A másolt lemez egyre rosszabb minőségű zenéket vonz

Index: A high-end egyeseknek a tökéletes zenei élményt, másoknak az extravagáns dizájnt jelenti. Vagy éppen az avítt technikák használatát. Hogyan foglalnád össze a high-end lényegét?

Csontos István: A high-end az egyszerűségről szól. Arról, hogyan lehet a legegyszerűbben elérni, hogy a megszólaló zene ne legyen torz.

Utcai demagógiával: ha az egyszerűség a lényeg, mitől ilyen drágák a high-end berendezések? Nyilván rengeteg mérnöki munka van az elkészítésükben, de milliós nagyságrendnél már aránytalanságot érzek. Sajátos árpolitikáról van szó?

Tekintse meg képeinket!

Egyáltalán nem. A dolog máshogy működik. Volt idő, amikor a zenehallgatók elfogadták, hogy egy igényes rendszer ára akár hetvenmillió forint is lehet. Ez a rendszer lett nekünk a standard. Aztán elkezdtünk foglalkozni azzal, miként lehet az árakat úgy lejjebb vinni, hogy közben a minőség megmaradjon. Ez találkozott a gyártók elképzeléseivel is, mert ők is próbálták ugyanazt a minőséget olcsóbban előállítani. A tíz évvel ezelőtti minőséget végül sikerült tized áron összeállítani. Azaz hétmillióból össze tudtam rakni egy komoly rendszert. Meglepő, de ez volt az, amit nem lehetett eladni.

A hétmillió forintos szett megértéséhez ugyanis tudnunk kell, mit csinál az a rendszer. És ezt a hetvenmilliós felszerelésen lehet megérteni. Amikor behozok egy olcsóbb hangfalat ötven-hatvanezer forintért, az a Boss öltönyös nember, akinek a hetvenmilliós cucca van, őrjöng az örömtől, és ugrál a bemutatóterem díványán. Akinek viszont csak pont ennyi pénze van, sokszor húzza a száját, és fanyalog. Hogy miért? A hetvenmilliósnak már iskolázott a füle annyira, hogy felismerje a jót. Végig kell menni a megértési folyamaton. Iskolázni kell a fület.

A high-end tehát keveseknek szóló, arisztokratikus irányzat, és szándékoltan nem keresi a tömegeket.

A high-end arisztokratikus, elitista. De fontos megjegyezni, hogy mindig megpróbált a tömegekhez szólni. Azok a gyártók, amelyek végigvitték ezt a vonalat, mind becsődöltek. Az Audio Innovations - a csöves erősítők reneszánszáért felelős cég - kitalálta, hogyan csináljanak mai áron százharmincezer forintért erősítőt, szép dizájnnal, a tömegeknek. Jól hangzik, mi?

Azonnal vásárolnék egyet.

Ennek ellenére kétszer mentek csődbe ezzel az elképzelésükkel, másodszorra végleg. Mintha törvényszerű lenne, hogy bizonyos szint alatt bizonyos minőséget nem lehet eladni. Nem voltak egyedül. Mindenki tönkrement, aki megpróbálta.

Ezért van az, hogy a high-end "alulról kopik". Az alsó, megfizethető árú készülékek tűnnek el. Mindenki arról beszél, hogy miért drága a high-end, de amikor megfizethető árú minőségi készülék jelenik meg a piacon, hirtelen senkinek sem kell. Úgy tűnik, mintha a high-end egyetlen esélye a drága készülékek piaca lenne.

Nem arról van szó, hogy a high-end nem foglalkozik eleget a marketinggel, míg a konkurensei erre alapozzák stratégiájukat?

A marketing kommerciális folyamat, a high-end alapvetően nem az. Ráadásul a high-endnek olyanokkal kell versenyeznie, mint a Sony. Nem szabad elfelejteni, hogy a high-end manufakturális rendszerben dolgozik, sokkal kevesebb anyagi erőforrás áll a rendelkezésére.

Van más különbség is. Az egyik high-tech, a másik high-end. High-tech az, amikor a Sony kijön egy új technikával. A high-end a finomságot adja hozzá ehhez a technikai lépéshez .

Tehát a high-end nem innovatív?

Kevés innováció van benne, inkább a dolgok finomításán, tökéletesítésén dolgozik. Bár érdekes módon most éppen előjött egy újdonsággal. Lassan trend lesz a nem hallható tartományok megszólaltatása. Ez hosszú évek óta az első innovatív dolog ebben a szférában. Válasz arra, hogy a 80-as évek elején a Sony meg a Philips kitalálták a digitális eljárásokat, amelyek részben arról szólnak, hogy 20-tól 20 ezer Hertzig megvágják a hangot, mondván, ott úgysem hallunk. Közel húsz évvel később a high-end arról kezd beszélni, hogy igenis hallunk ott is. Egyébként ez a sava-borsa a zenének. A nem hallható tartomány.

