'Aki a forintot bántja, meghal'

Legyünk tárgyilagosak, végül is a sajtófotó pont ezzel áltatja magát. A hírügynökségi felvételeken nem a fotós van előtérben, hanem az esemény. Szubjektív benyomások helyett állítólag azt juttatják el hozzánk, ami történt. Ha elég távolról nézzük, úgy is tűnhet, a történelmet kapjuk kézhez, kis adagokban.

Különösen így lehet ez a Kor-képek című kötet fotóriportereinek esetében, akik már csak a korhangulat miatt is a realizmus szárazságával tárják elénk 1945 és 1947 közt itthon történteket.

Tekintse meg képeinket!

A tárgyilagosság rögtön az utókor szerepébe rántja a képnézegetőt. Magam is a megtestesült utókor módjára tartottam kezemben a vaskos albumot. Mint aki most ásta elő egy nagy halom Tesco-reklámújság és egyéb huszonegyedik század eleji reliktumok társaságában.

Az MTI archivumából származó, távolságtartó fotók végigvezetnek a második világháború utáni, furcsa, átmeneti világon. Azon a néhány éven, amikor az öldöklés befejezése felett érzett öröm feledtette a tényt, hogy a totalitárius rendszerek lovának szintén két oldala van, és hogy az egyikről könnyű átesni a másikra.

Vanília

A felvételekből mintha a történelem állna össze. Baky László és Endre László háborús bűnösök szépen komponált képen néznek az objektívbe egy börtönfolyosón, hogy néhány oldallal odébb, egy nyers fotón már a bitón lógjanak, ugyanabban az öltözetben.

A képek, azáltal, hogy nem egy bagdadi, hanem Széna téri épületet mutatnak lebombázva, valósággal töltik meg a háború szót, amiről egyre többen asszociálnak a vanília fagylaltra. A nézőben megerősödik a képek valóságába vetett hit, hiszen a fotókon látszik a lebombázott város, Gobbi Hilda, kezében téglával, Major Tamás, amint szaval a munkásoknak, a lapokból feltekintve pedig látható a végeredmény.

Ahol Szálasi állt, hogy bíráinak utasítására végignézzen a Dunába bombázott hidakon, most gyalogosok és biciklisták kerülgetik egymást, a társadalmi munkában helyrehozott épületekben ingatlanfejlesztők alakítanak ki menő, tetőtéri lakásokat.

Aki a forintot bántja, meghal

Bár a könyben van néhány művészileg is kiemelkedő munka, például Rév Miklós szuggesztív Károlyi Mihály-portréja, az ablaküvegben vibráló tükörképpel, az egész anyagra mégis a száraz realizmus vagy az olyan szocialista-realista pátosz nyomja rá a bélyegét, mint amilyen ugyanennek a fotósnak az ellenfényben takarító népi kollégistákat bemutató képe.

A történelmiesség érzését mégsem az utóbbiak, vagy az olyan felvételek bontják meg, mint a Monthy Pythont idéző Babakocsis nők felvonulása című riportfotó, esetleg a szelídtekintetű parasztlány "Aki a forintot bántja, meghal" transzparenssel a kezében.

Győztes győztes után

Klikk a képre!

A tényekből történelmet összerakó utókor szerepéből azok a felvételek zökkentenek ki, amiket nem látunk. Nem, vagy alig készültek fotók kitelepítésekről, rekvirálásról, beszolgáltatásról, éhezésről és átnevelő táborokról. A nemzeti hírügynökség archivuma csak kecsegtet a valósággal.

Tudjuk, a történelmet győztesek írják, ugyebár, de vagyunk olyan szerencsés helyzetben, hogy még a mi életünkben jött egy másik győztes, új történelmi mozaikokkal, és most ezekből egy másik, színesebb tablót rakhatunk össze.

Úgy tűnik, a történelem olyan puzzle, ami pont annyi elemből rakható ki, amennyi a rendelkezésünkre áll. A helyzet kényelmes, mert hiányérzetünk csak akkor lesz, ha belegondolunk: éppen most milyen dolgokról nem készülnek felvételek.

Kor-képek, 1945-1947
MTI, Budapest, 2004
Szerkesztette: Féner Tamás
363 oldal, 5900 Ft