A Gondolkodó Ember Színháza

2000.04.17. 18:51
Nagy reményekkel indultam el a NetStageOne debütáló darabjára a Trafóba. Úgy hírlett, e társulat kísérletet tesz az internet és a klasszikus színház keverékének előállítására. Aztán csalódtam, a darabnak annyi köze volt az internethez, mint Anton Pavlovics Csehovnak a laptop számítógépekhez. Néhány bekezdést azonban megér a hétvégi előadás.
"Az internet egy másik kérdés..."
A nézőtér és a színpad között technikusok hada lapult, kezük alatt megszámlálhatatlan digitális ketyere. Ők kezelték a fényeket, a speciális hanghatásokat, és a színpadon keresztben kifeszített fehér vászonra irányított három projektort. A darabot erre a multimédiás környezetre komponálták. Az internet egy másik kérdés, de erről majd később.

A játék terét minimalista díszlet határolta: a hatalmas vászon jobb oldalán egy piros sipkás kertitörpe, balján egy dolgozóasztal, semmi több. A vászonra vetített videóbejátszások, és árnyék képek később azonban egy többterű, nagyon ötletes díszletté alakítják a kezdetben üresnek tűnő színpadot.

De nézzük a történetet! Lassan kihúnynak a fények, megkezdődik az előadás. A terem bal felső sarkából manószerű alak ereszkedik alá, teszi mindezt - a darabot kezdetektől uraló "cyber hangulat" megteremtésének érdekében - angol nyelvű zenés intro kíséretében. Vágás.

Narráció. Egy városban vagyunk, melyet a gonosz pap varázslatával elaltatott és lakóinak álmát személyes szolgálatába állította. Manó - mint később kiderült küldönc ő, amolyan földreszállt angyal - kiadó szobát keres, ám a népek csak alszanak. Vágás.

És itt kezdődnek a problémák. Najmányi (a darab írója és rendezője), megteremt egy szimbolikus keretet, az alvó emberek városát, akiknek álmába az internet segítségével lép be hősünk, aki is a NetStageOne honlapján barangolva keres kiadó szobát. A kivetített oldalon lévő szobák csengőit egy hosszú pálcával nyomja meg, majd egyenként belép a furcsa álomterekbe.

Az elszabadult történet egy rövid Lev Tolsztoj feleségénél tett látogatás és egy green peace-s kitérő után Anton Pavlovics Csehov dolgozószobájában landol. Ahol is az ismert író laptop számítógépén írja a Három nővért, és Tolsztoj feleségét megidéző drámáját. A hosszasan húzódó, egymásba font, többnyire abszurd jelenetek még majd másfél óráig tartanak, hogy a darabot végül Najmányi történetírói zsenialitása sújtsa a porba, bárgyú, esetlen befejezésével.

"kusza, lila ködös kifejtetlen gondolatok ..."
Ami a félrecsúszott lezárásnál is jobban foglalkoztatott az a csalódottságom volt. Internetes színházra számítottam, de a honlap megidézésén, és néhány félmondaton kívül nem nagyon fedeztem fel erre utaló jeleket. Csak az előadás után a rendezővel beszélgetve derült ki, hogy az eredeti "forgatókönyv" szerint londoni, moszkvai és new yorki színészek kapcsolódtak volna be a játékba az internet segítségével. Ez az elképzelés sajnos megbukott: az élő Real-Video kapcsolathoz szükséges ISDN vonalat nem sikerült megszerezni. A produkciót támogatók híján saját forrásból fedezték, a MATÁV által ajánlott tarifát a társulat végül nem tudta kifizetni, ezért az utolsó napokban átírni kényszerültek a darabot.

Najmányi László a klasszikus színház hagyományain kívül a mozgásszínházból és a kevert médián alapul színjátszásból merít. Azt állítani, hogy ezzel teljesen új színházi nyelvet alkot túlzás lenne, bár kétségkívül újszerű az internet technikai lehetőségének bevonása.

Végezetül a darabban szereplő internet - álom párhuzamra reagálnék. Számomra e kusza, lila ködös, kifejtetlen gondolatok leginkább Najmányi viszonyát érzékeltetik az új médiumhoz: érzi, hogy valami fontos változásról van szó, azonban érteni semmiképpen nem érti azt. Számos hálózati művészettel foglalkozó alkotó sokkal jobban megértette az internetet, és képes volt ezt ki is fejezni, igaz nem a színjátszás műfajában.