Közös bulifürdőzés a jövő trendje

Nem fogja felkavarni a hazai tárgykultúrát a Lakástrend kiállítás, ami tulajdonképpen nagy szerencse, mert különben tömegével kellene kidobni az elemes bútorcsaládokat, a megkopott koloniált és a lelakott berendezést hígító Ikea-cuccokat. Szóval mindazt, amivel a magyar lakások 99 százaléka ki van bélelve.

A dizájn- és bútormegszállottak számára rendezett tizedik lakberendezési kiállítás csupán egyetlen újdonságot mutat azoknak, akik az utóbbi években átlapoztak már valamilyen külföldi belsőépítészeti magazint, vagy benéztek egy drága, belvárosi lakberendezési bolt kirakatán.

A kiállításon kiderült, hamarosan a fürdőszoba lesz lakásunk társasági helyszíne.

Minimál

A kiállított enteriőrök többségét a minimál jegyében rakták össze. A minimál persze jó, de amióta minden új kávézó és szusibár tulajdonosának ez jut eszébe, ha fiatalos stílust keres, a Műcsarnokban látható bútorok nem fogják földhöz verni a látogatót.

Kiraktak még gyarmati jellegű megoldásokat, némi bambusszal, ami mellett a Goa nevével fémjelzett budoár stílus megy vastag drapériákkal, keletről importált rézlámpákkal, nehéz, antikolt fabútorokkal és persze egzotikus Buddha figurákkal.

A jelzésszerű neobarokk mellett a szemünk a gyékényből font, sejtszerű foteleken akadt még meg. Apátiánkból azonban csak az apszis meglepő, és az előbbiekhez semmiben nem kapcsolódó berendezése ragadott ki minket.

A termet buborékfóliából hajtogatott puffokkal, drága, de összefirkált dizájnbútorokkal, projektorokkal és három mosógéppel rendezték be, amiből arra következtettünk: fiatal formatervezők foglalták el a helyiséget, a kereskedőket megkötözték, a csomagolóanyagokból és a bennük rejlő tárgyakból pedig barikádokat emeltek.

Martinkó Józseftől megtudtuk, hogy mindez így is van, az erőszakot leszámítva. Az apszisba a Defo nevezetű rendezvény költözött be azzal a céllal, hogy lazítson a hazai dizájn bemerevedett arcvonalain.

Az építészeti szakíró szerint a hazai formatervezés, belsőépítészet, dizájn egyik problémája, hogy a szereplők nem kommunikálnak egymással: a megrendelők mindig ugyanazokat a tervezőket keresik fel, a belsőépítészek ugyanazokkal a cégekkel dolgoznak, az üvegtervező meg nem ismeri a bútortervezők munkáit és viszont. A kitöréshez együttműködés kell, állította Martinkó, és ehhez hozta létre Fónagy Dóra és Dávidházy Panni ötlete alapján a Defót. (A programról bővebben keretes írásunkban.)

Közös vécézés

A kiállítás nagy meglepetése számunkra mégis a Kludi terme volt. A decens csaptelepiről ismert cég egy egész termet elfoglaló formabontó installációban mutatja be termékeit. A pszichedelikus derengéssel, a mennyezetre függesztett esernyőerdővel, buja falfestményekkel és partikról ismert vetítésekkel a cég minden bizonnyal arra akarja rávenni a vásárlókat, hogy a fürdés mostantól ne magányos elfoglaltság legyen, hanem közösségi esemény.

"Tartok egy születésnapi partit, tusfürdőt hozzatok" - hallottam lelki füleimmel a jövő bulimeghívását, majd betértem a következő terembe, ahol nyilvánvalóvá vált, nem az én fantáziám túl élénk.

A helyiségben barokk lakomához terítettek. A hosszú asztalon gyertyatartók és gyümölcshalmok álltak, körben trónusszerű székek, felettük csillár. Először úgy hittem, csak azért szokatlan az enteriőr, mert óriásokra szabták a berendezést. A székek a derekamig értek, az asztal pedig az államig.

Csak néhány másodperccel később derült ki, hogy miről szól az installáció. A tányérok ugyanis mosdókagylók, a virágtartók piszoárok voltak, a fali dísz alapjául egy kád szolgált, a csillárhoz pedig kerek mosdókat használtak fel.

Mi ez, ha nem az eddig magányos tevékenységek felszabadítására buzdító felhívás? Fürödjünk, kakiljunk, pisiljünk barátaink társaságában!