Petőfiék majdnem lemaradtak a forradalomról

A lánglelkű ifjak már napokkal a forradalom kitűzött időpontja előtt készülődtek a jeles napra. Petőfi március 13-án vetette papírra a Nemzeti dal sorait, amelyek a magyar történelem egyik legfontosabb eseménysorozatát indították el.

A papírra vetett költemény valójában nem indított el semmit. A Nemzeti dal eredetileg ugyanis úgy kezdődött: "Rajta magyar, hí a haza!". 14-én Szikra jurátus azonban véletlen belepillantott a kéziratba, és elmagyarázta Petőfinek, hogy előbb talpra kell állítani a magyart, utána indulhat csak el. Petőfi - bár általában nem szerette, ha beleszólnak a munkájába - még az éjjel megváltoztatta a refrént a javaslatnak megfelelően.

A 12 ponton lázas munkával március 14-e éjjeléig dolgozott a forradalmi ifjúság.

Petőfiék mindenképpen 12 pontban akarták összefoglalni követeléseiket. Amikor 14-én éjjel már szétszéledőben voltak, hogy másnap reggel már forradalomra ébredjenek Vahot Imre még az ajtóból visszaszólt, hogy Táncsicsot is ki kellene szabadítani. Hirtelen összevonták a katonaságról szóló 10. és 11. pontot, és beszúrták a politikai államfoglyok szabadon bocsátását követelő részt. Így a 12 pont valójában 13 követelésből áll.

A forradalmárok az előző éjszakai terveknek megfelelően már korán reggel a Pilvaxba siettek.

Petôfi és Jókai előző nap hajnali kettő után ért haza közös lakásukba. A költő annyira túlpörgette magát, hogy keveset aludt, és már reggel hétkor talpon volt. Benézett Jókai szobájába, az író azonban még aludt. Petőfi hiába keltegette őt, így barátja nélkül sietett a kávéházba.

A kávéházat egyébként nem Pilvaxnak hívták, hanem bérlője után Fillingernek. Az iskolai ünnepségek szövegíróinak összeesküvése változtatta a nevet Pilvaxra. Amúgy ha már Pilvax, akkor Pillvax.

Petőfi a Fillingerben a megbeszélt időben csak Sükei Károlyt találta a csapatból. Ahogyan Mikszáth írja: "lassan szállingóztak a tegnapi héroszok".

"Nem rebellis a magyar korán reggel - sopánkodott Jókai, ki Bulyovszkyval egyetemben amellett volt, hogy mintsem nevetségessé váljanak, inkább ne csináljanak semmit." - írta a koránt sem dinamikus kezdetről Mikszáth.

Petőfi inkább hazafelé vette az irányt, és magukhoz invitálta az utcán szembe jövő Vasvári Pált és Bulyovszky Gyulát. Petőfiék lakásában egyébként a költő távollétében is forró maradt a hangulat. Felesége, Szendrey Júlia ugyanis a közben felébredő Jókaival kezdett flörtölni. "Tudja Móric, én nagyon szeretem Sándoromat, és Sándor is engem, de ő egy nőt még jobban szeret nálam, a politikát. Ezért én most egyedül vagyok, Móric, ugye érti." - magyarázta a helyzetet a forradalmi nej, de az események végül nem bontakozhattak ki, mert belépett Bulyovszky és Vasvári, majd megérkezett Petőfi is.

A társaság Petőfi és Jókai lakásán a forradalom ideológiai előkészítésébe kezdett: a teendõkrõl tanácskoztak és proklamációt szerkesztettek.

A vidám társaság stratégiai tervezés helyett valójában társalogni kezdett, és a forradalom helyett inkább a jelenlévők szerelmi életéről volt szó. Csak jóval később indultak el újra a Fillingerbe (Pilvax), de a nőügyekben leterhelt Vasvári egy aktuális kalandja miatt csak később csatlakozott.

Mindeközben kevesen múlott, hogy Petőfi neve helyett ma nem egy bizonyos Sükeit tisztelünk 1848 hőseként. Miközben a költő és társasága otthon kvaterkázott, a néptelen Fillingerben magában üldögélt a pontosan érkező Sükei. Aki megunva a várakozást végül elindult az utcára az előző nap véglegesített 12 ponttal felfegyverkezve. A követeléseket szavaló Sükei köré kisebb tömeg gyűlt, de a beszéd átütő erejét csökkentette, hogy a forradalmár dadogott. Igaz, ezzel megnyerte a nép rokonszenvét is. Nem engedték ugyanis, hogy a dadogó hőst a rendőrök az elmeosztályra szállítsák.

A forradalmi ifjak végül megérkeznek a Pilvaxba, és feltüzelik a népet a 12 ponttal és a Nemzeti dallal. Az Egyetem térre, majd az ötezer fősre duzzadt tömeggel Landerer nyomdájához vonulnak, hogy kinyomtassák a forradalom két fontos dokumentumát.

