Főtt hímvessző, vetkőző hatvanasok, akasztás

A Lomtalanítás egy ház története, a rövid, két-három oldalas fejezetek egy-egy lakó profilját rajzolják meg tömören, a rajzok pedig egy idő után persze számos ponton összeérnek. E pontok legtöbbje valamifajta brutálisan szabatosan megírt perverzió, gyilok, csonkolás, tehát csupa olyan tevékenység, amiről a hétköznapi emberek nagy élvezettel olvasgatnak nap mint nap a színesen nyomott bulvárnapilapokban. A Lomtalanítás tehát ebben az értelemben egy kimondottan szórakoztató könyv, egy zanzásított Színes Mai Akármi, potenciális célcsoportja tehát úgy nagyjából egymillió bulvárolvasó ember is lehetne - talán a fülszövegre nem ártott volna még egy figyelmeztetés: "Megtörtént esetek alapján", mert a megtörtént eseteket mindig jobb vizualizálni, mint a nem megtörténteket.

A bulvárolvasó közönséghez viszont sajnos nem fog eljutni ez a remekmű, mivel a sors furcsa szeszélye folytán a kötetet nem egy soktízmilliós marketingbüdzsével rendelkező kiadó dobta piacra, így a valószínűség, hogy ez az ígéretes piac felfedezi magának a Ház történetét, igen csekély. Makrogazdaságilag viszont lehet, hogy így jobb is: az említett lapokban ugyanis az tapasztalható, hogy vidám, szinte lélekemelő stílusban adagolják a dolgozóknak sorozatgyilkolásaikat és állatszexuálásaikat, ami nyilvánvalóan komolyabb gazdasági output tevékenységet generál úgy az egyén mint a nemzetgazdaság szintjén. drMáriás írása ezzel szemben elszomorít, illetve inkább fejbebasz, aztán úgy hagyja az olvasót fetrengeni a mások (vagy talán a saját) vérében, aminek pénzügyminiszterként mi sem örülnénk, mert akkor mi lenne a be nem folyó adóbevételekkel.

A bárányszex a legkevesebb

A Ház maga egyébként egy romos bérház, ilyenből százasával találunk Pest bizonyos kerületeiben. Komfortfokozata a folyosóvégi közös vécé által fémjelzett szinten éppen túl van, a tartószerkezet állaga viszont a túléléshez már kevés. Itt húzódnak meg hőseink, akiknek épp elég feladatot jelent megvívni a mindennapi betevő hullacafatért (II. emelet 4., Emi néni), összeguberálni a működésképtelen, de újnak látszó számítógép-alkatrészeket (III. emelet 10., Armin), vagy éppen tekerni a kerék nélküli biciklit (az udvar hajléktalanjai), hogy meg ne fagyjanak télen. Túlterheltségük okán tehát egyikük sem gondol azzal, hogy mi jöhet a Ház után, a reménybeli olvasókat viszont megnyugtatjuk, a végén kiderül.

Dagonyázzunk még egy kicsit a durván naturális részletekben, kedvcsináló gyanánt. Az említett Emi néni például azért jár a hullaházba kajáért, mert egyrészt másra már úgysem futja, másrészt pedig az ismerős boncmester mindig remek falatokkal látja el, például fiatal fiúk hímvesszeivel, ami vízben megfőzve állítólag pompás csemege. Truman bácsi, a harmadik emeleti műlábas cipész gyakran igénybe veszi a hatvanas éveit taposó Kati néni szolgáltatásait, amelyeknek nyújtását a koros hölgy minden esetben érzéki sztriptízműsorral vezet be. Dávid, a salesmanager gyakran elszámoltatja munkáltatójával vidéken rendezett orgiáit, melynek végeztét spontán bevizeléssel jelzi. Vendel a földszintről egy jól sikerült falusi buli után bárányt csempész haza - az állatka valósággal felvirágoztatja gazdája szexuális életét, miközben a szomszédok mit sem sejtenek.

Pénteken éjjel

Ha komolyra akarnánk fordítani a szót, azt írnánk, hogy a regény üzenete, mely szerint a nyomor, a brutalitás és a perverzió kart karba öltve jár stb, de az effajta műelemzést inkább meghagyjuk komolyabb irodalmi orgánumoknak - viszont, aki ennél kicsit mélyebben be akarja magát dolgozni a Ház világába, annak december harmadikán a Bartók Rádió sugároz egy hosszabb hangzó blokkot belőle közszolgálatilag, Ladik Katalin színésznő és a szerző tolmácsolásában, szigorúan az éjjeli műsorsávban (ott még azt a nyomorult piros 18-as karikát sem tudják kirakni a műsorra).