Az egyiptomi királynő teste Velencében

Lépteim visszhangzottak a kihalt áruházban. Az alakot a fénypászmákkal szabdalt átrium első emeletén, a lassan kavargó por mögött pillantottam meg. Bizonytalanul intettem, buta helyzet, a telefonban az ősi egyiptomi és a modern művészet kapcsolatáról volt szó, ehelyett viszont úgy bolyongtam a lépcsőházban, mint az androidok felkutatására érkező Deckard ügynök a Szárnyas fejvadászban.

Kattintson a képre a többiért

Az emeletre érve kiderült, bölcsen tettem, hogy nem köszöntem előre, mert csak egy szobor állt a félhomályban. Mögötte, az Andrássy útra néző széles ablaknál íróasztal, rajta papírok, toll, egy sietve elnyomott cigaretta. Éppen a hamu hőfokából próbáltam meghatározni, hogy hány perce távozott az ismeretlen, mikor valami megcsikordult a hátam mögött.

Nem beszélünk androidokról

Egy 30%-os leárazást ígérő transzparens mögül lépett elő, az arcát a hátulról érkező fény miatt nem láttam, de nem volt kétséges, mit tart a kezében. Egy agyagból formált kart.

- "Rájöttél hát, hogy itt, az elhagyott Divatcsarnokban készítjük furcsa teremtményeinket!" - visszhangzottak a szavak a fejemben, ami meglepő, mert hogy az alak tulajdonképpen azt mondta: "Veled beszéltünk a telefonban a Velencei Biennáléról?"

Gálik András Kattintson a képre a többiért

Ösztöneim azt súgták, helyesebben teszem, ha nem hozakodom elő az androidokkal. Az agyagkart lóbáló figura Havas Bálint néven mutatkozott be. Mögötte művésztársa, Gálik András jelent meg a tíz évvel ezelőtti árleszállítással eltakart ajtórésben.

"Tehát ti állítotok ki a Velencei Biennále Magyar Pavilonjában" - jegyeztem meg kedélyesen. Majd, mivel hátrálás közben beleütköztem egy műbőr fotelbe, hozzátettem: - "A világ egyik legnevesebb képzőművészeti szemléjén."

A Kis Varsó csoport néven működő alkotópáros bólintott, majd belekezdtek a történetbe, amelyből világosan kiderült: Androidjaik valódi célja, beépülni a társadalomba.

Biennáléról beszélünk

Bár a Biennále csak június 15-én kezdődik, a Magyar Pavilon már most megkezdte működését - avatott be Havas Bálint. A Kis Varsó Egyiptom leghíresebb műkincshez, a medál és fülbevaló formájában is elterjedt Nefertiti mellszoborhoz készít testet. A bronzból készülő szobor azonban csupán egyik részlete lesz a műnek. A szobrászpáros számára a kiállításra kerülő tárgy ugyanolyan fontosságú, mint megformálásának folyamata, azaz a munka előkészítése, kommunikációja, szervezése. Ezek együtt adják ki magát az alkotást.

Havas Bálint Kattintson a képre a többiért

Megjegyzendő, hogy a műtárgy körüli kommunikációt először Galántai György szobrászművész tette műalkotássá a nyolcvanas évek végén, amikor is illegálisan felállított, hivatalosan "oszlopszerű műtárgyként" definiált alkotásával kapcsolatban nyolc évig tartó, jól dokumentált levelezésbe kezdett a hatóságokkal.

Háromezer háromszáz éves alkotás

A Kis Varsó célja nem a bürokrácia és az élet összeférhetetlenségének megmutatása. A pop-státuszú műkincs kiegészítésével mesterséges, és egyre szűkebb művészet-fogalmunk kérdőjeleződik meg.

Nefertiti

A szobortest megalkotása rámutat például arra a szenteskedő áhítatra, amely kritikátlanul elfogadó a kellően rég keletkezett alkotásokkal szemben. Az antikvitásként kezelt Nefertiti művészi felhasználása a régiségek és a műtárgyak mondvacsinált, elsősorban kiállítás-technikai és kereskedelmi célú elkülönítettségét világítja meg.

Nyilván érdekes gondolatokat vet majd fel az is, hogy a Kis Varsó munkája tulajdonképpen egy 3343 éves alkotási folyamat utolsó lépését jelenti.

Inspiráció

Biztosat persze nem mondhatunk, mert Havas és Gálik látogatásom idején is dolgozott, a félkész munkát pedig nem láthattam. Elmondásuk szerint azonban nincsenek késésben, a szobor ugyanis majd csak a velencei helyszínen nyeri el végső formáját. Addig az új ötletek és benyomások hatására folyamatosan változik. Az utolsó nagy lökést minden bizonnyal a berlini kirándulás jelenti majd, amikor a testre illesztik az eredeti és féltve őrzött Nefertiti büsztöt.

Kattintson a képre a többiért

Inspirációt jelent maga a Divatcsarnok is, ahol a műhelyüket rendezték be, derült ki Gálik szavaiból. Hetente kétszer például találkozókat tartanak a hajdan patinás art-deco áruház szürreálisan barokk öblében, a Lotz-teremben. A közönség Petrányi Zsolt kurátor vezetésével külföldi kiállítókkal beszélget, egy kihangosított telefon segítségével, az arany girlandok közepette.

Beindult továbbá egy állandóan bővülő, különböző stílusú fejekből álló szoborkiállítás is, szintén az alkotó és a befogadó közti fal lerombolása végett. Ahogy az sejthető volt, azért hogy a művészek teremtményei elvegyülhessenek az emberek közt.

Nefertiti élete és szobra    Nefertiti IV. Amenhotep főfelesége volt. A fáraó miután Ehnatonra változtatta nevét, bevezette az egyetlen istenség tiszteletén alapuló Aton-kultuszt. Halála után alattvalói vallásával együtt saját alapítású városát is eltörölték. Nefertiti agyag-gipsz szobra Ludwig Borchardt ásatásai nyomán került elő 1912-ben. Az életnagyságú munkára egyéb gipszalakok mellett az ókori szobrász, Thotmesz műhelyében bukkantak rá. Borchardt a kutatás mecénásának, dr James Simonnak ajándékozta az értékes darabot, aki egy ideig berlini otthonát díszítette vele. Később kiállították, mire az egyiptomi állam rögtön visszakövetelte a szerinte tisztázatlan körülmények közt kijuttatott szobrot. A német kultúrpolitika azonban leletmegosztási papírokra hivatkozva azóta is egy berlini tárlóban tartja az i.e. 1340-ben készült munkát.