Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Klassz cikkek
Pécsi József piktorialista felvétele |
A kérdés megválaszolása már csak azért sem könnyű, mert a tény, hogy neves fotósaink közül Capa és Brassai Franciaországban, Andre Kertész az Egyesült Államokban, Munkácsi Márton és Almásy Németországban csinált karriert, megint csak a már említett, hosszabb cikk témája felé terelheti figyelmünket.
A rövidebb cikk
A tekintetet Kincses Károly kiállítása, a "Kertész és Brassai előtt" segít a témán tartani. A Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatójának válogatása ugyanis éppen a fényképészet hazai megjelenése és a nagy sikerek közti, kevéssé ismert korszakot mutatja be.
A kiállítás, és a belőle készült könyv egyértelművé teszi: a nagy nevek nem a semmiből tűntek elő. Megjelenésük váratlan csoda helyett hagyományos, de hazánkban éppen emiatt meglepő fejlődés eredménye.
A műtermi fotográfiától a modernizmus megjelenéséig tartó időszakban, 1890-1930-ig a magyar fényképészet ugyanis a fejlett európai országokéval együtt alakult. Kincses összegyűjtötte annak a jobbára elfeledett fotósnemzedéknek a munkáit, amelyik élénk kapcsolatot ápolt a német és francia fotográfusokkal. Pécsi József, Máté Olga vagy Balogh Rudolf munkáin azonban nem csak a nemzetközi szellemi áramlatok és a friss technikai megoldások hatása érződik, hanem a kísérletező kedv is. A jellegzetes kelet-európai világlátással készített felvételeik előkészítették a terepet a nagy kiugrás számára. Képeiken már ott van mindaz, ami önálló művészetté tette a fotográfiát.
Nem kell több karót nyelt házaspár!
A "Kertész és Brassai előtt" azonban nem csak magyar vonatkozásai miatt érdemel figyelmet. A válogatás ugyanúgy szól egy frissen született művészeti ág útkereséséről. A képek felvázolják a folyamatot, amelynek végén a fotósok végül rájönnek: mire érdemes használni az új technikát. Mit lehet kezdeni a fényérzékeny lemezre vetülő képpel. Ekkoriban, az 1800-as évek végétől a 20-as évek közepéig tartó időszakban kristályosodott ki ugyanis az, amit ma fotográfiának hívunk.
A kiállítás a műtermi felvételektől, a gipsz oszlopfők mellett álló, karót nyelt házastársaktól indít. A negédes és steril hangvétel ellenében fogalmazódott meg egy évtizeddel később az irányzat, amely piktorializmus néven a fotózás művészi ágként való elismertetéséért szállt síkra. A bizonyítási kényszertől hajtva a fotográfusok ekkoriban éppen a fényképészetet egyszerűen technikai bravúrnak tekintő képzőművészet elvárásainak próbáltak megfelelni. A mind fejlettebb objektívek révén egyre tisztább képeket mesterségesen lágyították, elmosták, grafikákhoz tették hasonlatossá.
Pécsi, mint ifjú modernista |
A folyamat azonban nem csak kultúrtörténeti érdekesség. Hasonló utat jár be minden születő művészeti ág. Napjainkban például a computer-art próbál átlépni a "műtermi felvételek" világából a "piktorializmusba". A téma összefoglaló kiállítására valószínűleg még várnunk kell néhány évtizedet. Kárpótlás lehet a késlekedésért, hogy a "Létrehozható -e művészet a számítógéppel?" kérdésre a szemünk előtt fog megszületni a válasz.
Kertész és Brassai előtt
A modernizmus gyökerei a magyar fotográfiában
Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház
1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.
Nyitva: 03.17. - 05.18.
Anne Cartier-Bresson - Kincses Károly - Kertész és Brassai előtt
A modernizmus gyökerei a magyar fotográfiában
Magyar Fotográfiai Múzeum, 2001, 4600 Ft