A Gozsdu-udvar csak egy közepes lakópark

Régóta készülünk az évtizedekig elhanyagolt Gozsdu-udvar megújulására. Különösen, hogy a beruházó olyan komplexumot festett az érdeklődők elé, ahol a XXI. század Krúdy Gyulái és Ady Endréi egész éjszakás bulival vezetik le a napközbeni kávézás és művészeti eszmecsere során felgyülemlett energiáikat. Az egyik teraszon eközben a reinkarnálódott Podmaniczky Frigyes egy, szintén az udvarban vásárolt dizájnpipára gyújt rá, mivel ő délután a ház fitness-komplexumában már kiaerobicozta magát.

A hét épületből álló komplexum ugyanis a „belváros kulturális és művészeti központja” lesz, legalábbis a projekt honlapja szerint. Igaz, a honlap azt is írja, hogy „a passzázst a Madách sétány keresztezi, ideális napi találkozóhelyet biztosítva több ezer fiatalnak, üzletembereknek, turistáknak, művészeknek és kikapcsolódni vágyóknak egyaránt”, miközben az már régóta tudható, hogy a Madách-sétány terve erősen egyszerűsített formában valósul meg, ha egyáltalán.

Markoljuk a rácsot

Bár a grand openinget 2007 júliusára hirdették, augusztus elején csak az eredeti állapotába hozott, kovácsoltvas kapuig jutottunk. Mielőtt a biztonsági őrök határozottan elhesegettek volna minket, annyit figyelhettünk meg, hogy az udvart még derékig sitt borítja, noha az épületet kívülről már befejezték. Egy korábbi sétánk alkalmával egyébként bejutottunk az épületbe is, ahol kiderült: a luxus erős megkötésekkel értendő, mert a lakások belmagassága nem engedi meg, hogy a nagypolgári famíliák esténként tollaslabdázással üssék el az időt. Sőt, a plafont az építészeti szabályzók által megengedett 2,6 méteres magasságnál csak 10 centivel helyezték magasabbra, ami még egy rendes, antik kristálycsillár felfüggesztésére sem elég, a luxusberendezést tehát valami pofás Ikea-lámpával kell majd megvilágítani.

A rácsot markolva most annyit azonban már megállapíthattunk, hogy a beruházó egyedi nyílászárókat használt: faragott, fa ablakkereteket láttunk az udvarra néző ablakokon és a homlokzaton is. Nyoma sem volt viszont a honlapon beharangozott üvegtetőknek, pedig ezek adnák a „Gozsdu-udvar legnagyobb előnyét a többi nyitott vendéglátó hellyel szemben”.

Korrektül helyreállították a Király utcára néző fő homlokzatot. A fal a városban szokásos szmogbarna helyett tojáshéjfehér lett, az ablakkeretek vörösesbarnák, a kapu mellé pedig Gozsdu-emléktábla került, fokozva a decens, polgári hangulatot.

Mi azonban nem elégedtünk meg a legnyilvánvalóbb nézettel, és körbesétáltuk a tömböt, hogy végül kiderüljön, az összkép korántsem ilyen meggyőző.

Gozsdu-lakópark

A beruházó pedánsan rendbe hozta a Gozsdu-komplexumot oldalról határoló Holló utca 12. számú házának századfordulós homlokzatát, amelynek megőrzésére a szerződés kötelezte. Hiába győzködött azonban minket a PR-szöveg, miszerint „az új épületrészek a régi épülethez harmonizálva azonos magasságig kőburkolatot kapnak”. A szecessziós homlokzathoz egyáltalán nem passzolt az új szárny.

A régi épülettől jobbra felhúzott tömb lábazata nagyjából húsz centivel lejjebb kezdődik. A terméskövet imitáló lábazat pedig egyszerű mészkőburkolatra vált az új épületen. A lábazat felett ráadásul teljesen más léptékben sorjázó emeletek következnek. A két épület olyan esetlegesen feszül egymásnak, mintha az ingatlanpiac szeszélye sodorta volna őket össze.

Ezzel egyébként még meg lehetne békélni, ha az új szárnyak amúgy ötletes megoldásokkal dolgoznának, reflektálnának a környezetükre. A frissen felhúzott házak azonban csak a hetedik kerületi ingatlanpanamákra reflektálnak, mégpedig meglehetősen szervilis módon.

