Nagyra becsült Birodalmi Kancellár úr!

A több ezer levél 1925 és 1945 között született. Ezeket közvetlenül Hitler magántitkárságára küldték, és Berlin eleste után a szovjet hadsereg vitte el őket Moszkvába, ahol évtizedeken át levéltárakban őrizték a különleges történelmi értékű forrásokat.

A könyv, amelyet október 16-án mutatnak be a frankfurti könyvvásáron, Henrik Eberle, a hallei egyetem történészének munkája, "egy nép ír vezérének" alcímet viseli. A levélírók között vannak tanárok és diákok, papok és apácák, munkanélküliek és nagyiparosok, admirálisok és a náci párt egyszerű tagjai.

Volt, aki csak képeslapot, vagy egy kis verset küldött, akadnak a levelek között szerelmi vallomások, vagy különböző kisebb tevékenységek engedélyezésének kérelmei: például egy asszony szerette volna Hitler képét hímezni az általa készített zsebkendőkre, de nem járt sikerrel, mások pedig Hitler márkájú cigarettát akartak forgalmazni. Ez utóbbihoz nemcsak Németországból, hanem Palma de Mallorcáról is érkezett folyamodvány.

Bekerült a könyvbe egy bizonyos Walter Zickler 1925-es hűségnyilatkozata, és Elsa Walter 1930-as levele, amelyben az asszony kifejti: "Németországban a nő köteles a háztartásnak és a dolgozó férfinak szentelni magát, az anyaság pedig szent kötelesség", miközben sajnálkozik az ország "beteg" állapotán. Alfred Barg még a 20-as évek közepén érdeklődött arról, hogy mi a véleménye Hitlernek az alkoholról, a választ azonban alvezére, Rudolf Hess írta meg, mely szerint "a Führer csak rendkívüli ünnepek alkalmával fogyaszt alkoholt és egyáltalán nem dohányzik." A megszólítások többnyire a "Führerem", a "Nagyra becsült Birodalmi Kancellár úr" és a "Szeretett Führer" között váltakoznak, csupán húga, Angela Raubal merte őt "kedves Adolfnak" nevezni.

A kötet szerkesztője szerint a Levelek Hitlernek elsősorban Hitler népszerűsége fokozatos növekedésének dokumentuma. Hatalomra jutása évében, 1933-ban csak az év első három hónapjában 3000 levelet kapott, de még a háború éveiben is évi 10 ezer, különböző tartalmú üzenetet küldtek neki. A háború vége felé egyre több olyan levél érkezett, amelyben az ígért "csodafegyver" iránt érdeklődtek, sőt voltak, akik "újításokat" is javasoltak. 1945-ben született az a levél, amelyben valaki olyan ágyukról írt, amelyek acélhálókat lőnek fel a levegőbe és ezzel fogják el az ellenséges repülőgépeket.

1938-ban, nem sokkal az ausztriai anschluss után 20 ezer születésnapi üdvözletet kapott, 1945. április 20-án, 56. születésnapjára azonban már kevesebb mint 100 gratuláció érkezett a berlini bunkerbe.

A levelek többsége valójában nem jutott el Hitlerig. Kezdetben Hess kezelte a postát, később átvetette ezt a feladatot Albert Bormann, Martin Bormann-nak, a vezér jobbkezének fivére. Ő készített a fontosnak ítélt levelekből, képeslapokból "összefoglalót" a Führernek, és piros tintával jelölte meg azokat, amelyeknek semmiképpen sem volt szabad Hitler elé kerülnie. Ha olyan levelezőkre bukkantak, akiket veszélyesnek ítéltek, a Gestapót uszították rájuk. A leveleket azonban - a történészek szerencséjére - a nácikra jellemző alapossággal archiválták.