Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMIsten, szex, fekete öntudat
Minden, amit tudni akarsz a soundsystemről
További Klassz cikkek
A múlt
Egyedül álltam a teremben - mindenki más táncolt. Feketék hullámoztak a zenére, úgy, hogy ahhoz nekem ritmusérzékem kevés, gátlásom pedig sok. Meg aztán a zene is furcsa volt, nem tudtam eldönteni, hogy ez most valami mutáns reggae, az elektronikus zene perverz mellékága, vagy ilyen a jamaikai rap. Sok lehetőségem azonban nem volt elmélkedni, mert a fűszeres illatú szél, a ritmus és az önfeledten táncoló tömeg hamar elandalítja az embert. Olyannyira, hogy a tervezett néhány nap helyet egy egész hónapra azon a félreeső, karibi szigeten ragadtam.
|
Az idő persze nem telt tétlenül: megtudtam, hogy a szigetlakók a szivar külső buroklevelét használják Rizla helyett, hogy a szigeti lányok nagy természetességgel kezdeményeznek kapcsolatot, továbbá, hogy ez a műfaj nem néhány előadó hangzását jelenti, hanem egy egész stílusról van szó. A dancehallról.
Európában Marley távozása után leírták a reggae-t, mint ahogy Bitlisz sincs tovább, legfeljebb revival bandek játszanak még némi aprópénzéért. Eközben azonban a reggae nem halt meg, Jamaikán ment tovább a dolog, fejlődött, reagált a korhangulatra. Megjelent ott is az elektronika, a Dj-k, MC-k, bakelitkorongok. A nyolcvanas évek közepére pedig kialakult a dancehall, és az azt prezentáló csoportosulások, a soundsystemek. Az új stílus azonban változatlanul a jamaikai kultúrában gyökerezett, melyet mi sem mutat jobban, mint hogy a számok a helyiek érdeklődési körének megfelelően egyrészt istenükről, Jah-ról, másrészt a fekete öntudatról, harmadrészt pedig szexről szólnak.
A lokális jelleg mellett azonban ebben a zenében is mozgolódott valami mélyről jövő, emberi dolog, ami révén, igaz csak a felszín alatt, de terjedni kezdett a műfaj. A dancehall tizenöt év késéssel megérkezett Európába, tavaly pedig - amikor a bulikon már rég nem hozakodtam elő kedvenc Buju Banton lemezeimmel - rábukkantam a Dancehall Times nevű magyar lapra, amely fénymásolt és rendszertelenül jelenik, de biztos jele, hogy hazán partjait is elérte a dancehall.
8 pm | 11 pm |
Cinetrip | Mystic Dan, a toaster |
A jelen
Egyedül állok a teremben, és sajnálom a Dancehall Times szerkesztőit. Az utóbbi két számban gyakorlatilag már csak a neves hamburgi soundsystem, a Love Tank hazai fellépéséről írnak, a legfelsőbb jelzőkkel illetve a zenekart, a szakértelmet, aminek révén a soundsystemek legjobbjai között vannak, és, hogy mégis is eljönnek hozzánk, erre a Jah háta mögötti helyre, a rideg puszták és kelkáposzta-főzelék földjére.
A kihalt gyárcsarnokot (az egykori Zrínyi nyomda - a szerk.) látva azonban úgy tűnt: a magyar valóság minden igyekezetük ellenére sem készült még fel a karibi életérzés befogadására. Este nyolc volt, elvileg már órák óta kerek asztalok körül kellene beszélgetni fajgyűlöletről, továbbá magyar Dj-k forrósítanák a hangulatot a Love Tank éjféli kezdéséig. A beszélgetések azonban elmaradtak, a közönség meg egyelőre nem jön, a teremben tartózkodó 1 db Dj pedig képtelen befűteni a termet.
|
De tizenegy tájban, amikor sötét konyhákban már megdermedt a pörköltön a zsír, mégis előbújnak odvaikból a magyar rasztafárik, és mire a csapat színpadra lép, megtöltik a termet. Megpördülnek a reggae korongok, és hamarosan bemozdul a tömeg. Hideg van, a jamaikai légkörért meg kell küzdeni, de hát mi másért létezik az MC? (Akit a sondsystem-ek esetében egyébként dj-nek, vagy toasternek hívnak.) A fekete srác, Mystic Dan löki a szöveget, rap-pel, buzdítja a táncolókat. És ami egy ideig jópofa, az órák múlva döbbenetessé válik. Az MC (illetve dj) ugrál, énekel, táncol, néha pedig ritmusra nyomja a filozófiát: "Love, peace and unity", meg "No never use white drugs! Smoke weed", és "Positive vibe". Önmagában ez a fáradhatatlan alak elég lenne a jó hangulathoz, pedig még két dj (illetve a selector) is a keze alá dolgozik.
Valóban forr a buli, és ez még csak az egyik kellemes élmény. A zene mellett a közönségen is érződik a jó ízlésű válogatottság. Valaki felveti, hogy itt, most új országot kellene alapítani, és csupán szellemi potenciállal győzedelmeskedni, de ez már tényleg egy másik univerzum témája. Az, amelyikbe talán csak a zene képes elragadni az embert. El is megyünk táncolni.
|