Landerer ellenállt egy ideig, de valójában már előző este jelentette neki a titkosrendőrség, hogy másnap a pesti fiatalok jönnek nyomtatni. Egy nappal korábban mondta a gépmesterének, Krisztián Gluccsnak: "Gluccs úr kérem, holnap jönni fognak a fiatalurak. Ha kevesen vannak, akkor a nyomda személyzet elbír velük, akkor ki kell pofozni őket. Ha sokan vannak, isten neki, meg köll csinálni amit kérnek. Csak okosan Gluccs, csak okosan. Mindenesetre áztasson be sok papírt".

Dél körül Irinyi feloszlatta a tömeget, meghagyva, a nép délután háromkor gyűljön össze a Nemzeti Múzeumnál.

A történelemkönyvek és iskolai ünnepségek homályban hagyják, hogy miért hagytak a vezetők három órát ahhoz, hogy a nép a múzeumhoz vonuljon. A megoldás nem a távolság, hanem a szónokok emberismerete. Irinyi egyszerűen ebédidőt iktatott be a forradalmi programba, levesezni küldte haza a népet, hogy utána újult erővel folytathassák az ország megreformálását.

Tízezren gyűltek össze a Nemzeti Múzeumnál, hogy a mámoros hangulatban Petőfi elszavalhassa: " Rajta Talpra magyar, hí a haza!"

A forradalmárokat Kubinyi Ágoston múzeumigazgató nem az irodájában várta, hanem a múzeumkertben, ahol azzal foglalatoskodott, hogy a közeli piacról beszabadult teheneket a kerítésen kívülre rugdossa. Ezt a jelenetet érthető okokból hallgatja el a történelem, hiszen az iskolai ünnepségekhez rendkívül nehéz lenne teheneket beszerezni.

Petőfi a múzeum lépcsőin viszont nem szavalta el a Nemzeti dalt. A történelembe a tehenek helyett ezt a jelenetet illesztették be inkább, nyilván a tornatermi megemlékezések helyigénye és jellege miatt.

A tömeg a Nemzeti Múzeumtól a közgyűlésre ment, hogy rábírja Pest városát a 12 ponthoz való csatlakozásra. Majd futótűzként terjedt el az emberek közt a jelszó: "Táncsicsot hazahozni. Fel Budára!"

A Táncsics-börtönként ismert helyiségben soha nem raboskodott az író, mert úri fogoly volt, és utcai szoba járt neki. A politikai foglyok kiszabadításának nemes célját árnyalja, hogy Táncsics mellett raboskodott egy szintén sajtóvétségért elítélt román ügyvéd is, akiről a tömeg megfeledkezett, és csak egy hónappal később érkeztek a segítségére.

Az örömittas nép este a Nemzeti Színházba tódult, ahol Táncsiccsal együtt megtekintették a Bánk bán díszelőadását, elénekelték a Himnuszt, a Szózatot és kórusban szavalták a Nemzeti dalt.

Táncsics egyáltalán nem volt ott a díszelőadáson, mivel a Nádor fogadó bérlője a Vörösmarty térnél megállította a hintót, és felajánlotta az írónak, a kibontakozó események előtt pihenjen kicsit. Táncsics elfogadta a nagylelkű felajánlást, majd úgy elaludt, hogy lekéste a forradalmi program jó részét. A színházba gyűlt tömeg dühöngött Táncsics távolléte miatt, így a színészek mentő ötletként felvetették, kenjék be egyikük arcát tojással, hogy ráncosnak tűnjön, így Táncsics Mihályként jelenhet meg aztán a színpadon.

Jókai ellenezte a trükköt, miközben szerelme, Laborfalvi Róza csókokkal igyekezett megnyugtatni őt. Nem tudható azonban, a morál vagy a tesztoszteron kerekedett volna felül az íróban, mert a függöny váratlanul felment, és Jókai zavarában azzal a képzavarral kezdte beszédét: "Polgártársak, a vak író a viszontlátás ömömére..."

A színházban a Bánk bán helyett a zenekar a Hunyadi László szebb jeleneteit adták elő.

1848. március 15-e a nemzeti ébredés ünnepe volt.

Bár a nemzet is magára talált e forró órákban, a lelkesedés nem csak a politikában mutatkozott meg. Kevés izgalmasabb időpont van ugyanis a macsó férfiak számára, mint egy forradalom előtti éjszaka. A Bánk bán esti díszelőadásán szerelmek köttettek: Jókai mellére az a Laborfalvi Róza színésznő tűzte a kokárdát, Bulyovszky Gyulát a szintén színpadi karriert befutó Szilágyi Lilla díszítette fel. Még abban az évben megtartották a két házasságot. Petőfi pedig a politika mellett figyelmet szentelt azért Júliának is. Gyermekük, Zoltán december 15-én, napra pontosan kilenc hónappal a forradalom után született.