Munkácsy Mihály az első és mindmáig egyetlen festőnk, akinek műveiért nemcsak itthon, de nemzetközi aukciókon is milliókat adnak - fontban, dollárban,euróban. Képei becses kincsei a világ legnagyobb gyűjteményeinek, Párizstól Londonig, New Yorktól Berlinig. A hazai köz-és magángyűjtemények nagyjából százötven Munkácsy-művet őriznek. A külföldi tulajdonban lévő alkotásoknak csak egy részéről van tudomása a Munkácsy-kutatásnak.
Habár a Magyar Nemzeti Galériában állandó Munkácsy-kiállítás látható, a debreceni Déri Múzeum a Krisztus-trilógiát őrzi, és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum és Emlékház is állandó kiállítást tart fenn, mégis utoljára 1952-ben volt itthon nagyobb Munkácsy-tárlat, akkor néhány hét alatt fél millió látogatóval rekordot állított fel a bemutató.
Hasonlóan nagy érdeklődés várható a Magyar Nemzeti Galéria március 24-én nyíló és július végéig látogatható Munkácsy-tárlatán, amelyre külföldi gyűjteményekből kölcsönzik az anyag nagy részét. A kölcsönzők között van a New York-i Metropolitan Museum of Art, a düsseldorfi Stiftung Museum Kunst Palast, a hamburgi Hamburger Kunsthalle, a wuppertali Von der Heydt Museum és a bukaresti Muzeul Naţional de Arta, valamint számos amerikai magángyűjtő. És ott sorakoznak a falakon a hazai közgyűjtemények és magángyűjtők Munkácsyjai is. Úgy, hogy a már említett hazai állandó kiállításokról nem vonnak el műveket.
A száz év után Philadelphiából, a Wanamaker gyűjteményből hazakerült és a debreceni múzeumban 1995 óta letétként látható két óriási méretű Krisztus-képet sem mozdítják el. De elhozzák az úgynevezett "redukciókat", a Krisztus Pilátus előtt, és a Golgota "feles méretű" változatait, illetve számos korábban ki nem állított előképet és vázlatot.
Több olyan, a magyar közönség előtt nem, vagy csak reprodukciókból ismert képet is felvonultatnak, amelyeket Munkácsy egyenesen a festőállványról adott el. Ezek között sok a Párizsban, megrendelésre készült szalonkép, az élénk színvilágú barbizoni és colpachi tájkép, és a néhány jellegzetes portré. Kiemelkedő az Éjjeli csavargókhoz és a Siralomházhoz készült tanulmány, amerikai illetve magyar magánygyűjteményből. Számos képet kölcsönzött Pákh Imre, aki a debreceni letétben lévő Golgota amerikai-magyar tulajdonosa.
A száznál több festmény mellett, rajzok, vázlatok, írásos dokumentumok, fotók és ereklyék hivatottak arra, hogy egy új Munkácsy-képet alakítsanak ki a nézőben. A rendezők szándéka az, hogy a szegény asztalosinasból nemzeti hőssé vált Munkácsy mellett megmutassák a Párizsban virágzó társadalmi kapcsolatokkal rendelkező, magas társadalmi körökbe nősült, nagyvilági művészt is.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
