1993 júniusa van, Libériát Samul K. Doe, Charles Taylor, Prince Johnson, és El Hadzsi Koroma uralja. Aljas banditák egytől egyig, katonákból és gyerekekből álló hadseregekkel harcolnak egymás és a lakosság ellen, ULIMO az NPFL ellen, az ECOMOG bárki ellen, a RUF mindenki ellen. A diktátorok és hadurak forró barátsággal fogadják és/vagy széttépetik tömeggyilkos kollégáikat. Törzsi pokol az egész, ahol minden azon múlik, hogy honnan jön valaki.
A lakosság pedig középkori sötétségben él. Ahmadou Kourouma nem totojázhat, egyenesen mocsokba nyomja a tisztelt olvasó arcát. Kunyhójuk előtt az elbeszélő Birahima üszkösödő édesanyjával kergetőzik, aki egykor majdnem elvérzett a beavatási szertartással járó excisióba. Ezen a helyen a mohamedánok is progresszív arcoknak tűnnek.
Birahima kis néger, mert a franciák így hívják azt, aki nem nagyon tud franciául. Három szótárral írja meg életét, amely ultrakegyetlen pikareszk (ld.: nem köteles). A szótárba való kapaszkodás rendkívül meghatározó hangulatilag és nyelvileg is: a szöveget átszövi a bennszülött nyelvezet.
A családi tanács szerint anyja halála után Birahimának nagynénje viseli gondját. A fiúnak csak fel kell kutatnia őt, miközben különféle hadurak seregeiben gyerekkatonáskodik. Többek között Sierra Leone-ba látogat, ahol ebben az időben egy Foday Sankoh nevű őrült az állampolgárok kezeinek szisztematikus levágásával igyekszik megakadályozni az általános demokratikus választásokat.
Mindehhez csak azt a sajnálatos tényt kell hozzáfűzni, hogy mindez sajnos nem kitalálmány, vagy egészen pontosan kitalálmány hányadosa aggasztóan alacsony.
A történetet Ahmadou Kourouma gyerekkatonák emlékezései alapján írta. Ő maga egyébként 76 esztendős, bár bizonyos források szerint csak 63. A francia hadsereg katonájaként Indokínában harcolt, később nyugat-afrikai országokban bankárkodott. Allah nem köteles... című regénye 2000-ben elnyerte a Renaudot-díjat.Ahmadou Kourouma: Allah nem köteles...
fordította: Takács M. József
Ulpius-ház 2002
1780.- Ft