizenkét éves lánynak. És egy borzongató tény későbbről: az első randi Klára Asszonnyal hol máshol, mint az Orbán téren volt.

Sőt Fletó Fletonovics barátunk igazán ellenszenves, bár mélyen emberi vonásait sem rejti el a szerző: "Imádja a népi táncot, a bulikon rendre azzal hökkenti meg környezetét, hogy a rockzenére népi táncot lejt." (Csoda, hogy a Nemzeti Közép Sármőre nem saját barátainak keze által pusztult el, még poétikusan ifjú korában.)

Feri és a nem is komonisták

Aztán megnyurgulunk, lazák, jópofák, igazságkeresők leszünk, és beindul a KISZ-es karrierünk. A kötet itt kezd politikáról szólni, és Debreczeni őszinte rajongásában totálisan elveti a sulykot. Hosszan magyarázza például, hogy a KISZ akkoriban már nem volt politikai szervezet, sőt ellenkezőleg, egyfajta buliközpont. Én például már egészen nagy fiú voltam akkor, és mégis arra emlékszem, hogy akkor pontosan lehetett tudni, hogy aki vezérkiszes, az oda tartozik, és azoknak, akárhogy mosakodnak, bizony dobtárszaguk van.

Megtudjuk azt is, milyen ijesztően nézett ki a Demokratizálódó Baloldal Som Lajosa KISZ-vezető korában: "Idejövök Budapestre, ahol öltönyben járnak a népek (...) én meg alföldi papucsban, mezítláb farmerban, és moped motoron közlekedem." Ha tud karatézni, tehát Ferenc lehetett volna a reformer férfi-Linda, de sajnos nem tudott.

Mázli és kavarás

Az ifjúkor és a KISZ-es évek után a könyv először az üzletember Gyurcsánnyal, majd az immár demokratikus politikussal foglalkozik. Mivel Debreczeni rajongó, de nem becstelen szerzőnek tűnik, szépen felsorolja a Gyurcsány-kritikusok vádjait, és bár a legtöbbször a szíve vérével mossa le őket, az elfogulatlan olvasó egészen pontos képet alkothat magának az ügyekről. Ez Debreczenit dícséri. A kép nagyjából az, hogy Gyurcsány az elején ügyes volt, jól alkalmazkodott, hamar tanult, és akkora mákja volt, hogy véletlenül mindig pont egy volt állampárti figurával találkozott nagy döntések idején. Aztán a Horn-kormány idején beindult a henger, és megsokszorozta vagyonát, vaskos kormányközeli kavarásokkal.

Az Európai Értelemben Vett Pinokkió

Debreczeni ebben a részben többször meglepően karakán és több alkalommal hazugságon kapja Fletonovics barátunkat. Becsületére legyen mondva, hogy ha dadogva is, de mindig szól, hogy a KISZ-titkár meztelen.

Fletó Fletonovics, akinek egy ideig hivatalosan az anyósa vezette a vállalkozását, kancelláriaminisztere meg a legjobb barátja, lazán - sőt kedvenc kifejezésével: lezseren - lenyilatkozta a Népszabadságnak, hogy "az üzletet, a politikát, a családi vagy baráti kapcsolatokat sohasem kevertem össze".

A másik best of idézet az Európai Értelemben Vett Pinokkiótól: "Amíg üzletember voltam (...) nem ápoltam nemcsak hogy bensőséges, de csaknem semmilyen kapcsolatot politikusokkal." Ő volt a tulajdonában lévő Képviselői Klub titkára. A klubnak hatpárti elnöksége volt. Közben Perfekt nevű cégének igazgatótanácsi elnöke Latorcai János volt.

Feri, a hibrid

A kötet minden vicces és szerelmes momentumával együtt plasztikusan kirajzolja. Mit is? Hát amit Gyurcsány mutatni szeretne magából, hiszen nagyrészt ő mondta tollba. De mivel azt még az ellenségei sem tagadják, hogy okos, tehetséges és ambiciózus fickóról van szó, ez az egész aránylag érdekes.

Íme egy jellegzetes passzus, amiben a konzervatív szerző az imádott férfit Clark Gable és egy haszonnövény csodálatos hibridjének látja:

"- A beszélőkéjét az apjától örökölte - mondja fiáról az édesanya. S tán még valamit. Valami nyilvánvaló könnyedséget, természetességet és lazaságot. Ahogy leül, ahogy hátradől a széken és keresztbe teszi a lábát. Nincs benne semmi görcsösség, semmi rejtett kisebbségi érzésből fakadó kompenzálási kényszer. Nincs benne az alulról jött ember darabossága és erőszakossága. Torz közvetítéssel, különös áttétellel, de valahogy talán mégiscsak eljutott hozzá valami: az egykori dzsentri ősöktől - a felvidéki Gyurcsányoktól. Valami, ami - találkozva az anyai munkásvilág egyszerűségével, szorgalmával és becsületességével - szárba szökkent és termőre fordult."

A szerző azért a császárnénak is megadja, ami jár neki, a magyar politikai próza egyik legszebb szerelmi vallomásának keretében: "Nos, akinek (miként e könyv írójának) volt alkalma személyesen megismerkedni Dobrev Klárával, az - félreértés ne essék! - szerintem nagyon is el tudja képzelni, hogy őbelé mindenfajta hátsó szándék, alantas és mellékes gondolat nélkül, csak úgy : simán belé lehet szeretni."

Igazi zseni

A könyv második felében a politikába beszálló Gyurcsány karrierjét követhetjük végig saját tolmácsolásában, közvetlen munkatársai kommentárjaival, akik annyira bátor és rokonszenves emberek, hogy a főnököt legalább hat alkalommal merik "zseninek" nevezni. Ezúton is gratulálunk, különösen Szigetvári Viktornak és Bruck Andrásnak a bátorságukhoz.

Ez a fejezet gyakran igen izgalmas, mert Gyurcsány megdöbbentően sok mindent elárul, kampányokról, háttéralkukról, álpuccsokról, főleg dicsekvésből, de ez az olvasónak csak jó. Sosem használnám a kulisszatitok kifejezést, de itt majdnem. Én Gyurcsány helyében sosem meséltem volna el például, hogyan találtam meg Kóka Jánost, és hogy közöltem az SZDSZ-szel, hogy ki lesz a miniszterük.

Szóval minden bizarrsága ellenére jó kis könyv Debreczenié, mert ha más nem, az kiderül belőle, hogyan szeretné magát láttatni az az ember, aki akár évtizedekig befolyásolhatja a magyar politikát. Én a legkomolyabb ajánlom bárkinek a magyar politikai irodalom Brokeback Mountainjét, tök jó könyv.