Galériarobbanás a belvárosban

Úgy tűnik, semmit nem lehet tenni a hetedik kerület és környékének elszohósodása ellen. Bár a rendpárti szavazatokra hajtó polgármesterek véget vetettek a romkocsmák burjánzásának, és éjfélre nyomták le teraszok nyitva tartását, ősszel váratlanul galériarobbanásra lettünk figyelmesek. Két nap alatt három, sőt, ha tényszerűek akarunk lenni, akkor négy galéria is nyílt a Király utca vidékén, váratlan irányból csempészve újra pohárcsörömpölést, hangzavart és nyüzsgést a kerületbe.

Kakilás közben jött az ötlet

A Boulevard és Brezsnyev nevezetű galériapáros kedd esti megnyitója egyenesen úgy nézett ki, mintha egy új romszórakozóhely nyílt volna. A Király utcában hemzsegtek a pulóveres alteresek, a furcsán öltözött képzősök és egyéb kerékpáros fiatalok.

A két szemben álló üzlethelyiségben nyílt galériák közti utcabált Wahorn András csitította le rövid időre egy megnyitóbeszéddel. A tulajdonos, Victora Zsolt saját ízlése alapján válogat művészeket a galériájába, más koncepciót nem szabad keresni, hangzott el kerékpárunk lelakatolása közben. A tömegben törtetve megtudtuk, hogy a név a boulevardnak tűnő Király utcától, és Victora Zsolt gyerekének Brezsnyev nevű kutyájától eredeztethető. Pogácsákkal a kézben pedig nekiütköztünk magának a tulajdonosnak.

"Az a célom, hogy segítsek a nehéz helyzetben dolgozó, fiatal képzőművészeknek" - állította a negyvenes, üzletembernek tűnő Victora Zsolt, mikor az egész értelmét firtattuk. Tehát ez egy misszió, megélhetését más forrásokból biztosítja, kérdeztük, mire kiderült, hogy a tulajdonos rendkívül optimista. Victora ugyanis a kortárs művészetből szeretne megélni, olyannyira, hogy egyelőre boltjában ő eladó is.

De miért pont a képzőművészet, ragadtunk a témán, amire Victora annyit mondott, talán a kakilás közben jött az ötlet. Annyit mindenesetre kiderítettünk, hogy a BB tulajdonosa azelőtt autókereskedő volt, és hogy jó kapcsolatot ápol fiatal képzőművészekkel.

Meglehetősen sokkal, állapítottuk meg a galériában, ahol olyan sűrűn lógtak a képek, mintha egy nagymama belakott szobájában járnánk. Már ha az a nagymama történetesen a kortárs, figuratív képzőművésztért rajong. Jellemzően kisebb vagy közepes méretű vásznakat láttunk mindkét teremben, kaotikus elrendezésben, ami érthetővé tette a hely "galéria és bazár" alcímét.

A zsúfoltság, az ötletszerűen válogatott munkák (amelyek közt van néhány jó név, mint például az idei Strabag-díjas Kokesch Ádámé), a széles árkategória (19 Ft - 3 és fél millióig) a hazai galériás világban szokatlan stílust jeleznek. Ez azonban nem biztos, hogy baj. Meglehet, ezzel a közvetlen hozzáállással olyanok is vásárlóvá tehetők, akikben a galériák fennkölt hangulata azt az érzést keltette, hogy műalkotásba csak az első vitorlása után fektet az ember.

Boulevard és Brezsnyev - Király u. 39.

Kiállítás a zuhanyzóban

Hidegzuhany, ez jutott eszünkbe, beesve a Kéka Galériába, ahol a keddi nap második megnyitóját tartották. Nem csak azért, mert a nyüzsgő Király utcából kijózanító volt megérkezni az esemény végén járó, félig üres kiállítótérbe. Hanem mert a hosszú pincehelyiséget furcsamód kicsempézték, amitől az erős fürdőszobás hatást kapott.

A fürdőszobában egy ideig minden alkotást krómozott szerelvénynek láttunk, és csak negyed órával később, a cső vége felé járva voltunk képesek elszakadni illúzióinktól. Rizspapírra festett lépcsőfordulókat, bérházbelsőket, körfolyosókat láttunk, Vojnich Erzsébet, borongós, meditatív munkáit.

Egyet fordulva Paulovkin Boglárka nagyszájú, karikatúraszerű, ifjúságikönyv-illusztrációra emlékeztető alakjaival kerültünk szembe, és rádöbbentünk, hogy nem értjük a fürdőszoba koncepcióját.

Felcsaptuk a katalógust, és rögtön rájöttünk. A KÉKA a Közvetlenül Értékesítő Képzőművészek Alkotásai szavak rövidítése, ami azt jelenti, nem klasszikus értelemben vett galériában állunk. Nem csak a csempéről van szó, hanem inkább arról, hogy ez inkább egyfajta őstermelői piac. Itt a művészek értékesítenek, a galéria csak a helyet adja, ami a leírás szerint azért jó, mert kisebb a közvetítői árrés, tehát olcsóbbak a képek.

Mi ettől függetlenül nem vásároltunk semmit, igaz, már elmúlt tíz óra, és fel kellett készülnünk a szerdai megnyitóra.

KÉKA galéria, Hevesi Sándor tér 1.

Képek a fal két oldalán

A Király utca nem lesz bohémtanya, állapítottam meg az Inda galéria visszafogott termeiben. A második emeleti, nagypolgári lakás három szobájában berendezett térben jólöltözött, marketingesnek és sales-eseknek tűnő közönség borozott, miközben a képzőművészek az erkélyen arról beszéltek, hogy azért jobb sodrós dohányt venni, mert egy zacskóból kilencven szálat is kihoznak (egyikük a múlt hónapban megszámolta).

Az erkély egyébként egy játszótérre és egy tűzfalra nézett, csakúgy, mint a galéria látogatói, akik a Város-kép 1. című kiállítás képei előtt keringtek. Az erkély belső oldalán Sóváradi Valéria kiüresedett városi terket ábrázoló képei függtek. Az erős tónusú, de szomorkás hangulatú képek egy koraharmincas, egyedül élő nő alkotásainak tűntek, de aztán megtudtuk, hogy a festőnő a reklámos Fabricius "britmánia" Gábor mamája.

A többi alkotás, egy sárga és kék alap előtt kavargó drótgomolyagot leszámítva, nem gyakorolt ránk hatást. Mindenesetre elégedetten távoztunk, miután megtudtuk, az Inda egyik művésze hamarosan hatalmas murált fest majd a házzal szemközti tűzfalra, szembehelyezkedve a hivatalos provincialitással.

Inda Galéria, Király u. 34. II. 4.