Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMÉletének 78. évében elhunyt Gyúrkó László. A Kossuth- és József Attila-díjas író 1956-ban kezdte pályáját. 1963-ban a Kortárs, 1964-91-ben a Valóság munkatársa volt. 1970 és 1979 között a 25. Színház, majd a Népszínház igazgatójaként tevékenykedett. Ezután 1986-ig a Népművelési Intézet főmunkatársa, 1983-84-ben a kecskeméti színház igazgatója, 1985-ben művészeti vezetője, 1986 és 1989 között az Új Tükör főszerkesztő-helyettese, 1989-90-ben a Népszabadság szemleírója volt.
1971-1985 között képviselőséget is vállalt a Kádár-rezsim funkciójától megfosztott parlamentjében. Legismertebb műve talán Kádár-életrajza, amiben Kádár mint a magyar történelem nagy alakja, az 1956-os retorziók pedig mint bocsánatos bűn jelentek meg.