Vezéráldozat a parasztokért

Tulajdonképpen nincs min meglepődni. Kezdődött az egész a télapóval, később kiderült, hogy nem létezik örök szerelem sem, majd a demokráciáról, hogy az nem feltétlen egyenlő a szabadsággal, most meg itt van a National Geographic. Amit kezdetben nagybácsik küldtek, hogy lássuk, lehet a világról így is: színesben, bauxit lelőhelyek helyett az életről, kötelező és apró betűs helyett pedig széles látókörű nagyvonalúsággal. És küldték még persze azért, hogy ne felejtsük el, Aranypart nem csak Bulgáriában van.

Az angol szövegben eltévedve varázslatos tájak derengtek fel a Népköztársaság útján túl, olyan magával ragadóan, hogy a vízió még az utcaátnevezési hullám után sem foszlott szerte.

Bizonyíték erre az első magyarnyelvű National Geographic olvasói levél rovata, ahol hazai szaktekintélyeink, érthető okokból emlékeikre és az angol kiadásra támaszkodva fogalmazzák meg: Nálunk "a Geographic [...] nem egy magazin neve, hanem fogalom". "Az ötvenes évek végén, amikor rátaláltunk egy-egy példányára, szakmai Bibliaként forgattuk, rongyosra lapoztuk".

Háromujjú ősló

A főszerkesztői utóirat szerint az elvárások szerencsés módon találkoztak a kiadó céljaival. Papp Gábor főszerkesztő ugyanis azt szeretné, ha a magazin nem csak "ismeretterjesztő irodalmunknak" válna "markáns részévé", de a "magyar kultúrába" is beépülne.

A feszültség fokozása végett hagyjuk a sötét gondolatokat a végére. A stáb a hazai vonatkozású cikkek közlésével elegánsan valósította meg az első célkitűzést. Háromujjú őslovunk kapcsán nem jön szóba önigazoló lovas nemzetezés. A Szépművészeti egyiptomi gyűjteménye vagy a World Press Photo magyar díjazottja is olyan természetességgel jelenik meg az amerikai cikkek közt, mintha nekünk mindig is helyünk lett volna ebben a magazinban.

Sajnos úgy tűnik, fordítva már nem ilyen egyértelmű a dolog: a magazin nem nagyon találja helyét a magyar kultúrában. Vagy ha igen, akkor egyelőre tolmácstanfolyamok hasznosíthatják, elrettentő példaként.

A futás, mint kengurubot

Tök ciki "Utolsó vacsorája volt ez annak a mintegy 300 tengeri teknősnek, amelyeket a Kaliforniai-félsziget partjai mentén az évek során megettek és maradványaikat széthajigálták" "Harminchárom, felelős gondolkodású férfiú 1888 január 13-án Washingtonban összegyűlt, hogy a földrajzi tudás gyarapításának és terjesztésének elősegítése érdekében létrehozzon egy társaságot." "Tölgyfák alatt, a fövenyen feküdt a hím aligátor." "Az a különös ebben a kísérletben, hogy voltaképpen a dinoszaurusz-kutatás része." "Robert Clark egy zaftos felvétel fogas kérdéseiről."

Nehezen lehet ugyanis "nemzedékek tudásának pallérozására, szépérzékének csiszolására" alkalmazni az olyan, tükörfordítással készült mondatot, mint hogy "Közben meg akarta őrizni minden testrészét, komoly arckifejezésének ez volt a magyarázata".
A "Mondhatni jóval agyasabbak voltak ezek a tudósok - a szó legjobb értelmében - a dinó-kutatók régi generációjánál" jellegű sorokkal azonban egész biztos ölni lehet.

Bár a lapban külön nem jelezték, Grétsy László koponyalenyomatával díszített emlékplakettet kap az az olvasó, aki megfejti, miért hasonlít a futás a kengurubothoz (39. oldal: "A futás merőben más. Egy pattogó labdához vagy kengurubothoz hasonlít"), továbbá, hogy mi az a kengurubot.

