Hogyan vágjuk pofán a magyarokat?

Nem jött el Kosiková? És nem láthatta az A38-as hajót Lágymányoson? Mindezért külön elnézést kért a felkonferáló "Az én városom" című rendezvénysorozat hétfői eseményén, de valahogy kibírtuk ezt a tragédiát, és beértük Konrád Györggyel, Václav Havellel (aki külsőleg a betegségéről érkező hírek ellenére jól nézett ki) , David Cernyvel és Vratislav Brabeneccel. Az első kettőt alighanem mindenki ismeri, az utóbbiak közül pedig Cerny szobrász-képzőművész, Brabenec pedig szaxofonos a The Plastic People of the Universe zenekarból.

Nem jött el Vera Chytilová filmrendező, és ennek aligha örülhetett, hiszen megbetegedett szombaton. De annak igenis örülhetett, hogy nem látta még egyszer a Prágáról szóló 1984-es filmjét, amelyet minősíthetetlen hangalámondással, torzító és bömbölő hangszórókon "sugároztak" a hallgatóság agyába a hajó rakterében.

Prágáról sosem

Václav Havel meghívása amúgy rendkívül jó ötlet volt a Prágáról szóló beszélgetésre. Ő ugyanis hosszú évtizedek alatt műveiben Prágáról egyetlen sort sem írt le. Ezt a beszélgetés moderátora, az itthon talán legjobban ismert csehista, Varga György mondta el a hallgatóságnak. (Varga egyébként volt prágai magyar nagykövet, jelenleg a cseh fővárosban működő magyar kulturális intézet vezetője.)

De mi fenéért nem írt Havel erről a városról? Világéletében Prágában élt, az tehát magától értetődő számára, nem tud mit írni a témáról. Persze egyszer-kétszer elhagyta Prágát, amikor időnként látogatást tett a vidéki börtönökben, de úgy tűnt, ő még ezt sem igazán akarta.

Hogy kik is akarták ezt igazán, azt egy Hrabal-idézet, pontosabban egy Hrabal általi idézet magyarázta meg: "De szép nap van ma,/ minden el van baszva./Tudományos film csak az lehet,/ami a szovjetektől ered." Hrabal egy ilyen nagy költőt, Bondyt idézve magyarázott amerikai diákoknak, Havel távollétében, minthogy írótársa éppen börtönben ült.

Kaszás csehül

Az idézetet Kaszás Attila olvasta fel az A38-as hajón, ahol az Index-bulikon kívül néha más rendezvényeket is csinálnak. A többi idézethez hasonlóan ebbe is belesült az előadóművész, de aztán közben megtalálta a szemüvegét, és akkor már csehül is tudott. Érdekes viszont, hogy a lengyel Adam Michnik nevével mégsem sikerült megbirkóznia, következetesen valamiféle Misnyikként emlegette az amúgy inkább"Mihhnyiknek" ejtendő nevet.

Havel plázaellenes

De hagyjuk a kiejtéstant! Az én városom sorozatban híres "bennszülöttek" beszélnek szülőhelyükről, lakhelyükről, méghozzá ezeknek a lakhelyeknek a történetéről, vagy éppen saját élményeikről, véleményükről. Prágáról például az említett férfiak beszélgettek, és kiderült, hogy Havel nem szereti a bevásárlóközpontokat, és nem 2000, hanem csak húsz szuvenírboltot hagyna meg a történelmi városmagban, meg, hogy a valaha volt egyik legnagyobb kelet-európai szoborcsoport, a hatvanas években lebontott "Sztálinék" helyére Brabenec egy "gémesmadarat" képzel, amely két kilométer hosszú "nyakával" egy hegy tetejéről néha belenyúlna a Moldva folyóba. Onnan ihatna, majd visszabillenne a hegytetőre...

Aztán megtudtuk azt is, hogy Prágának van német, meg van zsidó hagyománya is, nemcsak cseh. A Varga György által nagy demisztifikátornak nevezett Cerny szerint a prágai szobrok éppen azért hajtják le sokszor a fejüket, mert tudják, hogy az épületeket többnyire németek emelték, tehát nincs okuk a fellengzősségre a ma ott élőknek. (Ezzel Cerny Hrabalra tromfolt rá, aki egykor Mészöly Miklóssal Budapesten sétálva jegyezte meg, hogy a magyar szobrok általában a karjaikat lengetik, meg előre mutogatnak, harsányan, fellengzősen, a prágaiak viszont szerényen meghúzódnak, lehajtják fejüket.)

Szerves épülés, pofán vágandó magyarok

S hogy miért szeretik magyarok a cseheket, miért zarándokol a magyar értelmiségi, meg az ahhoz hasonló magyar lény Prágába? Varga György ezen kérdésére Konrád György azt mondta, hogy Prágában szervesen épült a reneszánszra a barokk, a barokk Prágára pedig a szecessziós Prága. Cerny szerint viszont a turistákat elég lenne elküldeni a prágai lakótelepekre, és akkor tudnák, hogy a bolsevikok se csináltak mindent egészen jól. Brabenec a magyar és a cseh nép megbonthatatlan történelmi barátságára hívta fel a figyelmet - érdekes gondolattal. Szerinte a két nép viszonyát legjobban Vodička árkász jelképezi a Svejkben, amikor azért sürgönyöz Budapestről haza, hogy rábírja barátait: jöjjenek utána, mert itt van Pesten, és annyi itt a magyar, hogy egyenként nem tudja mindegyiket pofán vágni.