A hatást nem javította az épületeket összekötő üveghíd sem, ami pedig lehetett volna a high tech és a korhű merész keveréke, nem pedig az irodaépületekből ismerős üvegcső.

Tudtuk azonban, hogy a Gozsdu belülről mutatja meg igazi képét. Az utcától távol, a lakók által látható részeken az épület olyan természetesen jelenik meg, mint amikor az építész hazamegy, kinyit egy sört, és gatyában lerogyik a tévé elé.

Elsőrangú kapcsolataink révén bejutottunk abba a házba, ahonnan a komplexum egyik belső udvarába látni. A kép kijózanító volt. Az unalmas ablakkiosztás, a hosszú erkélyek, zord korlátok nem luxusbérházat juttattak eszünkbe, hanem egy közepes minőségű lakóparkot.

Az egészben az egyetlen izgalmas pont az volt, ahol a régi, lepattant bérház nekidőlt az új tömbnek, és ahol a hetedik kerületi lakos, kikönyökölve az ablakon elégedetten megállapíthatta, itt továbbra sem dörgöli senki az orra alá azt a nagypolgári miliőnek nevezett dolgot.

Csak személyesen

A Gozsdu-udvar rehabilitációjáról már a tervek nyilvánosságra kerülésekor, 2004-ben szenvedélyes vita indult az építészek között. Az átalakítást a szaksajtóban és minden lehetséges fórumon Eva M. Amichay magyar-izraeli építész támadta a legélesebben. A főpolgármesteri posztra sikertelenül aspiráló Amichay szerint a vállalkozó érdekei miatt túl sok kicsi, többségében 40-50 négyzetméteres lakást préseltek bele az épületbe, és az eladható alapterület maximalizálása érdekében pedig stílusidegen és a rehabilitáció értékét megkérdőjelező szerkezeti átalakításokat is beterveztek. A Holló utcai szecessziós házzal együtt összesen 249 új lakás lesz az épületekben, ebből 123 a régi Gozsdu-udvarban található.

Az elkészült beruházás pontos adataihoz, vélhetőleg a Király utcai építkezéseket övező viták miatt már nem könnyű hozzájutni. A vállalkozó, az Autóker Holding Zrt. létrehozott ugyan egy önálló szájtot is a projekt számára, de sem ott, sem a cég honlapján nem található részletes leírás az épületekről. Ez különösen azért furcsa, mert az Autóker a céges honlapon a vevőjelöltek számára olyan adatbázist működtet, amelyben feltüntették a Marina Parttól a Szinyei Merse utcai házig az összes fővárosi építkezésükön készülő eladó lakást mérettel, beosztással együtt. A Gozsdu-udvar azonban nem szerepel benne, az ottani lakásokról csak az Autóker irodájában és kizárólag személyesen tudhat meg bármit is az érdeklődő. Telefonon csak annyit sikerült kisajtolni a vevőszolgálattól, hogy ha bemennénk, arra azért számítsunk, hogy 600-700 ezer forintba kerül egy négyzetméter, a többségében 50-60 négyzetméteres lakás mellett pedig még üresen áll egy 99 négyzetméteres is.

Nem kirívó a 600 ezer

Az Autóker ügyvezető igazgatója szerint a magas négyzetméterár egyáltalán nem kirívó a környéken, sőt. Aradi Ferenc szerint a szomszédságban építkező külföldi cég is drágábban adja az új lakásokat. Aki pedig befektetési céllal vásárolt, az máris jó üzletet csinált. Ráadásul néhány héten belül megkezdődhet a beköltözés is. Az ügyvezető szerint a Magyarországon az autópályáktól a metróig általános a csúszás, ebben a környezetben nem egyedi, hogy a kivitelező a Király utcában is késett némileg. A beruházás csúszásának fő oka a cégvezető szerint az volt, hogy a műemlék-együttes felújítása során számos nem várt akadály is felmerült. Példaként említette, hogy a tűzvédelmi rendelkezések szigorítása miatt menet közben kellett változtatni a lépcsőházak szellőzetésén.

A cég presztízs beruházására büszke igazgató azt állította, azért nem kerültek ki ismertető adatok a Gozsduról, mert tulajdonképp felesleges lett volna. A belvárosi projekt után akkora volt az érdeklődés, hogy a lakások túlnyomó többsége már gazdára talált, az utolsó hetekre legfeljebb 10 maradt eladatlanul - mondta az Indexnek Aradi Ferenc.