A meztelen város

A tiltások, jogiak és erkölcsiek lebontásával közelebb kerültünk a szabadság fogalmához. Vagyis rájöhettünk arra, hogy szabadságunk jószerivel abból áll, hogy ezt-azt mondhatunk (soha következmények nélkül), ide-oda utazhatunk (amennyiben elszegényedett társadalmunk felső osztályához tartozunk), szavazhatunk erre vagy arra az őszinte, jóindulatú, valamennyiünket a nagyon-nagyon távoli európai álomba vezető politikusra, megpályázhatunk előre lerendezett álláspályázatokat, s tombolhatunk a pártok nagygyűlésein, szakszervezeti és civil szervezeti jószerivel manipulált tiltakozásokon. Az átmeneti időszakokban pedig marad a farkasszem: farkasszemet nézni a pénzszerzés nehézségeivel, a pénz mint szabadság és demokrácia moráljával, amely a legtöbbek számára igen távol van, s arca számukra ismeretlen.

Mégis vannak az új szabadságnak tagadhatatlan előnyei. Mondok egyet: mindazok, akik személyi tehetetlenségüket eddig csak társadalmi aberrációban tudták levezetni, a szexet - a kívánatos mentálhigiénés egyensúlyállapot elérése céljából - most már mint hobbit, mint lelki- és testi önkielégítés különböző szolgáltatási variációit is gyakorolhatják. Vannak, akik bejárónőjüket támadják meg ajánlatukkal, s később továbbadják munkahelyi kollégáiknak a vállalkozó asszonykát; vannak, akik csoportszexes szeánszra mennek vállalatukkal, és rendezvényszervezésről kérnek számlát a cécó után; és vannak, akik szadó-mazó klubokban keresik a kapcsolatot és a büntetést szinte reménytelenül.

De megvannak e műfajnak a saját alternatívjai is: azok, akik ezen pénzigényes aberrációlevezetési tevékenységeken kívül is megpróbálnak szeget ütni egymás fejébe. Ők a szexhirdetések magányos és reménykedő sportolói, feladói és izgatott olvasói. Ők azok, akik a harci front első vonalába állnak, széttárják köpenyeiket, és kiontják lelküket. Könyörögnek, csábítanak, felajánlanak, fenyegetnek. ,,Gyere el, és megmutatok mindent...Megteszek mindent, amit csak akarsz... Nekem ekkorám, akkorám van, pont a te számodra... Legtitkosabb vágyaidat kielégítem... Izélj rám, és én is rádizélek... Szexért takarítok... stb." A felhozatal több mint gazdag, sokak számára feltehetően nagyon is ismerős, úgyhogy a gyenge utalásokat itt most nem folytatom.

Az Árnyékkötők csoport érdekes akciót valósított meg a Városanalízis című projektben, melyben a művészek ,,feltérképezték" Budapest különböző, egyenlő részre osztott térképének részeit, s e csoportra a Ferencváros miliője esett. A többi képzőművészeti csoport a város többi részén egy-egy kulturális intézményben székelve gyűjtötte az anyagot az adott városrész valójából, majd az összegyűjtött, összeállított anyagokat elfaxolták egy központi számra, ahol a beérkezett anyagokból összeállt a város egészének ,,térképe", majd az egész anyag kiállításra került a Vigadó téren.

A Ferencvárosból a fent említett hölgyek és urak hirdetései szerepeltek, jórészt fotókkal, melyek rávetültek a városrész térképére. Profi szépségek és amatőr szexkamikázék, nevetségesek, tragikusak, naivak, gyakorlottak és sunyik együtt üzentek a valóságnak, s vártak választ szavukra vagy sikolyukra. Az eredmény mindenképpen érdekes: egy lemeztelenített város lemeztelenített valósága, annak pontosan az a része, melyet az a legnagyobb szeméremmel rejteget, s mely a legjobb lakmusza is egyben annak, hogy ki mit tud szabadságával kezdeni vállalkozásában, hobbijában vagy betegségében.

A város így részben lemeztelenedik, ámbár életének java a jog és erkölcs színfalai mögött zajlik. Ha mögéjük láthatnánk, lehet, hogy azt a benyomást szereznénk, hogy vágyaikban és gyakorlatukban ezek a csoportok igen hasonlók. Vagyis, hogy az élet mindenhol nagyjából egyforma.