Magyarország múmia-nagyhatalom

A magyar múmiabarátoknak eddig, a kisebb mumifikálódott ereklyéket leszámítva, nagyjából a Szépművészeti terjedelmesnek nem nevezhető egyiptomi múmiagyűjteményével, illetve a Szent Jobbal kellett beérniük, de végre van rendes kiállításunk: a Természettudományi Múzeum szombaton megnyitotta a váci múmiákból rendezett tárlatát. Ahol ráadásul nemcsak az összeaszott testeket lehet borzongva megszemlélni, de a tudományos ismeretterjesztésre is nagy hangsúlyt fektettek, a korszerű múzeumfelfogás jegyében. Még némi interaktivitást is sikerült becsempészni: az ilyesmi iránt vonzódó látogatóknak biztosan nagy kedvence lesz például a komputertomográfos múmiapásztázás, amihez ugyan egy kiszuperált CT-t állítottak ki, de az érzés majdnem valódi.

Forgács és terpenoid

A mumifikálódott testek csaknem kétszáz évig hevertek háborítatlanul a váci domonkos templom (a Fehérek temploma) tornya alatti kriptában, a boltíves termet 1731 és 1838 között használták temetkezésre. Akkoriban a hozzátartozók a templomban búcsúztatták halottaikat, a kriptába már csak a koporsóvivők jártak le, és azt csak a temetések alkalmával nyitották ki. Aztán már akkor se: a 18. század végén II. József higiéniai okokból betiltotta a kriptába temetkezést, és bár a váciak egy ideig a rendelkezést megszegve még használták a kriptát, végül 1838-ban végleg befalazták. A temetkezési hely lassan elfelejtődött, és csak a templom felújításakor bukkantak rá újra, 1994-ben. A kriptából 265 ember maradványai kerültek elő, a kiállításon ebből tizennyolc múmiát lehet megtekinteni.

A testek természetes módon mumifikálódtak, köszönhetően a kripta speciális klímájának és a temetkezés módjának. A föld alatti teremben állandó 8-11 fok volt, nagyjából állandó páratartalommal és légnyomással, és ami különösen fontos: a szellőzőkűrtő gyenge, ám folyamatos légmozgást biztosított. A halottakat legtöbbször forgáccsal bélelt fenyőfakoporsóba helyezték, a forgács így felszívta a testnedveket, és a testek ezért bomlás helyett lassan kiszáradtak. A fenyő terpenoidtartalma pedig a gombák és baktériumok szaporodását akadályozta meg.

Invazív módszerek és csírátlanítás

A múzeum szakemberei a kiállítás megnyitását megelőző sajtótájékoztatón elmondták még, hogy milyen invazív és nem invazív módszerekkel vizsgálták a testeket, illetve - azon kívül természetesen, hogy az akkori emberek életmódját illetően óriási mennyiségű adathoz jutottak - a tbc-kutatásaik a legelőrehaladottabbak. Érdekes adat például, hogy a múmiák hetven százalékában kimutatható a tüdőbaj kórokozója, de többen kigyógyultak a betegségből: ennek a vizsgálata különösen fontos lehet a manapság újra feltámadó betegség elleni küzdelemben.

A múzeum munkatársai egy aggódó újságíró kérdésére elmondták még: nem kell tartani attól, hogy a múmiákkal együtt valami óriás járványveszélyt is felszínre hoztak: a testeket mikrobiológiai vizsgálatnak vetették alá, ami nem talált kórokozókat, de biztos, ami biztos, még nagy energiájú csírátlanító röntgensugárzásnak is kitették a múmiákat, bár erre elsősorban a leletek védelme érdekében volt szükség.

Orlovitsék szomorú története

A kiállítást egy kis ablakon megnézhető összekulcsolt múmiakéz nyitja, ugyanaz, ami a plakáton is látható. Azért ez, hogy "a látogatók egy kicsit hozzászokjanak" - mondja Szikossy Ildikó, a kiállítás szakmai rendezője, amikor körbevezet bennünket. A hozzászokott látogatók a következő két teremben viszont már telibe kapják az összeaszott emberi arcokat, ami személyiségtől függően a jóleső szörnyülködéstől az élet értelmén való kétségbeesett elmélkedésig sokféle reakciót kiválthat az alanyból.

Ezeknek a múmiáknak ráadásul ismert a nevük, és sokuknak az életéről is sikerült kideríteni ezt-azt, sőt - bár az eredeti ruhák már elbomlottak -, a testeket korabeli ruhákba öltöztették, ami még inkább aláássa a tudományos kívülállás lehetőségét. Ha egy múmiának neve és élettörténete is van, az azért más. Az egyik tárlófeliratot idemásoljuk, hogy az olvasó is beleélhesse magát a hangulatba, amit egy mumifikálódott család mellett álldogálva foghatja el az embert:

Az Orlovits-család rövid, szomorú története is a plébánián megőrzött halotti anyakönyv adataiból tárult fel. Orlovits Mihály, a családfő 40 évet élt. Felesége, Skripetz Veronika életének 38. évében halt meg. Az asszony mindössze 15 éves volt, amikor megszületett első gyermekük, Mihály, aki alig 2 hetet élt. Tizenkét év múltán kislányuk született, Katalin, aki szintén nagyon fiatalon, két és fél évesen halt meg. Ezt követően hamarosan megszületett harmadik gyermekük, János, aki még nővéreinél is kevesebbet, alig egy évet élt. A fiatalasszony gyermekei elvesztése után néhány évvel megözvegyült. Rövidesen újra férjhez ment Prohászka Pálhoz. Az új házasság sem tarthatott sokáig, mert az asszony hamarosan váratlanul meghalt.

Nem akarunk minden érdekességet előre elárulni, de az biztos, hogy a kiállítás rendezőinek van érzékük a drámaisághoz: elég csak a kivágott szívű apácát vagy a szülés után meghalt, újszülött gyermekével együtt eltemetett anyát említeni.

Tbc, vámpírok és röntgen

A kiállítás másik fele a a tudományos ismeretterjesztő tévéken művelődött látogatóknak lesz a kedvére, itt található például a már említett komputertomográf, ami ugyan egy régi, működésképtelen darab, és az előre elmentett CT -képek egy számítógépből érkeznek, de ha az ember ettől jóindulatúan eltekint, akkor olyan, mintha tényleg ő maga kezelné a szerkezetet.

Kicsit arrébb a tuberkolózisról juthatunk kimerítő információkhoz, tudták például, hogy a gümőkórt az ipari forradalom idején Angliában a vámpírizmus egy fajtájának tekintették? Ha úgy tűnt, hogy a családtagok életerejét elszívja a halott rokon (vagyis ők is megbetegedtek), kiásták a "vámpírt", és eltávolították, majd elégették a szívét. A második szekcióban még a DNS-vizsgálatokkal foglalkoznak, bemutatnak röntgenfelvételeket, sőt arcrekonstrukciókat is. A múzeum tutira ment, majdnem biztosak vagyunk benne, hogy ez lesz a következő hónapok egyik slágerkiállítása, bár már több ismerősünk is beleütközött a problémába, hogy melyik családtagja is lesz hajlandó elmenni vele holttesteket nézni.

Rejtélyek, sorsok, múmiák
A váci Fehérek templomának titka

Magyar Természettudományi Múzeum
április 8-tól november 30-ig