Hatalmas olvasztótégely

A NG legendája akkor jutott a télapó, a szerelem és a demokrácia sorsára, amikor végül összehasonlítottuk a magyar verziót az eredeti, angol szöveggel. Kiderült, hogy a veretes stílus igényével császármetszett mondatok, mint például hogy "Hatalmas olvasztótégely ez a vidék, az élet kovácsműhelye, ahol máig hallik az evolúciós kalapács csengése, amint egyre újabb formákat alkot a világ üllőjén" nem egy pszichedelikumokkal élő Bayer Zsolt-klón agyában fogantak. Hanem pedig szó szerint szerepelnek az eredetiben.

Mindent a parasztokért

Az igényesség zsinórmértékeként emlegetett lapban azonban nem a fenti az egyetlen vadhajtás. Egy duplaoldalas dinoszaurusz-fotó alá szerkesztett szöveg például azt a kérdést feszegeti: "melegvérű volt minden idők legnagyobb szárazföldi állata?" Hamar megkapjuk a választ: nem, mivel az ehhez szükséges szív be sem férne minden idők legnagyobb szárazföldi állatának kasztnijába.

A felvetéssel annyi a gond, hogy az idevágó cikk ugyanúgy nem foglalkozik ezzel a problémával, ahogy a tudományos élet sem. Komolyan nem kérdőjelezhető meg ugyanis, hogy a dinoszauruszok hüllők volnának. Ilyen alapon akár azt is vizsgálhatnánk: Tudott-e olvasni a dinoszaurusz?

Hatalmas olvasztótégely ez a vidék, az élet kovácsműhelye, ahol máig hallik az evolúciós kalapács csengése, amint egyre újabb formákat alkot a világ üllőjén.

Igaz, egy könyvet böngésző dinoszaurusznál sokkal fotogénebb, ha az állatot különböző méretű szíveket szimbolizáló, színes labdákkal, meg a méretarány végett odaállított "kutatóval" vesszük körül.

Hasonló okokból került a National Geographic-be egy népszerű, amerikai rögbijátékos, vagy az alkonyi tájban különösebb magyarázat nélkül csillogó gömbök. Jól néznek ki.

Úgy tűnik, a legendás lap az olvasókért folytatott harcban vezért áldozott a parasztokért. A fotók, szövegblokkok, térképek csinos rendezettsége valószínűleg több olvasót hoz, mint az igényes tartalom.

Szürreális

De vajon kinek szól a Shangri-mi? címmel közölt hír? (Eredetiben hasonlóképpen: Shangri-wha?, a Shangri-la tibeti névre rímelve.) A tájékozódni vágyóknak biztos nem, hiszen a cikk egy 2001-es eseménynek állít emléket. Ráadásul ebből a zsurnalisztikai feketelyukból az sem derül ki, miről is szól: a kínai kormány turisztikai pályázatáról, annak visszásságairól, vagy esetleg a "turisták pénztárcái"-ról akar-e valamit közölni velünk?

És vajon mi készteti a magát tudományosnak és ilyen módon felvilágosultnak tartó lapot arra, hogy a Tibetben köztudottan nem régiófejlesztőként, hanem elnyomóként jelenlévő kínaiak cinikus intézkedéseit tréfálkozó hangnemben tárja olvasói elé?

Megannyi rejtély. Van még felfedeznivaló ebben a világban.

"Az első számok nem mérvadóak" "Szabadon válogathatunk az amerikai magazin anyagai közt" - mondta az Indexnek Papp Gábor főszerkesztő. A szerződés értelmében a nemzeti kiadásoknak minimum két cikket kell átvenniük az aktuális amerikai számból, a magyar kiadás ennél azonban többet szeretne közölni. "Óvatosan" bánnak azonban majd a "kifejezetten amerikaiak számára íródott cikkekkel". Az első számok még nem mérvadóak, mivel a végleges koncepció megvalósításához hosszabb idő kell - tudtuk meg. A tervek szerint egy-másfél év múlva a magazin terjedelmének negyedét magyar írások teszik majd ki. Ezek színvonalát a megjelenés előtt a washingtoni szerkesztőség ellenőrzi, fordításban. A márciusi magyar szám két aktuális és két régebbi NG anyagot közölt.