A nem hallható tartomány két dolgot jelenthet: a hangtartomány végpontjai mellett a zene szüneteit is. A mai zenerögzítési és -tömörítési módszerek ezt az utóbbit is kiküszöbölik. Kiveszik a csöndet, és a lejátszáskor illesztik vissza.

Pontosan. Ezért van, hogy az mp3 drasztikus minőségromlást jelent, nagyobbat, mint amekkorát a CD hozott. A CD-k között nagy különbségek vannak, de találni köztük hallgathatóakat is. Rosszabbat mondok: az új szabványok még nagyobb zuhanást jelenthetnek majd.

Látod a szórakoztatóipari trend hatását a High End Show közönségén? Hígul a közönség, vagy éppen - válaszul az egyre kommerciálisabb technikákra - erősödik az érdeklődés?

A helyzet nem fekete-fehér. Mindkettőt látom. Észrevettem, hogy pár éve még nem jöttek másolt CD-vel. A másolt lemezeken pedig már nem zongorajáték van, hanem egyre kommerszebb zenék. A másolt CD-vel az a baj, hogy nem csak a hang minőségén hagy nyomot. A zenei anyag és a hordozó paralel egymással. A másolt lemez egyre rosszabb minőségű zenéket vonz. Szar zenére viszont nem érdemes jó cuccot venni.

De a high-end révén az emberek gazdagodnak. 93-ban a Kocsis Zoltán írt előszót a kiállítás katalógusába. Megértette, hogy a zenehallgatók tábora szűkül, és azok az emberek, akik költenek audioberendezésre, hallgatnak zenét, és veszik az ő lemezeit is.

Könnyű azokat basztatni, akik sokat költenek ezekre a berendezésekre. De gondolkodjunk el azon is, hogy ezek az emberek kultúrára költöttek.

Nem lehet, hogy egy rossz berendezésen hallgatott zene is képes örömet nyújtani?

Statisztikai bizonyosság, hogy nem. "Medium is the message". Ha komputerről hallgatsz zenét, akkor a komputer határozza meg az élményt. Persze ha egy rossz minőségű Szokol rádióról van szó, akkor az annyira absztrakt, hogy az ember részesülhet a zenében. Olyan nagy a távolság, hogy az ember már képes értelmezni. De a hifiben, ahol relatíve nagy felbontás jelenik meg rosszul, a rossz minőség eluralja a produkciót, és az hat az emberre.

A hifi egyébként nem eredendően kerülendő kategória. A név a high fidelityből ered, azaz szó szerint hűséget jelent. Aztán az elnevezésből röviden hifi lett, és ez pontos metaforája a helyzetnek. Más fogalommá alakult. Manapság a hifi szónak újabb jelentésváltozása zajlik. Egyre inkább audiovizuális eszköz lesz belőle. A célja már nem a reprodukálás, hanem egy új világ kreálása. Hiszen a képekkel mesterséges világot hozunk létre, míg ezzel szemben a valósághű zenével a saját világomban utazom.

Hogyan látod ebben a helyzetben a high-end jövőjét? Nem fogja a perifériára szorítani az egyre erősebb technikai fejlesztés?

A high-end mindig is a periférián volt.

Direktebben kérdezem. Előfordulhat-e, hogy ez a hozzáállás kiszorul a piaci világból? Azaz verseny közben eltűnnek, tönkremennek a high-enddel foglalkozó cégek?

Ennek van esélye, de a high-end mégis megmarad. Azok az emberek, akik érdeklődnek a zene iránt, meg fogják találni a módját, hogyan folytassák ezt a dolgot. A high-endben ugyanis van underground. Vannak emberek, akik otthon, egyedül reszelik a csöves erősítőket, és próbálnak egyre jobbak lenni. Éveket szánnak az életükből, hogy beszerezzenek néhány olyan csövet, mint ami például a MIG-ekben volt, hogy aztán arra építsenek erősítőt.

Hacsak nem lesznek teljesen hontalanok - bár még ilyenről is tudunk -, akkor ez a dolog megy tovább. Lehet, hogy teljesen alámerül majd az undergroundba. De végül is ott a helye. Ennek a fordítottja is megtörténhet. A High End Show tapasztalatai azt mutatják, hogy egyre többen értik a filozófiáját, nem csak valami furcsaságnak látják. Így vagy úgy, de optimista vagyok.