'A mozi halott'

Greenaway, a sokak által csodált, mások szerint inkább felkavaró filmeket forgató rendező a múlt héten Budapestre látogatott. Bár a hivatalos program nemrégiben megnyílt képzőművészeti kiállítását, továbbá részben magyar érdekeltségekkel készülő filmjét említi apropóként, az Index tudósítója úgy véli, a Mester valójában Guiness-rekord kísérlete végett érkezett hazánkba.

A Mester

Az angol rendező a Nyolcórás Interjúzási Világcsúcsot szerette volna felállítani, egy olyan egzotikus helyen, mint Magyarország. Mivel a feladat nem csak folyamatos koncentrációt, de pontos logisztikát is követelt, Greenaway rögtön gépe érkezése után, már a taxiban megkezdte az interjúzást, és folytatta egész nap, helyváltoztatásai, reggelije és ebédje alatt is.

Habár az Index tudósítója csak délután fél háromkor került sorra, meggyőződhetett arról, hogy a rekord-kísérlet nem csak mennyiségről, de minőségről is szól. Greenaway ugyanis, sűrű programja ellenére sem habozott komoly témákkal foglalkozni.

Index: Láttunk e valódi filmet, azóta, hogy ön, ezzel a címmel, megírta tanulmányát? Akkor azt állította, a film száz éves története sem volt elég ahhoz, hogy önálló műfajjá váljon. A mozi - állítja - egyszerűen folytatja a színház tradícióját. A filmművészet így még ma is csak képekkel illusztrált szöveg. Változtatott valamit a helyzeten a filmesek újabb generációja, vagy akár a technikai fejlődés?

Greenaway: Két ellentétes kijelentést kell tennem a témában. Egyrészt azt gondolom, hogy egyáltalán nem láttunk még filmet. Amit láttunk, az százhét évnyi illusztrált szöveg volt, ami persze nem film, hanem valami egészen más. Másrészt úgy gondolom, a probléma valójában már el is avult, mivel a film meghalt, mégpedig 1983 szeptemberében, amikor a tévé távirányítót feltalálták.

Mi az, amit ebben a helyzetben tehetünk? Üdvözölnünk kell a poszt-digitális, multimédiás technikát. A világ itt van kint, egyszerűen csak szükségünk van olyan módszerre, amivel az egészet meg tudjuk jeleníteni. Kell egy új nyelv a világ reprezentálásához. Ebben segíthetnek az információs technológia vívmányai.

Most készülő, háromrészes játékfilmemet, terveim szerint, öt dvd, több cd és könyv is kiegészít majd. Szeretnék végre nem konvencionális mozit készíteni, egy olyan filmet, ami egyszerre szól sokfajta emberhez.

Interjú

A művészetben szükség van az olyan kísérletekre, amelyek megpróbálnak újdonságot vinni statikussá merevedett rendszerükbe. Minden műfajnak újra meg újra fel kell találnia magát, meg kell újulnia. A hagyományos német opera például - amely nem idegen az Osztrák-Magyar Monarchia egykori lakói számára - többé nem működik, csak halott forma. Senki nem alkot már ebben a struktúrában. Az operának tulajdonképpen nincs mondanivalója a ma embere számára. Csak azért létezik, mert a burzsoáziának szüksége van egy patinás társasági helyszínre.

A mozi is halott, mert teljesítette mindazt, amire vállalkozott hajdanán. Nevezhetjük Casablanca szindrómának is, hiszen a Casablanca tekinthető az ideális filmnek is. Mindaz, amit képvisel, a keresztény erkölcs, a szereplők pszichológia jellemzői, a történetmesélés stílusa, mára unalmas lett. Érvénytelen. Ha történeteket akarunk elmondani, ne filmet csináljunk, hanem írjuk le, hiszen erre az irodalom a legalkalmasabb módszer.

A mozi atmoszféra-teremtő ereje lévén lesz különleges. Nézzük meg a Csillagok Háborúját. Nem lehet elmesélni, hiszen ennek a filmnek nem a sztori a lényege, hanem a képi világ, a megjelenítés módja.

A film sajnos lusta eszköz, ellustítja az alkotókat. A jelenlegi sikerfilmek, a Harry Potter meg a Gyűrűk Ura valójában nem is filmek: csak illusztrált szövegek.

Szerencsére a kezünk között van már az új kifejezési mód, hiszen az információs korban élünk. Szeretném, ha a digitális technológiát sikerülne átformálni egyfajta esztétikai és kulturális eszközzé.

Index: Ön egyszer úgy nyilatkozott, hogy a film - ami tulajdonképpen csak a fény és az árnyék játéka - nem a helyes irány, mivel egyre távolabb viszi az embereket a materiális világtól. Nem érzi ellentmondásnak az információs technika felé való nyitást, amely újabb lépés a virtualitás felé?

Greenaway: Az én helyzetem szerencsés, mivel alapvetően festő vagyok, aki valódi anyaggal dolgozik, aki bepiszkíthatja a kezét. Nincs meg bennem a vágy, hogy az elektronikus médiával dolgozva is megérintsem az anyagot. Ezt megtehetem, mint festő.

Nemiség és halál

Az anyagtól való eltávolodás kérdése egyébként nem csak a filmmel kapcsolatban merül fel. A mind jobban terjedő "body art" a képzőművészet válasza a problémára. A tetoválás, a piercing mind erről szól, de itt kell megemlíteni azokat az angol művészeket, akik saját vérüket fagyasztották meg, hogy kifejezzék és meg is örökítsék magukat.

Hiszen az embert az élethez szorosan kötődő dolgok érdeklik a legmélyebben. A nemiség és a halál.